Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-08 / 45. szám

való választást nemcsah helyben hagyta, de a megválasztott lelkésznek a koncessziót ki is adta s ez az állomását el is foglalta. Hedrahely. Körmendy Sándor. TÁRCA, A hatodik presbyteriánus kongresszus. VII. Jún. 24-én este a kongresszus ismét St Andrews Hallba gyűlt egybe, a teremben köröskörül és a karzatokon nagy számú közönség foglalt helyet. Az egyházi élet és lelkészi hivatal gyakorlati kérdéseiről volt szó. Legelőbb a vasárnapi iskolákról, melyekről Griffiths Ellis lelkész Liverpoolból tett jelentést. Általában mondható, így szólt, hogy az utolsó négy évben gyarapodás történt úgy Amerikában, valamint Britanniában. Csupán három egyháztestületben volt csökkenés, a szabad egyházban, az angol és a skót presbyteriánus egyházakban. Ennek kettős oka van": a tanítók és tanítónők nem képeztetnek ki szolgálatukra eléggé gondosan, és a gyermekek még mielőtt egyházi községbe belépnek, már elhagyják az iskolát. Chocheane dr. (Brandford, Canada) az iskolák jelen állapotáról statisztikai adatokat mutatott be. Nagybrittanniában 71,550 tanító s tanítónő van és 838,910 tanuló. Európai kontinensen 33,109 tanító s tanítónő van és 375,750 tanuló. Ázsia és Áfrikában 2258 tanító s tanítónő van és 28,750 tanuló, Ausztráliában és Új-Zeelandban 9350 tanító s tanítónő van és 110,500 tanuló. Egyesült-Államokban és Canadában 180,420 tanító s tanítónő van és 1.733,572 tanuló. Ez kétségkívül kedvező helyzet. Szónok azután ily iskolák szükségességét fejtegette, mert hiszen sok állam nyilvános iskolái, melyekben a hittant nem tanítják, a pápistaság és ritualismus kezére játszanak, s ezek ifjúságát a keresztyén hit alaptanaiban oktatni szükséges. Canadából épen most jött a hír, hogy Quebeck városának népe, hol 10 pápistára csak egy protestáns esik, elhatározta, hogy iskolaügyeit a jezsuiták helyett protetsánsokra bízta. Ez oly csapás, melyet a Vatikánban remélhetőleg érezni fognak, és Westminster, azaz a ritualismus is megérti, hogy ez mit jelent! Hall John dr. (New-York) azt mondta, hogy városában a vasárnapi iskola tanítóit szombat esténkint előkészítik az adandó leckékre, s ő ajánlotta, hogy e példát mindenütt kövessék. Azután Macleod Donald dr. Glasgowból, a királynő skót udvari papja (chaplain to the Queen) arról tett jelentést, hogy mint kell az evangéliumot nagyvárosokban a tömeghez juttatni. A közönynek, melylyel itt találkozunk, a nép különböző osztályai szerint különböző oka van. A >jobbmódú« osztályt nem lehet e tekintetben áttekinteni. Szerinte ezeket nem mindig a »hitetlenség* tartja távol az egyháztól. Igaz, hogy míg az iparosok százára és ezrére a világias gondolkodás, a politikai és a socialista érzelmek vannak befolyással, addig a népesség más osztályában a naturalismusnak és agnosticismusnak vannak hívei. Azonban az egyház tekintélyének csorbításához legjobban hozzájárult az egyházak és theologusok közti dogmatikai civódás, mert ez megrendítette a meggyökeredzett hitet mindabban, a mit az egyház mond. Ez a jobbmódúakról áll. Ha azonban leszállunk azokhoz, kiket az » örökségből kitagadott«-aknak nevezünk, és kik a belmisszió főképeni tárgyát alkotják, itt különbözők az okok és gyakran bajosan megállapíthatók. Leginkább a tömegek szellemi, erkölcsi és társadalmi romlottságában lelhetők, melylyel az egyházak keveset törődnek, a mi azonban kell, hogy az egyház egyik fő életfeladata legyen. Mit is lehet azoktól várni, kik oly szobában tengődnek, hol férfi és nő a tisztesség és szégyenérzetre való tekintet nélkül van összezsúfolva, hol mérges levegő rontja az egészséget, a részegség és ennek nyomában a nyomor otthonosak. Utóbbi években ugyan sok történt, hogy a javítás elősegíttessék, de a törvényeknek a szeszes italok árusítását kellene szabályozniok, és itt az egyháznak befolyása is latba vetendő együttes eljárás céljából. Szónok azután ecsetelte, hogy a belmisszió részéről mit tettek az elzüllöttek számára és ha itt nincsenek nagyobb eredmények, úgy ez nem az egyházak erőlködésén mult. A buzgóság, melylyel itt eljártak, teljesen elismerendő, de mégis csak egyeseket lehetett megmenteni, a viszonyok nagyban és egészben mégis ugyanazok maradtak. Még mindig oly sok van, a mi itt egyházunk szégyenére válik, és nem tagadható, hogy e sikertelenséget a missziómunkások szervezetlen, rendetlen és nagyon is a véletlenre számító eljárása okozza, a mi ismét az egymás közti egyet nem értésnek és szakadásának eredménye. Az emberek a missziómunkásokat azzal gyanúsítják, hogy miután ez az egyik, amaz a másik egyháztestületért lép kizárólag sorompóba, hogy nem egészen tiszta indító okból cselekednek. Azután mivel mindenkit arra szoktatnak, hogy misszió összejöveteleken vegyenek részt, elidegenítik azokat a templomtól; ily öszszejövetelek mindinkább a templom helyébe lépnek, s ez oly veszély, mit a »téa estélyek* még fokoznak. A régi Róma népe utoljára már egyebet sem óhajtott, mint panes et circenses; itt is az a veszély fenyeget, hogy a téa estélyek látogatói majdan csak téát és mulatságot fognak kívánni. A templomi ülőhelyek bérbeadását is szónok az okok egyikének tartja, a mi az alsóbb néposztályokat a templomból távol tartja : a templom ezáltal a vagyonosok egyedjoga lesz. Épen olyan visszás dolog az alsóbb osztályok kerületeibe kevésbbé tehetséges lelkészeket küldeni: a legjobbak, legbuzgóbbak, leghívebbek valók oda! Éles kritika volt, a mit Machlesd dr. gyakorolt, s kár, hogy az előadása számára kijelölt idő oly gyorsan elmúlt. James W. lelkész (Manchester) elmondja, hogy Cardiffban, oly helyen, hol sok hajósnép él s azért sok a bukott leány, mint gondoskodnak az elzüllöttekről. Itt missziót folytatni igazán van oly fontos, mint Chinában, Indiában és Afrikában. Pruch John H. dr. lelkész (Pittsburg) elmondta, hogy az amerikai falusi nép s az újonnan odaérkező bevándorlók is mint tódulnak a nagyvárosokba, úgy hogy nemsokára eljő az idő, hogy a 20 legnagyobb város fog minden választást eldönteni. Ezért ama kérdés, hogy az egyház mit tegyen a nagyvárosokban, Amerikában is rég égetővé vált. A jobbmódű osztályokban felébredt a kötelesség tudata, a mely itt rájuk vár. Csak azt kívánná, hogy az Óceánon túlról Glasgowba küldöttség jöjjön, hogy megtanulják, mi történt itt e kérdés megoldására; Amerikában valóban tanulhatnak London s Glasgowtól, különösen a mi a laikusok alkalmazását illeti a belmisszióban. Szükségük is van rá, mert nagy városaik nyolc millió lakosa közül 800,000 »slumban«, azaz végső nyomorban él. Melbourne (Ausztrália) képviselője C. H. Irwin lelkész azt mondta, hogy ők Ausztráliában mindenekelőtt arra tekintenek, hogy a fiatal embert az egyház közösségében megtartsák, s ezért azok mulatságait is az egyház