Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-11-01 / 44. szám

templomban három. Kassán tehát az ú. n. reverzalisok ez időben alig fordultak elő. Lássuk most már az új rend első évét ugyanezen szempontból. Mindenekelőtt konstatálhatom, hogy a házasságkötések száma tetemesen megcsappant; mert míg az előző három évben az évi átlag 27, addig az 1895. okt. 1-től 1896. szeptember 30-ig terjedő évben a református templomban összesen 14 esketés történt. Ezen jelenség első és főoka abban van, hogy a polgári házasság behozatala előtt a rendesnél sokkal nagyobb számú házasságkötés történt. Az említett 14 pár közül tiszta református volt négy, vegyes 10, és pedig református vől. római katholikus menyassz. 3. > » görög katholikus » J. református menyassz. római katholikus vől. 5. > » görög katholikus » 1. Ezzel szemben a r. kath. templomban részesült egyházi áldásban négy vegyes pár, és pedig három református vőlegény és egy református menyasszony* Az arány tehát ránk nézve épen nem kedvezőtlen, mert 10 általam esketett vegyes házas áll négygyei szemben. Ha pedig azt is tudjuk, hogy ez utóbbiak közül: egyik ref. vőlegény a kassai székes egyház építésénél alkalmazott szobrász, a másik pedig egy közeli r. kath. főúr szolgálatában álló erdész, a harmadik egy altiszt, kire, mint tényleges katonára semmi befolyásom nem lehetett; végre az egyetlen nem nálunk esküdött ref. menyasszony már eredetileg elkereszteltetett, r. kath. nevelésben és gyónásban részesült s nem tényleg, csak névleg volt református; ezeket így tudva, mondom, az előfordult négy »elesketést* egészen természetesnek, vagy legalább is olyannak kell találnom, melyért az én lelkipásztori gondozásomat és vigyázásomat felelőssé tenni egvátalában nem lehet. Az előadottak szerint a házasságkötéseknél, legalább nálunk, nem fenyeget bennünket veszedelem; akár azt nézzük, hogy egyetlen egy pár sem mellőzte az egyházi esketést., akár pedig azt, hogy aránylag kevés hívünk ment el más egyház templomába esküdni. A mi az elkeresztelést illeti, arról az új törvény életbelépte óta szó sincs; (mellesleg megemlítve, Kassán az előző négy-öt éven át sem volt), mert az állami anyakönyvvezetők szigorúan a törvény értelme szerint járnak el s vegyes házasságoknál a fiú gyermeket az apa. a leányt az anya vallására írják be, (nem szólva a legújabb megegyezésekről.) Egyetlen tér van, melyen aggasztó jelenségek merülnek fel, és ez a kitérések nagy száma. Ez, így magában, aligha van szerves összefüggésben az új renddel, de * Azt szükségtelen mondanom, hogy az állami anyakönyvvezető hivatalába minden hónap elején bemegyek s átnézem az előző hónapi összes, de főkép házassági adatokat. B. K. tekintve azt, hogy a hozzánk való áttérések a polgári házasság behozatalával, egész természetesen igen megapadtak, a növekedés ott és az apadás itt mégis figyelemreméltó s némileg aggasztó jelenség. Megjegyzem azonban, hogy a nagyobb városokban történő kitéréseket a legnagyobb részben nem lehet azon városi egyházak számlájára írni; a menyiben nagyon, de nagyon sok eset van rá, hogy a — legtöbbször házasság miatt — kitérni akaró falusi legény, vagy leány szégyelvén vagy nem mervén ezen lépését a saját falujában végrehajtani, bejő Kassára, itten jelentkezik, itt tér át: sőt arra is tudok esetet, hogy az ilyen áttért aztán a saját falujában még igen sokáig reformátusnak adta ki magát. De az is tagadhatatlan tény, hogy a nagyobb városokban levő katholikus legényegyletek is derekasan prozelitáskodnak. Ezzel szemben azt mondhatná valaki, hogy: tessék protestáns vagy református legényegyleteket alapítani! Csak hogy az is figyelembe veendő ám, hogy p. o. Kassán, a tekintélyes tőkével és saját házzal rendelkező, több száz taggal bíró kat.h. legényegylettel szemben felvehetné-e a harcot, vagy csak versenyképes lehetne-e egy mindössze 30—40 tagot számláló prot. legényegylet, mely tagjainak semmiképen nem tudná megadni azokat az előnyöket, melyeket ama másik nvujt. Oly városokban, hol nagy kisebbségben van a protestáns elem, ilyszerű egyesületek alakítása és megfelelő színvonalon tartása csaknem a lehetetlenséggel határos. Ezeket kívántam egyelőre az új rend hatásáról elmondani. Remélem, többen is lesznek lelkésztársaim közül, kik tapasztalataikat közölni fogják. A kitérésekre, azok számának lehető csökkentésére nézve pedig, lehet, majd tüzetesebben is kifejtendem nézeteimet. Kassa. Révész Kálmán. BELFÖLD. A dunamelléki egyházkerület közgyűlése. (Negyedik nap, október 21.) A gyűlés negyedik napján Szász Károly és Cseh Ervin elnöklete alatt először a közalapi segélykérvényekről referált Lévay Lajos. Harminchét egyház és tíz lelkész részéről érkezett be kérvény. Az egyházkerület elfogadván nagyrészben előadónak véleményét, a következő ajánlattal járult a konvent elé: Adassék segély az egyházaknak 2920 frt, a lelkészeknek 360 frt, összesen 3280 frt. A tőkekamat segélyért folyamodó egyházak kérvényei azzal a javaslattal terjesztetnek fel az egyetemes konventhez, hogy a dunamelléki egyházkerület rendelkezésére bocsátandó 510 forint kamatsegélynek megfelelő 10200 frtnyi tőkeösszeg a három folyamodó egyház között akként osztassék fel, hogy a tassi egyház 5000, a tinnyei és jászkrajenÖi egyházak egyenként 2600 frtnyi tőkesegélyben részesíttessenek. A közalapi végrehajtó bizottságba a közgyűlés Szász Károly, Baksay Sándor és Petri Elek tagokat választotta be.