Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-25 / 43. szám

nyok természete szerint latin volt; jogi intézményeink és történetünk szigorü rendszerességgel tanított részletei azonban korán nemzetivé teszik szellemét. A XVIII. század küzdelmes évtizedeinek nagy alakjai — politikusok, vitézek, lelkészek, iskolamesterek, vasakaratú polgárok, a kiken megtört az ádáz reakció — tömegesen kerülnek ki falai közül. Ez a reakció pedig elsöpréssel fenyegette a pozsonyi protestáns egyházat. 1672 július 18-án Szelepcsényi és Kollonich ármánykodásai célt érnek. A protestánsoktól karhatalommal veszik el templomaikat, iskoláikat. Politikainak hazudott inkvizíció borít éjszakát az eddig derűs napokra. Följajdul a gályarabok éneke; a halálra küldöttek zokogó imádsága. Élénk a II. korszak — az üldözés, elnyomatás idejének — rajza is. Az újonnan megalakult iskola nyomorgását festi híven, elevenen. Birtokai, hatalmas könyvtára a jezsuiták kollégiumába vándoroltak. Ennek a sinylődésnek — mit az 1713-ban dühöngő pestis még szomorúbbá tett — bizonyosan pusztulás lett volna a vége, ha épen meg nem jelenik a magyar evang. iskolák regenerátora, a mult század legnagyobb magyar tudósa, mind máig csodált polihisztor: — Bél Mátyás. Harmincöt évi áldásos működés tette szilárddá a pozsonyi ág. ev. egyházat; iskoláját pedig mintaintézetté. Szakított a merev klasszikai iránynyal — helyette a nemzeti szüségletekre fordítja figyelmét. Nemzeti kultúránknak egyik legérdekesebb mozzanata, hogy már 1735-ben sürgeti a magyar tanításnyelvet. Híres »tanítás-tervezete« sokáig útmutatója maradt a hazai iskoláknak. Pontosan vezetett tanulmány-naplói a hires Bél Mátyás Diariumok, fegyelmi szabályai mind megannyi emlékei a vezetése alatt neki lendült pozsonyi főiskola virágkorának. Bél Mátyás érdemeit Pozsony városa épen a napokban méltatta, mikor egyik nagy utcáját nevéről nevezte el. A Resolutio Carolina fájdalmas végett vetett a hatalmas kezdetnek, mi Bél Mátyás munkásságával nagygyá tette a pozsonyi evangélikusok iskoláját. Sok volt az ellenség megint. A folytonos zaklatás szárnyát szegi a régi lelkesedésnek. A gravamenekből nem fogyhattak ki, ám iskolájuk lassan elhanyatlik. Új erőre kelt azonban a Ill-ik korszakban, az újjáéledés idejében, mely 1791-től mind máig tart áldásos működésben, zajtalan de annál mélyebben ható munkásságban. Ebben a korban mutatta meg a lyceum legpéldaszerübben — milyen hatalmas nemzeti szellem vezeti fejlődésében. Mint előbb a Ratió educationis«, ... úgy később a »pátens*, a Thun rendszer idejében rendületlen állott hazafiságos érzületével. Ezt a nemzeti, magyar érzést különösen is ápolta és fejlesztette a »Magyar Társaság*, melynek fejlődését hű és vonzó képben dr. Tolnai Vilmos művészi kézzel illesztette a lyceum története keretébe. A Schimko-féle hires éremgyűjteményről, a Skaricza-Jeszenák-féle konviktusról, az alapítványokról, adakozásokról, gyűjteményekről külön részletek számolnak be. Az utolsó korszak tanárainak pontos életrajza rekeszti be a hatalmas kötetet. A pozsonyi ág. ev. egyház elöljárósága mindent elkövetett, hogy anyagi áldozattal megírt művel a maga múltjához és jövőjéhez méltón vegyen részt a monográfiák nemes versenyében; a szerző pedig egész lelke hevével fáradott, hogy műve a legkiválóbbak egyike legyen. Mentől szélesebb körben való elterjedése érdemes munka is, az bizonyos. Budapest. Dr. Sdi. BELMISSZIÓ. A dunamelléki egyházkerület egyházi . értekezlete. A dunamelléki egyházkerület egyházi értekezlete folyó hó 16-án d. u. 4 órakor tartatott meg Szüassy Aladár elnöklete alatt a Lónyay-utcai ref. főgimnázium dísztermében. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy e minden pontjában érdekes, s a Krisztus evangéliumának véghetetlen erejéről bizonyságot tevő értekezlet lefolyásáról olvasóinkat értesítsük. Mert jól esik látnunk, hogy íme él a reformáció bajnokainak sziklaerős hite rendíthetlen meggyőződéssel hirdeti a világnak az »egy szükséges dolgot«. (Luk. X. 42.) A szép számmal megjelent közönség éneke és Szász Károly püspök buzgó imája után Szilassy Aladár elnök meleg hangon üdvözölte a jelenlevőket. Megnyitó beszédében megemlékezett egyházi beléletünk jelen állapotáról. A keresztyéni munkásság -- úgymond — ha kevés eredményt mutat is fél, de általában véve nem szünetel. Az evangeliumi mustármag reményteljes fejlődésnek indult, a közöny jegét itt is, amott is olvasztja a hitbuzgóság melege. De nem szabad megelégednünk a tények puszta szemléletével. Minden haladásnak feltétele : az egyetemes vállvetett munkásság. Nekünk is közösen kell munkálkodnunk, még pedig evangeliumi alapon, hogy egyházunk a mai kritikus időkben biztosítva legyen. Adjon Isten mindenkinek erőt és segedelmet a nemes törekvéshez. Az éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után SzŐts Farkas, az értekezlet titkára tette meg évi jelentését. A mult évben tartott egyházi értekezlet naplója kinyomatott és szétküldetett. Az egyházi élet fellendítését célzó mozgalmak az egyes vidékeken örvendetesen terjednek. Különösen ki kell emelni e tekintetben a vértesaljai, a két baranyai és a külsősomogyi egyházmegyéket, a melyekben egyes lelkészek vallásos összejöveteleket rendeztek, ifjúsági egyesületeket alakítottak, az ismétlő iskolásokat vallásos gondozás alá vették és különösebb gondot fordítanak a szegények gondozására. A vallásos iratok növekvő körben terjesztetnek, s az evangelium erői fokozottabb mértékben kezdik áthatni az életet.