Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-10-04 / 40. szám

mindegyik kongresszusnak jelentést adjanak be. Ajánlatát Hall dr. pártolta és a gyűlés határozatra emelte. Azután Fox dr. (Brooklyn) Gillespie John dr. jelentését olvasta fel a New-Yorkban tartott térítőkonferenciákról, s ezt követték a térítők egyes jelentései tevékenységük köréből. Valentine dr., az agrai (India) orvosi térítőintézet elnöke, azon haladásról nyújtott átnézetet, melyet a miszszió Felső-Indiában 1851 óta tett. A bennszülöttek körébenlétesült egvház lélekszáma 1851-ben 91,000; 1861-ben 13.800; 1871-ben 22,4000; 1881-ben 4-1,700; 1891-ben 648,840, ügy hogy a tagok száma az utolsó 20 esztendőben majdnem megháromszorozódott. A khasiák közti térítésről, kik Calcuttától 800 angol mértföldnyire, a dombvidéken laknak, (200.000 lélek), Roberts John beszélt. Midőn 25 évvel ezelőtt odajött 500 keresztyént talált, most 9300-an vannak. Az ottani istentiszteletet manók és az elhunytak lelke imádásának tartja, kiknek szárnyasokat és sertéseket hoznak áldozatul. Sikerült azonban az evangéliummal közelükbe férkőzni és a kilátás ott is reményteljes. Azután Joungson beszélt, a skót egyház térítője Punjaubban, India északi részén, hol már egy sereg presbyteriánus egyház van, élükön egy bizottság, mely a központi vezényletet kezében tartja. Észak-Amerika presbyteriánus egyháza Perzsiában hatvan év óta térít, és erről Ward terjesztett elő jelentést. A térítők ott könynyen találtak tárt kapukat, bár hitet nem mindig, s különösen az orvosi térítőket látták szívesen, sőt maga a sah és magasrangú hivatalnokok pénz és- egyéb adományokkal támogatták a misszió munkáját. Kedvezően hangzott Martin dr. jelentése Antiochiából, Mr. Murrayé a Fokföld holland református egyházáról, Grandjcan és M. Kenzie-é (Swatow) Khináról. Valóban meglátszott, hogy az Úr mindenütt velük van. A délutáni ülésben^ midőn Nicoll dr. (Ida Grove .Japan), elnökölt, a térítők különböző osztálya jött szóba. Először a »diák térítők«, kikről Smith George dr. (Edinburgh) terjesztett elő jelentést. Mióta a presbyteriánus egyházak a missziót mívelik, mindig azt hangoztatták, hogy inkább térítő kell, mint pénz. Mert a szeretet az első roham után mindjárt elhidegült, és a pogányvilágból gyakran hangzott tel a hívó szó. Különben a pogány asszonyok számára kevés történt, mert a néhány térítőnek nagyon elfoglalt felesége a kívánalomnak nem tudott eleget tenni. Ehhez járult, hogy az erők, melyek ajánlkoztak, semmi esetre sem tartoztak a legkiválóbbakhoz, hanem ellenkezőleg olyanok voltak, melyek már az iskolában sem tudtak érvényesülni. És íme, mint isteni felelet a missziónak az Óceánon innen és túl levő barátai buzgó imájára, segítség érkezett. 1882. február 10-én tizenkét fiatal ember, kik az edinburghi új kollégiumban a skót szabad egyház számára akarták magukat kiképeztetni, levélben szónokhoz fordultak azon ajánlkozással, hogy térítő szolgálatra lépnének, s ugyanezek most Afrikában, Indiában, Khinában dolgoznak. Hozzájok csatlakozott Cambridge hét más diákja, s ez a mozgalom folyton növekvőben van, különösen »Jézus Krisztus két kiváló szolgája* Drummond Henry tanár és az elhunyt Harbourt Róbert által. 1892. áprilisában már angolul beszélő diákok nagy nemzetközi gyűlését lehetett megtartani, melyben európaiak és amerikaiak vettek részt, s ezt követte 1895. első hetében egy más gyűlés Liverpoolban, mely a legnagyszerűbb missziógyűlés volt, melyen szóló valaha résztveit, úgy a jelenvoltak nagy számát tekintve, valamint a lelkesedést és készséget, a nagy munka iránt. Az amerikaiak és angolok vállalatai itt egyesíttettek, s elhatározták a szárazföld egyetemi ifjúságát is csatlakozásra bírnia. Mr. SJowan azután érdekes apróságokat közölt a skót bibliatársaság munkásságáról, és azután Matliews dr. olvasta fel Chamberlain Jacob (Arcot, India) fejtegetéseit, melyekben a pogányok térítése szempontjából az orvosi misszió fontosságát hangsúlyozza, és nevezetesen arra utal, hogy orvosi segély útján a térítők legkönnyebben jutnak a családok házaiba, a mi mindenesetre figyelmet érdemel. Whitmore (Pennsylvania) *az ipari missziók* fontosságát emeli ki és felolvassa, a mit Bartholomew Japánban e téren tapasztalt. Az ipari missziók Indiában azért szükségesek, mert a »megtérteket« a nép kiátkozottaknak tekinti, s ezért gondoskodni kell, hogy ezek életüket fentarthassák. Afrikában ez máskép van. Ott az emberek természetüknél fogva restek, és nem szeretik a földet mívelni. Lustaság a fekete faj átka, s ezt a forró éghajlat is előmozdítja. Épen ezért elengedhetetlen a fiatalságot ott munkásságra szoktatni. A térítés nagy akadálya a Kelet ama hite, hogy a jó emberek, kik az evangéliumot prédikálják, gondoskodjanak egyszersmind testi szükségleteikről is. Ezért csak egy véleményünk lehet az ipari misszióra vonatkozólag, hogy az nagy segítség az evangelium terjesztésénél. Még Frascr dr. (Ohio) olvasta fel Stewart dr. e című értekezését: »Iskolák a térítő intézetekben, mint az evangelizáció segédeszközei*. Végül élénk vita következetett, melyben sokan vettek részt és sok érdekes dolgot mondtak. Megemlíttettek, és pedig a kongresszus vezérlő bizottsága részéről azon kegyetlenségek is, melyeket a törökök az örményeken elkövettek, és melyekre vonatkozólag épen új hírek érkeztek. Taylor Ross dr. lelkész (Glasgow) a bizottság nevében nyilatkozatot ajánlt, melyben >Európa és Amerika keresztyén kormányai, mint Isten szolgái, kiknek kötelességük az ártatlanokat az igazságtalanság ellen megvédeni. együttes intézkedések tételére szólíttatnak föl a végre, hogy oly rossz kormányzatnak, mint a törökének, mielőbb vége véttessék*. Taylor dr. a török kormány eljárását a legerősebb kifejezésekkel illette és kijelentette, hogy valamint az emberi társadalomban nem lehet a rablókat és gyilkosokat megtűrni, úgy az olyan kormányt sem, mely alatt oly kegyetlenkedések történhetnek, mint Örményországban. Roberts dr. (Philadelphia) is melegen pártolta az ajánlatot, és miután Harsha dr. (Omaha) indítványára elnök a gyűlést felszólította, hogy felállással nyilatkozzék, senki sem volt a javaslat ellen. Este ismét nagy gyűlés volt, melyen az utolsó állóhelyek is el voltak foglalva, és itt megint különböző általános érdekű felolvasásokat tartottak. Smith John dr. Egyiptomból a skót misszió száz éves jubileumáról beszélt, mely épen ez évben esik és ecsetelte, mint kezdődött ez kicsinyben és mint kellett kezdetben oly sok bajjal megküzdenie, azzal is, hogy eleinte nem a leghasznavehetöbb embereket alkalmazhatták a térítő szolgálatban, mint nőtt azonban a munka mégis és most mily virágzóan és áldásdúsan foly a tevékenysége. Fox dr. (Brooklyn) azután a gyűlés tekintetét a XX. századba irányította, és azon kilátásokról szólt, melyeket a pogány misszió nyújt, és melyeket igen reményteljeseknek tart. Arra is sűlyt helyez, hogy a keresztyén és pogány országok közti közlekedési viszonyok is Isten kegyelmével hozzá fognak járulni ahhoz, hogy az evangelium útját egyengessék s mennél nagyobb nehézségekkel kell a keresztyénségnek megküzdenie, annál jobban fogja magát a hit fegyvereivel ellátni, hogy azokat legyőzhesse. Fark W. (Belfast, Irland) a múltba vetett visszapillantást, hogy megmutassa, mint simították el az akkori akadályokat, s azért most is bizakodva nézhetünk a jövőbe. Mackay dr. (Egyesült-Államok) az »új nehézségeket« említette, melyek a jelenkorban a térítőmunkássággal együtt járnak. A keresztyén államok, így szólt, úgy