Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

Óh örökkévaló, mindenható, könyörülő, áldott szent Lélek Úr Isten, Atyának és Fiúnak lelke, bölcsességnek és értelemnek, tanácsnak és hatalomnak, tudománynak és az Úrnak félelmének lelke! Imé mi te alázatos bűnös szolgáid, a Te nevedben megjelentünk ez helyben, hogy azokat cselekedjük, melyek az egy élő Istennek dicsősségére és az igaz anyaszentegyháznak épületire tartoznak és céloznak. Tégedet ó világosságoknak Attya, tudatlanoknak tanítója áldott szent lélek Úristen, alázatos lélekkel imádunk, teljes szívbtíl segítségül hivunk. légy jelen mi közöttünk, szállj bé a mi szíveinkben, nyugodjál meg rajtunk Te választott szolgáidon. Tölts bé minket a Te szükséges ajándékiddal; Taníts meg minket mit cselekedjünk, és vezérelj minket minden igazságra; világosítsd meg a mi elméinknek szemeit, szenteld meg akaratunkat. Tanítsd meg Uram erősítsd meg és szenteld az igazságra a Te szolgádat (vagy szolgáidat) is, a ki mostan mitőlünk Isten titkainak Sáfáritul, az egyházi szent szolgálatot felveendő. Ihlesd meg az ő lelkét, töltsd bé szent ajándékiddal szivét, és tegyed bizonyossá őtet a szent szolgálatra való belső hivatala felől, és minket is Te hivatalos szolgáidat bizonyos jelek által erősíts meg abban, hogy Te bivod őtet a szent szolgálatra mi általunk és a te hiveid által, hogy vagy hirtelenkedésbül, vagy tudatlanságbul, a mi hivatalunkban Felséged ellen ne vétsünk. E végre a mi elméinknek gondolatit, szájainknak szólásit igazgassad; a Te beszédednek igaz értelmében tégy bölcsekké minket, hogy mindeneket emberi indulat nélkül, részrevaló hajlás nélkül, Krisztus tanítványihoz illendő szeretetbül a Szentháromság egy igaz Istennek dicsősségére, az igaz anyaszentegyháznak épületire, és a Krisztus Jézustúl, a pásztoroknak fejedelmétül rendeltetett egyházi szent szolgálatnak ékességére cselekedhessünk Ámen. Mi atyánk etc. Prologus. E szélesen kiterjedett világban lakozó emberek közül, sokakat, mely szép méltóságos és hasznos hivatallal és tisztséggel szeretett és tisztelt meg a kegyelmes isten: tapasztaltatja velünk az experientia. De mindazoknál a világi szép, méltóságos és hasznos hivataloknál s tisztségeknél, mégis szebb, méltóságosabb és hasznosabb az Isten szolgáinak, az igaz egyházi szolgáknak az ő hivataluk. Nagy becsület világ szerint is, mikor valakiket az hatalmas királyok magok követekké tesznek, magok titkaikat reájok bízzák: de mennél nagyobb a mennyei király a földi királyoknál, annál nagyobb méltóság annak követének lenni. Követi pedig ennek a mennyei királynak az Isten szolgái, ezekre bízta Isten a maga titkainak kisáfároltatását, ezekkel hivatja a bűnösöket a magával való békéilésre, Szólhatott volna ugyan Isten minden más szolgálatja nélkül, úgy maga a bűnösökkel, a mint régenten a Sinai hegyen szólott az Izraellel, vagy élhetett volna a szent angyaloknak szolgálatjokkal, de talán ha maga szólott volna, vagy szólana ma is, azt mondanák az emberek, a mit monda az Izrael: ne szóljon minékünk a Mindenható. Sem maga azért a Mindenható, sem angyali által nem szól minékünk bűnösöknek, hanem szól emberek által a maga szolgái által minékünk bűnös embereknek, azokat tette Isten a maga ügyében prókátorokká, a maga dicsősségének promotorivá, az ő országa terhes, de igen hasznos és szükséges dolgaiban consiliariusokká. a maga házának angyalivá, a Krisztus titkos testének építőivé, az emberi nemzetnek doktorivá, sőt a mi nagyobb magának szájává, úgy hogy soha nagyobb becsületet s tiszteletet a nyomorult ember nem kívánhatott volna Istentől, mint hogy őtet a maga házában való szent szolgálattal tisztelte meg. Tudjuk azt világ szerint is mennél nagyobb és méltóságosabb valakinek hivatala, annál nagyobb és terhesebb annak az ő dolga és kötelessége. Nagy és méltóságos az Isten szolgáinak is hivataluk, de igen nagy és terhes is azoknak dolgok és kötelességek. Az Isten szolgáinak pedig az ő nagy és terhes dolgaikat s kötelességeket, ha meggondoljuk, három karban helyeztethetjük, melyeknek egyik része nézi magokat az Isten szolgáit, másik része az Istent, a kinek ők szolgái, harmadik része az Isten anyaszentegyházát, melynek gondviselését Isten reájuk bízta. Közli: Thury Etele. NEKROLOG. Beöthy Zsigmond. 1819—1896. Beöthy Zsigmond közegyházunk egyik jelese, kit konventi s zsinati termeink állandó alakjaként tiszteltünk, ki dunántúli egyházkerületünknek egyik vezérembere volt, ki nemcsak szóval, de tollal is igyekezett előbbre vinni egyházunk ügyeit: f. hó 19-én este Komáromban 77 éves korában szívszélhűdésben hirtelen elhunyt. A jogi, egyházi és irodalmi közélet munkása volt. Nagy ambícióval és nagy szorgalommal s nem mindennapi tehetséggel. Gondolkozásában, politikájában szabadelvű és magyar. Egyházát szerette, különösen nemzeti és kulturális intézményeiért, habár az egyház valláserkölcsi eleméhez és hivatásához kevésbbé ragaszkodott és kevesebb érzéket tanúsított. Korának, a negyvenes évek új szellemének volt gyermeke, kit a nemzeti haladás és kulturális erőkifejtés eszméi hevítettek s ki egyházát is, melyet a nagy elnyomatás idején kezdett szolgálni, ezért a nemzeti és szabad szellemért, ezért a kulturális erőért tisztelt és szolgált élete végpercéig. Egyháza és hazája is megbecsülte eme szolgálataiért. Amaz gyors egymásutánban emelte munkás fiát egész a h. főgondnokságig, konventi és zsinati képviseletig, közalapi elnökségig, s félszázados egyházi szolgálataiért jubileummal tisztelte meg. Hazája a legmagasabb birói székek egyikébe ültette, királya pedig nagy kitüntetésekben részesítette. Mint író a költészet és a tudomány múzsáinak áldozott, sok buzgósággal, de közepes sikerrel. Életrajzi adatait az alábbiakban közöljük: Szlovánvi Beöthy Zsigmond 1819-ben február 17-én, született Komáromban. Az iskolákat szülővárosában és Pozsonyban végezte, a jogot pedig a pesti egyetemen. Az 1839—40-iki pozsonyi országgyűlésen már mint jurátus volt jelen. 1841-ben ügyvédnek eskették föl, 1845-ben 8*