Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-27 / 39. szám

buzgó tagja; csoda-e, ha a legkisebb veszély, csábítás, vagy teher miatt elhagyja egyházunkat ? Tisztelt értekezlet! A vallástanítás tanítóinknál jó kezekben van, nincs reá semmi szükség, hogy tőlük elvegyük és nem is lenne az által semmi eredmény elérve. De arra igenis van szükség, hogy a szülök, a vallásosság magvait, melyeket a tanítók az iskolában a gyermekek szivébe beültetnek, oda liaza ápolják; arra van szükség, hogy gyermekeiket magok köré gyűjtve, naponként megemlékezzenek Istenről, mint életünk s mindenünk adójáról, az Úrnak szent napján gyermekeikkel együtt az Isten házába siessenek, egyházunk iránti tartozásaikat nagy örömmel teljesítsék. A lelkészek pedig szorosan ügyeljenek arra, hogy a tanítók kötelességeiknek megfeleljenek, mindenekfelett vallásosan neveljenek, a szülőket gyermekeik iránti kötelességeikre figyelmeztessék, ós így ha a tanítók, szülők és lelkész együttesen működnek, majd a következmény meg fogja mutatni, hogy néhány óv alatt körülöttünk egy buzgó, vallásos nemzedék növekedik fel, melynek kezében a hit erős fegyver lesz minden veszély ellen. A hit erősítésére, a vallásosság felélesztésére ajánlják a lelkésznek »a hívek látogatását Nagyon jó és hasznos eszköz; magam is, midőn, lelkészszé lettem, megtettem és úgy vettem észre, hogy igen nagy hatással volt a hívek bizalmának, szeretetének megnyerésére. Merem is ajánlani lelkósztársaimnak, hogy midőn hivatalukat elfoglalják, könnyebb megismerkedés, a bizalom és szeretet megnyerése céljából látogassák meg híveiket. De hogy az évek folyamán ismételjék-e a látogatást vagy nem? itt már sok függ a hívek értelmi fokozatától, foglalkozásaiktól. Nagyon vigyázzon a lelkész, hogy látogatása unottá ne legyen és alkalmatlanságot ne okozzon. En a látogatás ismétlését minden lelkész bölcs belátására bizom, és ha egy oly lelkész, ki hosszabb idő óta van valamely gyülekezetben ós gyülekezetének minden tagját személyesen ismeri ós a kit hívei minden alkalommal bizalommal felkeresnek s előtte sziveiket feltárják, ha egy ilyen lelkész nem látogatja is időnként híveit: bizony semmi mulasztást sem követ el. Van még igen sok eszköz, mely által a hitet erősíthetjük, az én igyekezetem oda irányult, hogy a hit erősítését, a vallásosság felébresztését ne egyedül csak a lelkész működésétől várjuk, hanem a világiak siessenek a lelkész segítségére, mert csakis egyesült erővel virágoztathatjuk anyaszentegyházunkat. Ha értelmesebb híveink nemes feladatunkban bennünket támogatnak, hozhatnak bármiféle törvényt, szembe állhat velünk a legerősebb tábor, nem fog az rajtunk győzelmet aratni soha. De a hit mellett legyen fegyverünk az ész is, mert csakis észszel tudunk alkotni nemest és dicsőt, miként Berzsenyi mondja : >Ki kétli és kérdi, hogy csak a dicső ész Emel ki minket a barmok sorából ? Ki kétli azt, hogy minden érdemünk Minden szerencsénk ezzel nő s hanyatlik?*. Ragadjunk meg minden eszközt a buzgóság felélesztésére, a világiak lépjenek ki a cselekvés küzdterére s így elvezéreljük embertársainkat a Végtelennek, az Istennek imádására : »Istent imádjon minden, mert van Tsten! A főidőn, égen és a tengeren; De hol, minő alakban s mint imádjuk? Csak őt imádjuk — én nem keresem ? A férfiü az ész szövétnekével, Meg fogja lelni mindenütt Istenét, Meg a nyiló tavasznak életében, S meg hol a téllel sírba száll a lét. De a gyermeknek meg kell őt mutatnod — Képet kell adnod s vezető kezet; Az értelemnek fényes teremébe Az érzelemnek csarnoka vezet. A végtelennek óriás gondolatja Léleknek és szívnek rugalmat ad. — S csak az, kiben magas emelkedés van, Lehet, mint ember, nemes és szabad.* (Garay.) Urházy Lajos. ISKOLAÜGY. A budapesti theologia megalapítása, Részlet szerzőnek »A budapesti theologia múltja és jelene« című sajtó alatt levő munkájából. (Vége.) Báthory Gábor h. püspök idejében, ki maga is barátja volt az ügynek, gyors fejlődést vesznek a pesti theologicum előkészületei. A helyettes püspökség átvétele után nemsokára összehívja az egyházkerület »Kormányzati Bizottmány*-át, mely 1854. augusztus 28—29 ikén Pesten tartott ülésében gróf Teleki S., gróf Ráday Gedeon, Magyari K. S., Hubay József gondnokok, Báthory Gábor, Ötvös Sándor, Búzás Pál, Török Pál esperesek jelenlétével először a minisztérium által 1854. július ll-én kihirdetett »ideiglenes egyházi rendezettel szemben kimondja, hogy ennek értelmében még kevésbbé tarthatnak egyházkerületi és egyházmegyei gyűlések, mint a Haynau-féle ostromállapot idejében; mert a provisorium a főgondnokot egyenest, a segédgondnokokat implicite kizárja a gyűlésekből s a világiakról egy szót se tesz. Ennélfogva a törvényes egyházalkotmány visszaállításáért ismét folyamodványt határoztak Ö Felségéhez, addig pedig, az 1849-ik évi utolsó törvényes gyűlés rendelkezése értelmében, bizottmányok 77*