Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-09-20 / 38. szám

tással, hogy a 2. §-ban említett »tanügyi bizottság tagjai* közül ne zárassanak ki mereven a gyakorlati tanítók; hanem legyen minden egyházmegyéből 1—1 kitűnő gyakorlati tanító, mert a gyakorlati tanítók a bizottságba való bevonással úgy az iskola beléletének, mint a gyakorlati pedagógiának, módszernek, továbbá az iskolai viszonyoknak, a tankönyvek esetleges hiányainak gyakorlati megvilágítása által mind a bizottság működését nagyban elősegíthetik, mind a tanügy fejlődésére hathatósan befolyhatnak. b) Miután köztudomású dolog, hogy 1895. év okt. 1-től az egyházpolitikai törvények életbe léptek. S köztudomású dolog, hogy az új törvények és az állam, a mi valláserkölcsi életünk emelésével vagy hanyatlásával nem törődik: nekünk protestánsoknak teljes igyekezettel azon kell lenni, hogy a reform, egyháztagok valláserkölcsi élete legalább a mai színvonalon megálljon, nehogy az iskolai oktatás vallástalan színezete miatt a jövő nemzedéket megingassa hitében, vallásos felfogásában a világi és önző érdekek hajhászása, azon kell lenni, hogy minden iskola újból az egyház veteményes kertje legyen, hogy az mindenütt hitben és jellemben erős tagokat neveljen az anyaszentegyháznak, azért a végtelen sok áldozatért, a mibe kerül egv-egy iskolafentartó testületnek az iskola. Óhajtandó, hogy az imétlő iskolások necsak az írásban, olvasás és számvetésben oktattassanak, hanem azon kell lenni közös akarattal, hogy a biblia örök igazságai, Jézus élete ev. szerint reformált vallásunk hitelvei, prot. egyház története, annak kiemelkedőbb alakjai ismeretesek lennének előttök. Mert csak így várhatnánk az ifjúság hiterős jellemképzését, így várhatnánk a prot. felfogás és öntudat megerősödését a jövendő nemzedék szivében. Mindkét indítványt elfogadta közgyűlésünk s mint az egyházmegye indítványát felterjeszti pártolás és elfogadás végett a főt. egyházkerületi közgyűléshez megtoldva azzal, hogy a prot. egyház történetét magában foglaló kézikönyvről mielőbb gondoskodjék s gondoskodjék a 12 év óta húzódó konfirmációi kis káté tisztázásáról, s gondoskodjék a régi elavult vallástani kézikönyvek újabbakkal való felcseréléséről is, melyben a nagyobb rész ne foglalja el az ó-testamentumi szent történeteket. Jól eső örömmel vette tárgyalás alá közgyűlésünk az Edelényben tartott ^Lelkészi értekezlet* jegyzőkönyvének pontjait, melyből örömmel győződött meg, hogy a valláserkölcsi életre való szigorúbb felügyeletet már a legtöbb lelkész alkalmazza, gyakorolja. Sőt a pályakérdés, ^Fejtessék ki a prot. lelkész feladata a mai megváltozott viszonyok között az egyházi közigazgatás, de különösen a cura pastoralis terén* — arra enged következtetni, hogy a lelkészek megértették az új idők követelményeit, s egyesületekben, összejöveteleiken arról beszélnek: mi a teendőnk, hogy a valláserkölcsi élet, az egyház társadalom útján is megmozduljon?! A lelkészi értekezlet jegyzőkönyve alapján közgyűlésünk következő indítványokat terjeszti fel a főt. egyházkerületi közgyűléshez pártolás és elfogadás végett. a) Miután tudomásunk van arról, hogy sok szegénységben küzdő öreg lelkésztársunk, ha betegség vagy az öreg korral együtt járó gyengeség miatt káplánt tart, nem kényelemből, de kényszerűségből a szabályrendeletben megállapított 100 frt fizetést a legjobb akarat mellett sem képes kifizetni a s.-lelkésznek: kéressék föl a főt. egyházkerület útján a konvent, miszerint a s.-lelkészek érdekében oda hatni méltóztassék tenné folyóvá az államsegélyt pótlólag a nm. minisztérium törvényhozás útján az olyan s.-lelkészek részére, a kik még a szabályrendeletben megállapított 100 frt fizetést sem kaphatják meg, óhajtanánk, hogy gondoskodjunk a s.-lelkészekről, míg nem késő, mert bizony a hat esetleg 800 frtra nagy nehezen kiegészítendő papi pálya nem ébreszt nagy vonzalmat a fiatalabb nemzedék körében, nem különösen akkor, ha Ö róluk egészen megfeledkezünk. b) Miután köztudomású dolog, hogy a kassai ref. harangok nagypénteken mélységesen hallgatnak: közgyűlésünk sajnálattal veszi tudomásúl e visszatetsző intézkedését a kassai egyház elöljáróságának s midőn tisztelettel felhívja a főt. egyházkerületi közgyűlés figyelmét e páratlan intézkedésre, egyúttal alázatosan kéri, hogy hatáskörében a lehető legrövidebb idő alatt közmegelégedésünkre intézkedjék, hogy már a jövő nagypénteken a kassai ref. harangok dicsérjék az Istent, mert a nagypénteki harangoztatás ev. ref. anyaszentegyházunknak közgyakolata, mi alól a kassai egyház sem képezhet kivételt. c) Miután a vegyes házasságból születendő gyermekek vallása felől biztos tudomása nincs a lelkészi hivatalnak, indítványozza közgyűlésünk, miszerint a főt. egyházkerület útján kéressék föl a konvent, hogy a n. mélt. minisztérium utasítsa az illető községeket, a hol (szolgabíró, járásbiró, közjegyző, polgármester) a vegyes házasságból születendő gyermekek vallása felől megegyezés történt, hogy a szerződést másolatban esetről-esetre küldjék meg az illető lelkészi hivataloknak. A domesztikából 8 kérvényen egyházak és lelkészek 2350 frtot kérnek; ajánltatnak 1500 frt segélyre. A gyámtári választmány mandatuma lejárván, újból megválasztattak 6 évre Dcbreeenyi Gábor, Vladár Ervin elnöklete alatt: Csizmadia Jenő, Botos József\ Miklós Ödön, Dobozy István. Az okt. 4-én Sárospatakon tartandó kerületi közgyűlésre elnökségen kívül kiküldettek: Bartha Mihály, Csizmadia Jenő, Szekrénycssy Árpád, Vladár Ervin tanácsbirák. Lelkészavatásra ajánltatnak: Bakó Lajos borsodi, Batta József f.-kelecsényi. Sáfrány Lajos l.-besenyői fiatal lelkészek. Sajó Ivánka majdnem legkisebb egyháza a felsőborsodi egyházmegyének. De hogy e kis egyház fogadta kebelébe az egyházmegyei közgyűlés tagjait: oly példás rendbe hozta egyházát s oly előzékenységgel viseltetett irántunk, hogy lehetetlen meg nem dicsérni áldozatkészségeért s magyar vendégszeretetéért. A közebéd kedélyes hangulatban folyt le. Itt alant írt verses pohárköszöntőjére Miklós Ödön volt államtitkár és t.-biró reflektált s tartott oly nagyszerű beszédet a protestánsok szellemi erejéről és összetartásáról, hogy kár volt minden szavát föl nem jegyezni örök emlékezetnek okáért. Kiemelte az egyházpolitikai törvények szükségességét, de nem félti anyaszentegyházunkat, csak lelkipásztorok és világiak kezet fogva munkálják Isten országát. Úgy hiszi, mienk a küzdelem, de ha nem hagy el a lelkesedés és kitartás mellett az Isten kegyelme, mienk lesz a jövő is! Kápolna, 1896. szept. 5-én. Szuhay Benedek, h. jegyző. IRODALOM. ** »Az 1848/49-iki magyar szabadságharc történetéből, most a hatvanhatodik füzetet vettük, melyben az 184-9. évi ápril havi események egy része van leírva. A kettős nagyságú külön műmellékleten kívül, mely az