Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-26 / 4. szám

remélhetjük-e, hogy hívó szavunkra hozzánk visszatérj, hogy tüzes ébresztő gyanánt újra terjeszd közöttünk az Isten országát. Feleleted az volt: hogy a budapest-budai egyházban kifejtett munkásságodra való önérzetes tekintet, másfelől pedig azon egyházkerület iránt tartozó hálád, mely téged kérés nélkül az egyházi téren elérhető egyik legdíszesebb állásra hívott meg, nem engedik, hogy pályázati folyamodványt adjál be. De bár a szeretet másnemű nvilvánulását nem akadályozhatod is meg, kételyedet fejezed ki az iránt, hogy Budapesten a meghívás útján való választás ma egyáltalán lehetséges volna. Jól tudtuk mi is, hogy ily roppant kiterjedésű nagy fővárosban, a minő Budapest, a hol 40,000 református mértföldnyi távolságokban szanaszét lakik, és akkor, mikor a túlnyomó számmal a pesti oldalon lakó hívek is szavazati joggal bírnak az egységes egyházban — fizikai lehetetlenség az egyházi választók ezreinek a meghíváshoz szükséges kétharmadát teljesen kifogástalan alakban összegyűjteni, s hogy tehát az újonnan szervezett budai rendes lelkészi állás csakis szavazással járó választás útján tölthető be. S hogy mégis a te meghívás útján leendő megválasztásodra gyűjtöttük az aláírásokat, tettük azt egyedül abban a reményben, hogy sikerülend a híveknek oly tekintélyes seregét összegyűjtenünk, a mely, mint a szeretet és ragaszkodás tanújele, szemben a meghívás fizikai lehetetlenségével, téged arra bírjon, hogy nyomatékos alakban kifejezett hívó szavunknak engedj. Egy szóval: erkölcsi lehetőséget akartunk neked nyújtani arra, hogy meg nem sértve jogos önérzetedet, meg nem bántva az erdélyi ref. egyházkerület iránti hálás érzelmedet, eleget tehess budai híveid óhajtásának és a pályázatban — ragaszkodásunk által kényszerítve — részt vehess. Ezt az erkölcsi alapot aránylag rövid idő alatt sikerült is megteremtenünk. A hívek jelentékeny száma, és pedig nemcsak a budai, hanem a pesti oldalon lakók is, készséggel aláírták a meghívásodat célzó kérvényt, köztük közéletünk és tudományos világunk számos jelesei, egyetemi és műegyetemi professorok, tanárok, orvosok, magasabb állású köztiszviselők stb. és a hívek nagy seregéből is sokan. Midőn azonban az ellenjelölt érdekében az őt pártolók — a nyilvánosság előtt — sértegető személyi támadással és a magánérdekeltség nem válogatós eszközeivel léptek fel: a te kifejezett óhajtásodra is megszüntettük a magunk részéről az aláírások gyűjtését. Elég fájdalmasan érintett bennünket, hogy egyedül egyházunk érdekét tartva szem előtt és nem ismerve ellenfeleink természetét, nem tudtuk megakadályozni a személyeskedő harc kitörését. És minthogy nem engedhettük meg azt, hogy tisztelt személyed, a mi volt lelkipásztorunk — a ki kezdettől fogva távol álltál a saját jószántunkból megindított akciótól — egy ily harc sajnos esélyeinek tétessék ki, egészen megszüntettük a melletted való akciót. S ebben szintén találkoztunk feltétlen helyesléseddel. Engedd el nekem, hogy a lefolyt személyes harcnak a részleteit most és itt elmondjam. Meg lesz annak is a maga fóruma. Ha szükséges: az egész magyar, sőt a külföldi protestáns világ ítélőszéke elé fog az bocsáttatni. Tisztelt barátunk! Te ettől az ú. n. budai lelkészválasztási mozgalomtól már hónapok óta, mint teljesen érdektelen, távol állsz. Mi is a személyeskedő harc kitörésekor — mint föntebb jelzém — rögtön abbanhagytuk a melletted való akciót, melyet tisztán az egyházunk érdeke iránti tekintet sugallt volt nekünk. Ekként reánk nézve- a budai ref. lelkészválasztás ügyében teljesen eltűnt még az a csekély személyi vonatkozás is, a melylyel mi a hozzád, mint volt érdemes lelkipásztorunkhoz s ref egyházunk egyik jeleséhez való ragaszkodásunk által egyházunknak is jó szolgálatot akartunk tenni. De megmaradt az a feladatunk továbbra is, hogy egyházunk közérdeke mellett híven harcoljunk. E részbeli kötelességünket Isten segedelmével teljesíteni fogjuk. Téged pedig áldjon meg az Úr és erősítsen meg munkádban. Egész szívvel köszöntünk. Több híved nevében: Kasics Péter, budapesti vef. presbyter. * • - • 1

.. i Nyilt válasz. Erre a nyilt levélre nekem igen kevés szavam van. A mit előre határozottan kijelentettem budai barátaimnak, azt fentartom: a budapesti harmadik papi állásra pályázni nem fogok. A részemre szóló aláírások gyűjtése nem akaratommal indult meg, de midőn megtudtam, helyeseltem s most a kezdeményezőknek, kik egyházuk iránt való szeretetüknek s igaz barátságuknak annyi jelét adták, szives köszönetet mondok érte, mert a köznek sok haszna lett belőle, mivel épen ennek következtében tűnt ki sok fénylő dologról, hogy — nem mind színig arany. A mi engem illet, én minden igazi és műellenségeimnek szívből megbocsátok, s kérem az Istent, hogy az ő irgalmasságában juttassa őket hibáik világos tudatára. Akkor tudom, ők is Krisztus seregébe állanak be, s velünk együtt harcolnak az evangelium szent ügyéért. Végül még kijelentem, hogy ebben az ügyben ez az első és utolsó szavam. Béke velünk! Kolozsvár, 1896. jan. 17-én. Dr. Kecskeméthy István.