Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-23 / 34. szám

dául Belgiumban), a mely az embert nemcsak a haladást és szabadságot gátló igák alól, hanem a Krisztus evangeliuma isteni tekintélye alól is ki akarja szabadítani, elfeledvén, hogy a Krisztus evangeliuma a haladás ós szabadság leghatalmasabb biztosítéka. Viszont a vallásosság is lehet álvallásosság, a mely nem Isten gyermekévé, hanem elavult intézmények s ezek zsarnoki képviselőinek rabszolgájává akarja tenni a vallásosság örve alatt az embert. A valódi liberalizmus nem nélkülözheti a Krisztus evangéliumát, a mely, a hol igazán átmegy a nép vérébe (pl. Angliában), a conservativizmust megfosztja ultramontán színezetétől ós mérgétől s a népélet hasznos, a rohamos haladást mérséklő, de okos reformokat egyáltalán nem gátló tényezőjévé teszi. Vajha erősödnék nálunk is az evangeliumi szellem! Akkor a liberalizmus is termékenyebb lenne s az evangeliumi moralitás követelményeinek mind megfelelőbb. A liberalizmust ugyan egyáltalán nem azonosítjuk a jelen kormány politikájával, ele a liberalizmus eszméjének is veszélyére válhatik, ha pl. a kormány — a mit itt valláserkölcsi szempontból hozunk fel — a nép életét megmérgező pálinkaméróst nem korlátozza s bár a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény szerint csak azokat a boltokat lenne szabad vasárnap nyitva hagynia, a melyeket a közélelmezés vagy más fontos okok miatt bezárni nem lehet, a pálinkás boltokat még vasárnap is nyitva hagyja. Mi szükség 1000-nél több pálinkás boltra csak Budapesten? Mi szükség arra, hogy kiállításunkkal kapcsolatban Ős Budavára adjon alkalmat erkölcsrontó mulatozásokra?! Mi szükség van arra, hogy prot. állami hivatalnokok, a miniszterekkel élükön, nagy ünnepségek alkalmával, nemzeti örömnapokon (pl. május 3-án ez évben) misére járjanak, más vasárnapokon peclig az evangelium hallgatására saját templomaikba se jöhessenek? Igazi, magasztos liberális szempontból bizonyára semmi. A valláserkölcsi életet hiába ápolják a lelkészek, a mint a komáromi beszéd sürgeti, ha a világiak őket nem támogatják s ha az evangelium eszméit intézményekkel nem érvényesítik. Magyarországon a liberalizmusnak kell győznie, mert ha nem győzne, az ultramontanizmus megbénítaná szellemi életünket. Hiszen szive mélyén sok római katholikus ember, kivált művelt ember, még pap is, szívesen elengedné a pápa korlátlan zsarnokságát, meg a coelibatust, a mely intézmény a pápista papok minden erkölcsbiráskodását hatástalanná teszi, de a liberalizmusnak az evangelium szigorú erkölcsiségét respectálnia kell, mert hiába vannak a szabad intézmények, ha a bennök élő egyéneket a bűn teszi rabszolgájává. Az evangeliumi lelkészek bizonyára hivek maradnak az állameszméhez is, a liberális eszmékhez is, de az állameszme érvényesítése alatt senki se' értse a hallgatag belenyugvást mindabba, a mit az állam nevében egyesek rosszul csinálnak. Mint állampolgárok elfogadtuk minden utógondolat nélkül az új törvényeket, önzetlenül, sőt áldozatkészséggel, de mint a Krisztus hívei a valláserkölcsi életet nemcsak a nép közt, hanem a míveltek közt is ápolni s az evangéliumot érvényesíteni akarjuk, hogy ez az isteni, örök evangelium legyen nemzetünk életadó ereje. Akkor lesz minden magyar szabad szellemű, a mint a liberalizmus kivánja és erkölcsös, a mint az evangelium kivánja. Ma még a liberalizmus sem tündökölhetik igazi fényében s a vallásosságot sem hatja át a szeretet és szentség szelleme teljesen. De eljő a kor, a mikor a szabadság és az istenfélelem testvérekül ismerik fel egymást s a magyar ember minden bűnt gyűlöl, de minden embert szeret. Sz. A. Egy század története dióhéjba szorítva a dunamelléki ev. ref. egyházkerület életéből. 16SO—1780-ig. (Vége.) Az 1777-ik évben ugyanis a helytartótanács a váci püspökség információjára és sürgetésére rendeletet küldött Pestmegyéhez, melyben utasítja, hogy a Nagv-Kőrösre beállütatni szükséges parochus subsistenciájának megállapítása céljából vizsgálatot eszközöltessen arra nézve, hogy milyen számmal vannak ott a pápisták. Az engedelmes megye azonnal el is rendelte a vizsgálatot s annak foganatosításával Erdélyi József kecskeméti esperes-plébánost, Vida István szolgabírót és Balla Ignác esküdtet bízta meg, a kik 1778. jan. 14-én pontosan el is jártak küldetésükben. Nevezettek — vizsgálati jegyzőkönyvükben — csak négy pápista lakost tudtak ugyan kimutatni, de annál több ferdítés, nagyítás és hamis vádakkal próbálták beigazolni, hogy Nagy-Kőrösön égető szükség van a plebánus beállítására. A Deputatiónak a megyéhez beadott jelentésére azonnal felelt a városi és egyházi magistratus a következőkben : »A főtisztelendő és Tettes Investigatoria Deputatiónak négy propositiora való alázatos feleletei és reflexiói a nagykőrösi ref. ekklézsiának és Magistratusnak. Primo: Hány házas-tüzes pápista gazdaszemély vagyon Nagy-Kőrös városában? Felelet: Vagyon négy személy vagy lélek pápista,1 kik közül egyik nyomorult, házankint kolduló Faragó Györgynek felesége, ki egyedül maga személyében pápista, férje pedig református és gyermekük nincsen s nem is volt. A második Pécsi János; ez is csak maga személyében pápista, de felesége és egész 1 1886-ig már 4884-re szaporodott a pápistaság.