Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1896-08-16 / 33. szám
resztülvitelében, ez által az egyház építésében és felvirágoztatásában. Mert a mily igazán áll az, hogy vezér nem nyert még csatát hadsereg nélkül, oly igaz az is, hogy egyetlen ember hiába küzd, ha nincsenek ügyének barátai. A gyomai egyház haladásának titka abban áll, hogy van egy lelkésze, a ki a Krisztus igazságát ügy tudja előterjeszteni, hogy annak mindenki, a ki hallotta, hive lesz. Ha figyelemmel olvasgatjuk a gyomai presbyterium jegyzőkönyveit, megtaláljuk a száraz történeti tényeket, a melyek beszélnek új adókulcs behozataláról a birtokarány alapján; (követésre méltó példa. Szerk) szabad iskolázásról, tanterv változtatásról s annak az országos tantervvel való összhangba hozásáról; iskolai osztályok felállításáról; templomi symbolikus edények beszerzéséről, külön az egészségesek, külön a betegek számára; iskolai anyakönyvek behozataláról, tanítói szakkönyvtár alapításáról; templomtoronyépítésről, harangok beállításáról, templomkert alakításról, aztán egy nagy perről, mely folyt a város és egyház között és végződött az egyház győzedelmével; tanítók fizetésének, iskolaépületnek emeléséről, paplak, központi lelkészi jhivatal, magtárépítésről és még sok más mindenféléről. A köztudatban azonban ezeknél is több van. Épen e lapokban olvastuk s így ismerjük a nazarénusokkal vívott harcokat is, melyek az eltántorítottakat az egyházba ismét visszahozták, s annak buzgó híveivé tették. Ezek nemcsak az egyház, hanem a város beléleteben vívott harcok legkiválóbbjai közé számíthatók. A gyomai belmisszióról is hallottunk már egyet-másf, t. i. hogy a nép nagyon megszerette és hogy a lelkészek és tanítók vállvetve folytatták eddig a nemes munkát. Hogy ennek a munkának élén ki áll, mondanom is felesleges. De jóllehet ezek mind csak történeti tények, egy gyakorló lelkész bizonyára el tudja képzelni, mennyi munkának, fáradságnak, küzdelemnek és buzgó imádságnak eredményei ezek. Bizonyára gondolja azt is, hogy ezek indítványozójának és keresztülvivőjének sok ellenséges véleménynyel, személyes érdekkel, irigységgel és egyháziatlansággal kellett megharcolnia. És a vezér, ki mindezeket keresztülvitte, nem hiába adott hálát Istennek, a ki paizsa és védelme volt. A gyülekezet el is ismerte mindég lelkésze hűségét és iránta való bizalmának már nem egyszer kifejezést is adott. 1876-ban díszpalásttal, 20 éves lelkészkedése alkalmával pedig arcképének megfestetésével tisztelte meg. De nemcsak egyházában, hanem azon kívül is jól ismerik és szeretik az ünnepeltet mindenfelé. Ki ne ismerné a bibliai magyarázatok szerkesztőjét?! S melyik pap ne olvasta volna művészi berendezésű, fényes tollal írt, magasan szárnyaló beszédeit, nagy munkásságát ? Kiváló érdemeit el is ismeri minden ahhoz értő ember. Ezen az alapon lett a békési egyházmegye tanácsbirájává, s az egyetemes egyházmegyei tanügyi bizottság elnökévé, a mi pedig nagy megtiszteltetés a békési egyházmegyében, a hol egyik kiváló világi férfi mondása szerint kevés kivétellel minden pap püspöknek született. Az ünnepelt mintája az igazi papnak, akár az egyházért való lelkesedését, akár magánéletét tekintjük. Kívánjuk, hogy még sok éven keresztül, fiatal lelkesedéssel prédikálja a Krisztust s érje meg, hogy hívei mind megtérjenek az élet Fejedelméhez. ld . . KÜLFÖLD. Angol visszhang a pápa eneyelikájára. XI11. Leó nagy dolgot akar kivinni. Saját értelme szerint akarná az égy akol és egy pásztor eszméjét megvalósítani. Egyesítő törekvésében hol a keleti, hol a nyugoti, pápát nem ismerő egyházakat kisérti, hívogatja. Abban a hitben, hogy az anglikanismust a puseysták immár teljesen megérlelték a papismusba való visszasülyedésre, az angolokhoz intézett legújabb encyclikájában már nyíltabban sejteti, hogy az egyesülés alatt a teljes meghódolást érti. Még a ritualisták se igen örülnek a pápa levelének, s a ritualisták vezére Lord Halifax ugyancsak megleckéztette minapában Vaughan bibornokot, a ki a pápa encyclikáját csak kivonatokban közölte az angol lapokkal. Persze a feleletek se hiányzanak s ezek között a legérdekesebbek egyike dr. Horton válasza. Nevezett lelkész júl. 12-én e tárgyban prédikációt tartott, a következő jól ismert textus alapján : »Te Péter vagy és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat®. Beszédét azzal kezdette, hogy Angliában a protestánsok legnagyobb része oly elbizakodott, hogy már meg is feledkezett azokról az okokról, a melyek miatt hazájuk protestáns ország lett. Határtalan s gyakran oktalan előítélettel vannak eltelve a pápaság iránt. És midőn az az előítélet kissé szelídül, midőn a régi római egyházban némely keresztyéni elemeket fedeznek föl, megzavarodnak. Némelyeket igazán meglepett az a fölfedezés, hogy XIII. Leó jó, szelíd ember és ez a fölfedezés hajlandóvá tette őket a római igába való visszatérésre. Dr. Horton szerint az encyclikát szeretetteljes szellem hatja át. Úgy mondja, szégyenlenie kellene, ha azt olvasván, az írója keblét betöltő se rokonszenvet, se bámulatot nem ébresztene fel benne. Ha ennek a levélnek a logikája is oly erős volna, mint a benne nyilatkozó szeretet, ha a jóakaratú óhajok és egy öreg ember álmadozása elégségesek volnának a megtörténtek megváltoztatására: úgy az alkalmas lenne az angol nép áttérítésére. Az encyclikában három tételt fejt ki a pápa, először is, Krisztus Pétert tette helyettesévé és az egyház fejévé; másodszor, a Péterre ruházott rendkívüli hatalom és kiváltság minden időkre a római püspökökre; és végül, XIII. Leó, római püspök lévén, birtokosa annak a hatalomnak és kiváltságnak. Egyszóval, ő csalhatatlan és a Krisztussal egyenlő. Ez állítások a szentírás hű és buzgó olvasójának legkevesebb zavart sem okoznak. Mert ha Urunk csakugyan felruházta volna Pétert azzal a hatalommal és kiváltsággal, miért nem tesz Péter apostol említést beszédeiben és leveleiben ? Miért írja levelében, hogy Krisztus, a mi lelkünk pásztora és gondviselője ? Miért inti a keresztyéneket, hogy ne törekedjenek az Úrnak örökségén uralkodni? Talán mivel szerény és alázatos volt? Milyen kár, hogy a pápák nem utánozták ezt az alázatosságot és szerénységet! Vagy Pál apostol miért feddi meg Pétert? Hogy lehet az, hogy Krisztus helyetteséről semmit sem tud? Ám tegyük fel, Péter felruháztatott azzal a hata-