Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

István (főg. 1848—81) és id. ZeyJc Károly (fog. 1876-86). A jelenlegi főgondnokok: Csató János (1885. óta) és Zeyk Dániel (1895 óta). A II. szakasz a közös tanárkar működési körét ismerteti. A tanterv összhangzó végrehajtása egész 1884-ig az akadémián a rector-professorra, a gimnáziumban a directorra, a néptanító-képzőben és elemi iskolában a paedagogarchára volt bízva, ez utóbbi csak 1869-ig, a mikor is a nagyhírű Gáspár János távozásával e tanszék többé nem is töltetett be, hanem e helyre ettől fogva igazgatót választottak. Az 1883-iki országos középiskolai törvény maga után vonta a fentebbi iskoláknak, melyek harmadfélszáz évig egymás mellett, egymást támogatva fejlődtek, külön igazgatók és tanártestületek által történt elválasztását, úgy azonban, hogy azért a rector-professorí állás és a közös tanárkar megmaradt s e szervezetet az egyházkerület 1885-ben törvényerőre is emelte. Ezek után könyvünk (III. szak.) a kollégiumi épületeket írja le, melyekről két sikerült fénynyomatot is találunk a műben. Az egyik kép magát a főépületet, a másik az egész épületcsoportot ábrázolja. Az Apafi idejében épült »ó-kollégiumot* 1884-ben bontották le s e helyett 1886-ra már fel is épült az ú. n. »nagy-kollégium«-nak impozáns kiegészítő épülete. A »kis-kollégium« az 1770-es években, a »nagy-kollégium« pedig 1827—36-ig épült. Úgy a fénykép-felvételekből, mint az intézet berendezésének részletes ismertetéséből kitűnik, hogy a kollégium palotaszerű épülete — helyesebben épületei — semmi kívánni valót nem hagynak hátra s az intézet minden része egészen megfelel a modern egészségügyi kívánalmaknak. A IV. sz. a különböző gyűjtemények leírásával foglalkozik. A jelenlegi gyűjteményekről csak közel egy félszázad óta lehet szó, mivel a szabadságharc alatt az erdélyi megvadult oláhság igazi vandál pusztítást vitt véghez ezekben, a mikor az »ó-kollégium* épületét is fölgyújtotta. A könyvtár jelenleg 30,015 kötetből áll. Nagyon jó állapotban van ezenkívül az állat-, növény- és földrajzi gyűjtemény (19,815 drbbal), nemkülönben az ásvány-, kőzet-, kövület- és régiségtár (15,716 drbbal). Nem hagyhatjuk itt megjegyzés nélkül azt, hogy noha más, esetleg csekélyebb jelentőségű gyűjtemény is részletesebben van ismertetve: a 3441 éremből álló éremtárról, mely szintén egyike szokott lenni egy-egy intézet fontosabb gyűjteményeinek, csak hét, röviden odavetett sorral emlékszik meg az író. Van természettani szertár, aztán philologiai és történelmi múzeum, mely utóbbi csak 1893. óta áll fenn, és más kisebb gyűjtemények. A következő, V. szakasz, mely az internátus intézményéről szól, a mű legérdekesebb és legnagyobb gonddal megalkotott részeinek egyike. A valódi diákélet, az iskola régi jó hamisítatlan szelleme lüktet e sorokban. Nem egyéb a fejezet, mint érdekes rajza egy századok óta virágzó erdélyi kollégium belső életének, melynek nem egy jelenlegi intézménye és nyilvánulása a régi magyarországi kálvinista kollégiumok ifjúsági életére emlékeztet. A Bethlen kollégium szervezete lényegében ma sem más, mint a minő volt az az alapítás korában. A szénior teendői nem egy tekintetben eltérnek a magyarországiaktól. Megvan Enyeden most is a contra seriba intézménye, aztán az esküdtek, primáriusok, vigilek, principista-szolgák intézményei, melyek mindannyian a szegény sorsú tanulók segélyezésére szolgálnak. A szolga-rendszert most már tetemesen korlátozták, a mit nevelési szempontból csak helyeselni lehet, de tény az is, a mit könyvünk felemlít, hogy így sok szegény fiú esik el a segélytől. A magántanítói rendszer, mely speciális sajátsága volt a nagyenyedi kollégiumnak, a viszonyok megváltozásával ma már szintén igen sokat veszített egykori jelentőségéből. A kollégiumi ifjúság segélyezésére (VI. sz.) minden lehetőt elkövet az elöljáróság. Könyvünk részletesen ismerteti az alapítványokat és nemes eszközöket., melyekkel évről-évre oly sok szegény tanuló számára könnyűvé teszik a megélhetést. Napjainkban 79 teljesen befizetett, s összesen 160,636 frt 31 kr. tőkét tevő alapítvány évi jövedelme szolgál segélyezési célokra. E nem megvetendő összegből 33,094 frt 75 kr. tőkének kamatai a tanulók élelmezesének költségeit fedezik. Családi stipendiumot évente 24 tanuló élvez, az általános stipendiumokban pedig 54 tanuló részesül. A családi alapítványok közt legnagyobb a br. Kemény Györgyé, melyből egy br. Kemény fiú évenkint 846 frtot kap; az általánosak közt pedig (egy fiúnak 500 frt), a Sárpataki Zsigmond és János alapítványa a legszámottevőbb. Megérdemli a felemlítést, hogy a theol. akadémia és a tanítóképző-intézet növendékei az intézetbe lépéskor kötelező két frt beiratási díjon kívül semmiféle iskolai díjat nem fizetnek. Az összes évi segély könyvünk statisztikai kimutatása szerint 26,664 frt 33 krt tesz ki. A mi a vagyonügyet illeti (VIII. szak.), ez a 70-es években fenyegető állapotok közt volt, jelenleg azonban ez teljesen rendezve van. A kollégium vagyona a legutóbbi összeszámítás szerint: 2.113,012 frt 31 kr. (Folyt, köv.) Ifj. Zsoldos Benő. BELMISSZIÓ. Evangelizáeió-e vagy belmisszió? (Folytatás.) A bejött feleletekből közlöm a legfontosabb adatokat. Előbb azonban rámutatok arra, hogy az egyes tartományi egyházak mit követelnek az ö gyülekezeti világi elöljáróiktól, a presbyterektöl, egyháztanácsosoktól ? Az 1853-ban revideált rajnavidéki-westfáliai egyházi rendtartás a törvényes határozatok között a helyi presbyteriumra bízza a gyülekezeti egyházi fegyelem kezelését, a közistentiszteletnél a jó rend fentartását, a gyülekezetek szegény- és betegápolás vezetését és az ifjúság keresztyén oktatása és módja fölötti felügyeletet. Különösen ügyelniök kell a közistentiszteleti jó rendre, és azokat, kik kötelességeik nem teljesítése által megbotránkoztatják a gyülekezet tagjait, kötelesek a lelkésznek bejelenteni. Kötelesek továbbá a lelkészt, évenkénti lelkipásztori látogatásai alkalmával, egymást váltogatva, házról-házra elkísérni. (Nagyon jó. Szerk.) A diakónusoknak vagy szegény ápolóknak kötelességük a családi viszonyokat, a házi és erkölcsi állapotokat kiismerni, a szükséges javaslatokat megtenni, a segélyezést és a szegények körüli eljárásokat foganatosítani. A keleti porosz tartományok gyülekezeti és zsinati rendtartása (készült 1873-ban) kötelességükké teszi a gyülekezeti tanácsosoknak, hogy a lelkészt az ő munkájában legjobb tehetségök szerint támogassák, a gyülekezet vallásos és erkölcsi tekintetben való építésében legyenek nekie segítségére, a gyülekezet minden keresztyéni irányú vállalkozását fejleszszék tovább és helyi egyházukat minden belső és külső ügyében képviseljék. Különösen pedig törekedniük kell arra, hogy saját példaadásuk és minden alkalmas eszköz igénybevételével fentartsák a gyülekezetben a keresztyéni érzületet és a jó