Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-08-16 / 33. szám

TE STÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiadó-hivatal: Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési Ara t Félévre: 4 frt 50 Jer # egész évre: 0 ff. Egyes szám ára 90 kr. Szigorú kálvinistaság. A »Debreceni Prot. Lap« figyelemre méltó s tanulságos cikksorozatot közöl legutóbbi egynéhány számában Erős Lajos, püspökladányi ref. lelkész tollából. E rendkívül tanult lelkésztársunk cikkeiben rámutat egy csomó pápista szokásra, a mi közénk is belopódzott s e szokásokkal szemben rámutat az igazi kálvinistaság ismertető jeleire s követelményeire. A »Szabad Egyház« legközelebbi száma pedig leírja az igazi kálvinista egyházat s kálvinistaságában elmegy az orgona száműzéséig s az iskolák részére adott állami segély visszautasításáig. Az is tudnivaló, hogy az a szigorú kálvinista irány, a mely e cikkekben kifejezést nyer, külön néplappal is rendelkezik, a mely a Krisztust Erős t. kollégánk kívánsága szerint képekben nem ábrázolja ki. Megvalljuk őszintén, hogy e szigorú kálvinista iránynyal sok tekintetben határozottan rokonszenvezünk, némi tekintetben bűnösnek érezzük vele szemben magunkat s végül némely fogyatkozásainak megjavítását erősen óhajtjuk. Rokonszenvezünk vele, mert hiszen mi is református keresztyének vagyunk. Épen reformátusságunk ugyan azt parancsolja, hogy azt nézzük mindenek előtt, ki bizik az Isten kegyelmében, ki veti reménységét a megfeszített s feltámadott Krisztusban, -ki ól a Lélek által új életet, ki használja fel a Krisztustól nyert szabadságát, a bűn és nyomor, a vakhit és a hitetlenség leküzdésére s ha valakiben a keresztyén, evangeliumi élet követelményeit feltaláltuk, szívesen fogunk vele kezet, ha keresztet (külföldön a kálvinisták is teszik ezt s nincs kétség felőle, hogy a kereszt ép úgy keresztyén symbolum, mint a csillag vagy a kakas s csak az a baj, hogy pápista atyánkfiai sok nem keresztyén dolgot követtek el a »keresztc< alatt) tesz is a tornyára, ha orgonát visz is a templomába s ha az úrvacsorát lutheránus módon magyarázza is. Erre kötelezve érezzük magunkat, mert nem Kálvin János kegyelme és halála, hanem az Isten kegyelme és a Krisztus halála idvezített s az Isten Lelke vezetett világosságra. A magunk részére azonban az úrvacsorát kálvini értelemben magyarázzuk s a kálvinista világosságot, szilárdságot és puritánságot felettébb nagyra becsüljük. A pápista szokásokat mi sem szeretjük. A ref. püspököket mi is episkopuszoknak tartjuk s nem Főpapoknak, mert csak a Krisztus Főpap és Főpásztor. A hívek szép, dallamos énekét mi is többre becsüljük az orgonánál. Iskoláinkban mi is a református szellemet óhajtjuk erősíteni s a mint a múltkor kijelentettük a ref. theologiákat mi sem szolgáltatnék ki az államnak, mert hiszen akkor tényleg állami egyházak lennénk. A református egyházat, mint külön szervezetet óhajtjuk fentartani, mert bár azt hiszszük, hogy a református egyh az a lutheránussal való barátkozás nélkül túlságosan merev lenne, azt a meggyőződóst is tápláljuk, hogy a lutheránus a református nélkül a túlságos hajlékonyság bűnébe esnék. Mindezeknél fogva örülünk, hogy a református öntudat erősödik s reméljük, hogy a szigorú kálvinisták soha a Krisztus más híveinek a testvériséget fel nem mondják, szóval a keresztyén alapról el nem térnek, hanem ez alapon fogják a református, erőteljes egyéniségeket fejleszteni. A mint mondtuk, álláspontjukat nem osztjuk minden tekintetben s erre nézve jeleztük fentebb, hogy az 6c

szigorú kálvinistaságukkal szemben saját magunkban némi fogyatkozásokat látunk. Hogy csak egy példát hozzak fel, a Krisztus képekben való kiábrázolását helyesnek tartom. »Hát a Krisztus nem Isten ?« Kérdi erre nézve Erős t. collegám. Nagyon helyes, a Krisztus Isten, de a Krisztus igaz ember is s ón mint a paedagogia tanára azt a meggyőződóst terjesztem, hogy az újtestamentumi történeteket is szemléltetéssel kell tanítani, mert így sikeresebb lesz a tanításunk (Mellesleg megjegyzem, hogy az »Ébresztő« ugyan