Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

vidám kedélyű, szeretetreméltó kedves ember, ki hangulatot kelt s az egész társaságot felvillanyozza. Minden szépért, jóért, nemesért hevült, buzgott és ha hibáról lehet beszélni — talán csak az a hibája lehetett, hogy agilis ember levén, a közügy, embertársai boldogítására célzó munkálkodásában feláldozta családja jövőjének biztosítását Családi élete egyébaránt, a házi erényeknek volt tűzhelye, özvegyén kívül öt gyermek siratja a jó apa kimultát, kik közül csak egy — Etelka, férjezett Kurucz Sándorné raádi lelkész neje nagykorú, a többiek kiskorúak s az árvaság keserű kenyerére vannak semmi nélkül hagyatva. Temetésén a tisztelet, a kegyelet adója impozáns módon nyilvánult úgy lelkésztársai — kik nagyon szép számmal jelentek meg — mint hívei részéről. Ez utóbbiak gyönyörű babérszalagot »a felejthetetlen lelkipásztornak* felírással tettek a hív pásztor koporsójára s 100 forintot ajánlottak a temetés fedezésének költségeire. A háznál Iványos Soma n.-harsányi lelkész tartott egy a boldogultat találóan jellemző s a résztvevőket könyekre indító emlékbeszédet s imádkozott a koporsó felett, a sírnál pedig alólírott mondott még egy utolsó Istenhozzádot a boldogult nevében híveinek, családjának s a jó barátoknak. Kit oly sokan szerettünk, tiszteltünk és becsültünk, Idvezült Barátunk! Lengjen áldás és béke sirod felett! Besence, 1896. július 6-án. Szabó Gyula, evang. reform, lelkész. RÉGISÉGEK. Protestáns várlelkészség Sehavnikon. IV.* Ismeretes, mily nagy támasza volt mindenkor a protestáns egyháznak a Tökölyi-család. Tagjai nemcsak karddal védték jogainkat, de vallásosságban is kitűntek és alattvalóiknak jó példával szolgáltak. Tökölyi Zsigmondnak kedvezett a hadi szerencse és elfoglalta Szepesben a Hernádvölgyben a hasonnevű falu mellett Schavnik várát. Első gondja volt, hogy ott prot. várkápolnát építsen, melyben ő és háznépe lélekben és igazságban imádhassa Istenét. Mikor az Istenháza elkészült, 1669-ik évi nov. 14-én Sehavnikon kelt levelében meghívta Klesch Dánielt, a XXIV. város főesperesét és Szepes-Olaszi lelkészét,'a templom felavatásának ünnepélyes végzésére. Klesch mindjárt másnap nov. 15-én választékos szép latin nyelven felel és ígéri, hogy Fontanus J. krompachi lelkészszel és a két bányaváros főesperesével együtt igen szívesen meg fog jelenni; egyszersmind ékes szavakban * Lásd e Lap 1887. 42. számában: »A Tökölyi-család várlelkészei* ; 1889. 35. sz : »A szepesi vár és a prot. várlelkészség*; 1891. 25 —26. sz.: ^Protestáns várlelkészség a Dunajecz váron*. emlékezik meg br. Tökölyi Zsigmond kegyességéről, ki más férfiak példájára Istennek házat épített az emberiség díszére és az üdv terjesztésére. Klesch Fontanussal együtt már nov. 23-án megérkezett a schavniki várba, hol a háziúr részéről tapasztalt szívélyes fogadtatás után, közösen megalapították a felavatás rendjét. Másnap, nov. 24-én, a szent-háromság utáni XXIII-ik vasárnap oly bensőséggel, ünnepélyességgel és fénynyel ment végbe a felavatás, hogy arról ma már fogalmunk is alig lehet, s a mint érdekes és jellemző voltánál fogva Klesch jegyzetei nyomán a következőkben ismertetünk. Az ünnepi gyülekezet élén haladott hat trombitás, kik kellemes dallamokkal gyönyörködtették a követőket. Utánok következett tizenkét énekes, kiknek előadásait hegedősök kisérték. A zenészeket követte 12 lelkész, hármashármas sorban. A lelkészek albáia fölött zöld színű, aranynyal átszőtt felső köpeny díszlett. A zenét felváltotta a lelkészek következő hymnusa, mely akkoriban az iskolákban is szokásos volt: Sit Laus, Honor et Glória, Deo Patri, qui singula Sua creavit Gratia; Fovet, regitque condita. Honor quoque sit ejus Filio, Jesu Christo nostro Domino, Qui morte acerbissima Nos vexit ad coelestia. Honor quoque sit Sancto Pnevmati Nostro Sanctificatori. Qui nos ad verum dirigat, Sensus nostros aperiat. 0 veneranda Sancta Trinitas, 0 odoranda Sancta Unitas. Exaudi preces supplices, Et fac nos coeli compotes. Az így éneklő tizenkét lelkészt követte Primóczi Szent-Miklóssy György, udvarnagy, ki az ünnepélyen az intézkedő szerepet viselte Utána lépdelt Tökölyi Zsigmond maga födetlen fővel. Őt követték a nemesség birája, KŐ-szeghy Gáspár, a XIII város grófja Olmützer János és a X lándzsások székhelyéről többen. Csak most következtek az udvari hivatalnokok: Györkey Gáspár, Czepcziny László és Tökölyi Zsigmond egyedüli leánya Sophia szül. Pograny Salomea anyjával és a többi vendégek nagy száma. A várkastélyon kívül tömérdek protestáns, de róm. kath. nép is várakozott. Trombiták harsogása és énekek zengése között, történt a bevonulás az új templomba. Az oltár mellett félkörben állottak a lelkészek, kik közül Klesch főesperes az oltár zsámolyához letérdepelvén, így énekelt: Domine labia meas aperies. Chorus felelt: Et os meum etc. Deus in adjutorium meum intende. Chorus felelt: Domine ad adjuvandum me festina etc. Erre a chorus, a zenekar s az orgona kíséretével előaa a: Kyrie, Christe, Kyrie eleison és Klesch az oltár melb énekelte: Glória in excelsis Deo és a chorus felelt: Et j terra pax etc. rí collectát az oltár előtt elénekelte a helybeli schavni}! elkész, az epistolát a bethlehemfalvi és az evange1

- lot a kubachi lelkész, ki a Credo-t is elmondta. Ez oltári szolgálat után Fontanus, krompachi lelkész ér hét szepesi bányaváros esperese lépett az új szós ie es Ján. XVII. 11. verse felett szónokolt, azután