Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-19 / 29. szám

külföldi egyetemekre kénytelenek vándorolni. Indokolatlan fentartása ez annak a középkorból maradt elavult nézetnek, hogy az állam csak a római egyház theologiáját ismeri el tudománynak s csak annak enged helyet ós polgárjogot az »universitas scientiarum«-ban, míg a többi egyházak theologiája szellemi jobbágyságra és zsellérségre van kárhoztatva. Mintha bizony pl. a protestáns theologiai irodalomban nem volna semmi értékes elem a magyar nemzet értelmi ós ethikai kulturájára nézve se tudományos, se nemzeti, se társadalmi szempontból. Ideje volna már, hogy az állam kormánya és törvényhozása végrevalahára megszüntesse azt az égrekiáltó igazságtalanságot, hogy míg az egyik felekezetet a legdúsabb anyagi ós szellemi javakkal halmozza el, addig a többi keresztyén egyházakat még a kultura eszközeinek ós feltételeinek áldásaitól is megfosztja. Ennek a kiáltó igazságtalanságnak s lealázó egyenlőtlenségnek a lelkészképzés terén csak azzal lehet ós kell minél előbb véget vetni, ha az állam gondoskodik arról, hogy minden egyház lelkésze megtalálja a hivatásához tartozó legmagasabb tudományos kiképzést az egyetemeken, vagyis, ha egyetemeinken minden egyház számára theologiai fakultások szerveztetnek, theologiai doktorátussal kapcsolatosan. Végül egyházi szempontból is üdvös volna theologiai fakultásokat szervezni az egyetemeken. Protestáns egyházi szempontból semmi esetre nem lehetne kifogást vagy nehézséget támasztani ellene. Se hitelvi, se önkormányzati, se nemzeti tekintetek nem feszélyezhetnék a protestáns egyházakat attól, hogy theologiájok az egyetemekre bevitessék. Ellenkezőleg. Az egyetemeken művelt theologia díszben és tisztességben, de erőben ós értékben is nagyon emelné az egyházi tudományosság színvonalát; a theologia tudományos művelőinek erkölcsi, anyagi és társadalmi előnyöket nyújtana, melyekből emelő és fejlesztő erők áradnának ki a theologiai és egyházi irodalomra is; a theologus ifjak tudományos látóköre szélesbülne, társadalmi műveltsége, melynek fogyatékossága miatt gyakori a panasz, úgy a többi egyetemi tanulókkal, mint a művelt társadalommal való gyakoribb érintkezés által rendkívül nagyot nyerne; viszont az egyetem többi karának hallgatóira is üdvös hatású volna a komolyabb theologiai tanulók intensivebb vallásos és keresztyén érzülete és életmódja. Mindeme tekintetek egyházi szempontból is javalják, sőt sürgetik egyetemeinken a theologiai fakultások szervezését. A szervezés módja, az érdekelt egyházak papképzésének a fakultások szervezése utáni átalakítása, a ielkészképesítés újból szervezése stb. későbbi és részlet kérdések. Fődolog, hogy az egyetemi theologiai fakultások eszméjével az állam és az érdekelt egyházak megbarátkozván, megvalósítását érleljék, előkészítsék, megindítsák. A kezdeményezés indulhat az államtól, de jöhet az egyházaktól is. Az állam kormánya az eszme körvonalait jelző átiratban intézzen felszólítást az érdekelt egyházak főhatóságaihoz s kérdezze meg tőlük, akarják-e, hogy egyetemeinken egy-egy protestáns s egy-egy gör. keleti (pl. Budapesten a szerb, Kolozsvártt a román egyház részére) theologiai fakultás szerveztessék. A protestáns egyházak, melyek körében a reformátusoknál Kolozsvártt, az ág, hitv. evangélikusoknál Pozsonyban jelenleg épen szőnyegen van a lelkészképzés újjászervezése, fejezzék ki elvi hozzájárulásukat ós fejtsék ki kívánalmaikat az egyetemi theologiai fakultások szervezésére nézve. Ila mindkét tényező, állam ós az egyházak, készek a lelkészképzés reformjába bele fogni, akkor a törvényhozás bizonyára nem fog vonakodni attól, hogy a régóta várt és sürgetett felsőbb oktatási törvény keretében a lelkészek egyetemi képzésének rendkívül fontos kérdését is rendezze. Quod faxit Deux ! Szőts Farkas. A konfirmáció reformja. Hannibal ante portás, mondotta egy hazáját szerető római hős, hogy szavaival honfitársait az ellenségtől fenyegetett város védelmére serkentse. Hannibal intra muros, mondhatnók mi most, midőn a mult evi október 1-je óta az evangeliumi hitünkre agvarkodó s a lélekhalászatban oly sóvár r. katbolicismus eddig őt némi részben korlátozó torlaszok, a gyermekek paritását biztosító törvények eltávolítása, illetőleg megszüntetése után ádáz hatalmának egész özönével, a kis ideig tartó pihenés után mintegy megifjodva tömör falanxokban egyházunk féltett szentélyére, híveink hitére és lelkiismeretére, törvény és természetadta jogainak romlására tör. S míg így egyházunk és hitünk külellenség által veszélyeztetik, a mely ellen mindeddig Isten segítségével megfogyva bár, de törve nem, megvédelmeztük magunkat, most íme egy nagyobb s veszedelmesebb ellenség ütötte fel ijesztő mértékben fejét; veszedelmesebb azért, mert az egyház testén rágódik, annak belsejében növekszik — s ez az egyház, hogy ne mondjuk, a hit iránti közöny. Egyes népes egyházainkból elszomorító tünetekről értesülünk az egyházi esketés igénybevétele, illetőleg annak mellőzése felől. Megdöbbentők e tünetek akkor, ha meggondoljuk, hogy az most, mikor még a népszokás is szentesítette az egyházi esketést, történik .... Vagy későbben jobb viszonyokat várjunk?.. A várfalakon őrt álló trombita harsonájánál erősebben szól hozzánk az Apostol csatakiáltása: »áron is váltsátok meg az alkalmatosságot, mert az idők gonoszak !« Minden eszközt meg kell ragadnunk, minden utat és módot felhasználnunk, a mely az evangelium keretébe beillik, eddigi erős várunk védelmére, sőt az új fegyver-