Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

teletü Bán Zsigmond ev. ref. lelkész úr. életének 75-ik és lelkipásztorkodásának 39-ik évében folyó hó 25-én agyszélhűdésben történt hirtelen elhunytát. A boldogultnak hült tetemei folyó június hó 27-én délután 3 órakor tétetnek örök nyugalomra. Béke lengjen porai felett! KÜLÖNFÉLÉK. Az 1-ső félév vége alkalmából tisztelettel fölkérjük mindazon előfizetőinket, kiknek előfizetésök lejárt, hogy eló'fizetésöket megújítani szíveskedjenek. — A szerkesztőség és kiadóhivatal. * Személyi hírek. Az eperjesi ev. kollégium igazgató-választmánya mult hó 30-án tartott ülésében a tanári kar nagy szótöbbséggel hozott ajánlatára kollégiumi igazgatónak egyhangúlag dr. Szlávik Mátyást, Lapunk beimunkatársát; theol. dékánnak HörJc Józsefet; jogkari dékánnak dr. Horváth Ödönt, főgimn. igazgatónak Ludmann Ottót s tanítóképző igazgatónak SimJcó Endrét választotta. * Villámcsapás egy templomba. Kulpin (Bácsmegye) községe fölött a napokban óriási égiháború vonult el. Az evangelikus templom harangozója Sirka János, felsietett a toronyba s meghúzta a harangokat, hogy a vihart elharangozza. Azonban nem végezhette be a harangozást, mert iszonyú mennydörgés közepett a villám a templom tornyába csapott s ő halva rogyott össze. A villám a templom ablakait és ajtóit szétforgácsolta és az éghető anyagok meggyuladtak. Ebbe a templomba öt év előtt már egyszer beütött a villám. Tudnivaló dolog, hogy a villám a magas helyeket keresi és a harang által előidézett zaj igen vonzza a villámot. * A néppárt és Frigyes főherceg. A mosonmegyei néppárt csúfos felsüléséről írnak a lapok. A párt vezetői küldöttséget menesztettek Frigyes főherceghez, azzal a kéréssel, hogy buzdítsa tisztviselőit a néppárt támogatására. A főherceg azonban így válaszolt a kérésre: Én katona vagyok, tehát nem politizálok. De ha megtenném is, politikám ő Felsége politikája volna, a mely meg a kormány akaratában nyer kifejezést. Jó volna ilyen lecke máskor is a néppárti uraknak. * Bécsi magyarbarátok a kiállításon. Van egy osztrák képviselő, kinek neve Kronawetter Ferdinánd, s ez arról nevezetes, hogy barátja, híve a magyaroknak és a népnek, s feje egy demokrata (népies) körnek Bécsben. Ezek most eljöttek hozzánk és megnézték a mi büszkeségünket, az ezredéves kiállítást. Persze hogy nagy örömmel fogadták őket a magyarok, s jólesett látni, hallani egy becsületesen gondolkozó osztrák embert, ki anynyiszor védett már bennünket és a mostani gyalázkodó magyarfalás ellenében megmutatta rokonszenvét irányunkban. * Zsidó vallás, keresztyén humanismus. Június 17-én halt meg Debrecenben egy nagy vagyonú, öreg zsidó, névszerint Steinfeld Antal, ki már életében megmutatta, hogy a keresztyén társadalom befolyása alatt igazi ker. humanismus hevíti szivét. Ezreket áldozott jótékony célokra, többek között a debreceni prot. egyetemre is 1500 frtot ajándékozott. Végrendelete még erősebb bizonyítéka az Ő nemes gondolkozásának; 27 ezer frtot hagyott emberbaráti és közművelődési célokra, még pedig 1000—1000 frtot a debreceni ev. ref. főgimn. ösztöndíj alapjára és tápintézetére, 1000 frtot egy villamos órára, mely a debreceni ev. reform, nagytemplom homlokzatán állíttassék föl. Ezeken kívül több jótékony intézetre hagyományozott. Egyebek között 1000 frtot hagyott az ószövetségnek héberről magyarra fordítására. * Az olasz klérus a legszámosabb a világon (csak püspök van Itáliában 273. míg Francia- és Spanyolországban és Ausztriában összesen 203), de egyszersmind a legtudatlanabb is. Különösen a déli vidékeken vannak a legrosszabb állapotok. A hol sok »áldozár« van, többnyire uzsoráskodásból élnek. Igen könnyen eladják magukat a többet igérő politikusoknak. Sokan ágyasokat tartanak, gyermekeik vannak. Durvák, erkölcstelenek és zabolátlan életűek. Egyetlen egy jó tulajdonságuk van. a mi tudatlanságok következménye. A saját egyházukon kívül más egyházról tudni sem akarnak és dühösen ragaszkodnak állásúkhoz, melyen a képviselők jóvoltából hizlalják magukat. Bíz ez szomorú kép, de így rajzolja egy olasz újság, és el is hihetjük neki. * A baseli misszió-társulatot nagy és fájdalmas veszteségek érték. Munkaterükön, az afrikai aranypartokon, a legutóbbi tíz hónap alatt kilenc férfi és négy nő missionarius halt meg sárgalázban. * Egy herceg a vallásról. A tudománynak élő Argyll herceg ismét egy újabb munkával gyarapítá az angol irodalmat. Jelen műve »A hit bölcsészete, vagy a törvény a keresztyén theologiában* befejezése két előbb megjelent művének, »A törvény uralmának* és »A természet egységének«. E három munka egymáshoz való viszonyáról az író így számol be: »A törvény uralma« azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy mennyiben helyes az az eszme, hogy a természetben a fizikai törvények a legfőbb ágensek és vájjon ezek fölött nem egy Ész és Akarat ül-e a világegyetem trónján? »A természet egvsége« főleg azon problémával foglalkozik, hogy mennyire terjed e tárgyban az emberi ismeret s vájjon ismereteink dacára nem maradunk-e az egészről öntudatos, de tehetetlen és reménytelen tudatlanságban. A jelen kötetben pedig az előbbiekből nyert érveléseket és következtetéseket felhasználjuk annak a viszonynak megvizsgálására, a melyben a sajátképeni természeti törvény nagy fogalma van a vallással általában és a keresztyén theologiával különösen. A herceg önmagáról úgy beszél, mint »a ki ismeri a vallásos nehézségeket és nem ritkán szenvedett is miattok*. Ötszáz lapnál többre terjedő művében foglalkozik a szemlélődő theologiával, ennek a nyelv alkatában, a leíró tudományban és a bölcsészetben való felismeréssel; a zsidó és végül a keresztyén theologiával. Mely utolsó fejezetben szól Krisztusról, mint a Messiásról, az áldozat mivoltáról, a hitről, az ihletésről, az újjászületésről, a ker. ethikáról, imáról és a ker. hitről a bölcselethez való viszonyukban. Az egészen az a gondolat vonul keresztül, hogy a ker. theologia összes tartalma a természeti törvény uralmán felül van. Az ó- és újtestamentomban tanított inspiratio: > teljes összhangban van mindazzal, a mit a természeti törvényekről tudunk. És ez könnyen hihetővé teszi előttünk, hogv valának emberek, a kik az emberi ismeret legmagasabb regióiban nagy mérvben ihletettek voltak, a