Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-07-05 / 27. szám

szó. Azért is nem kell ide mathematika, hanem csak Potemkin színfalak számoszíopokból. De nem erről akartunk szólani. Térjünk a »fond perdu <-re. A fond perdut így értelmezni képtelenség. Egyfelől kiragadni a gyűjtött tőkéből egy jelentékeny összeget circa 7200 frtot, és azt nem az alapszabály által kitűzött célra (özvegyek és árvák segélyezése), hanem a tagok folyó kiadásainak csökkentésére fordítani, igaz, hogy alap-megtámadás, de nem a fond perdu való értelmében. S ha még lenne benne ratio? De nincs. Az alapszabályok tenorja az. hogy kiki fizetése után %-os arányban adózik ugyan, de a segély egy és ugyanaz minden gyámolítottra nézve. Itt pedig a tőke megcsorbíttatik, de úgy, hogy nem egyforma összeg adatik minden részvényes tagnak (teszem 50. 60 vagy 100 frt), hanem kinek-kinek annyi, a mennyit a konventi szabalyzat kiró. Tétetett ugyan oly indítvány is, de azt lezúgták ezzel: hát ha valakinek 10°J0

-'d 100 frtot nem tesz, hanem mondjuk 70 frtot, az a 30 frtot zsebpénzül, borravalóul kapja? Nem, volt a válasz, segélyül a tagokat a legkisebb fizetésű tag illetékével egyformán. Leszavazták. És most megtörténik, hogy a ki 700 frt után fizetett °/o"o

t

^ s 1300 után 5 évig, a konventi számítás szerint fizet érte a gyámintézet 2300 frt után 10% belépési járulékot. Ki kapja a borravalót ? Szebb így, ha a nagy jövedelmű kap illetéktelenül, mintha a szűkös jövedelmű kapott volna jogosan? Ez már nem mathematika, hanem ethika ! Aztán ezért le kell szállítani az özvegyek most már 120 frtban megállapított illetékét 80 frtra, s pedig azért, hogy a gazdagoknak borravaló jusson, s végül 8000 frt maradjon. Hát célszerű-e — nem hozom fel az igazságot — az özvegytől évek hosszú sorára évi 40 frtot elvonni azért, hogy az élő papnak 70 frt — mert ez középszám — egyszer s mindenkorra való kiadást megtakarítsunk? De hát jogos-e? Mi az öreg papoktól korilleték címen tetemes összeget hajtottunk be, s éltök alkonyán arra ébrednek, hogy míg fiatalabb — ily illetéket nem fizetett — társaik özvegyei 120 írttal biztosíttatnak és pedig mint fentebb érintém úgy, hogy 13 évig egy sem lial meg közülök? így a 7200 frt a szép tőkéből perdu, a nélkül, hogy fond perdu, azaz eredeti céljára használtatnék. Miért ellenezte az igazgató-választmány a szakértő által való felülvizsgálást, vagy épen szakértői tervezetet, és mi jogon nem vette igénybe, holott arra a testület egyenesen utasította: ő tudná megmondani. De állítom, hogy normalisnak nevezett költségvetése egyszerűen nevetséges az ő naivságában. Az öldöklésnek ama célhoz alkalmazott rendszere, a mint ott gyakoroltatik, valóságos oktalan mészárlás. 17 év alatt 24 papot öl meg taktusra s hiába mondjuk, hogy két év alatt három pap 65 közül hal meg, a mi normálisunk 30 pap közül is csak az »egykettő* taktus szerint öldösi az embereket. Ellenben az özvegyekhez páratlanul udvarias, kivéve a 25 frtosokat, mert itt 16 özvegynek 11 év alatt el kell pusztulni, hanem a 75 frt 20 krosak ugyan szívósak ám, mert mint említem, 13 évig, sőt a 120 frtosoknál 18 év alatt egy sem hal meg. Ki hiszi el? Mit mond rá a statisztika? Természetesen a statisztika adatokat kér. Egy bezárt intézetnél adott tényezőkkel lehet számolni. A 62 tagnak ismeretes életkora (s van valószínűségi táblázat) az özvegyek és lehető árvák számát, korát is meglehet állapítani a jelenre egész pontosan. Ez adatok gyűjtését a választmány elutasította. Ily adatokkal nem rendelkezik. Hjah! az egész más színbe állította volna az egész normális tervezetet, mert a végeredményt mindig a számsor elején eszközölt bevételszaporítások, illetve kiadásmegtakarítások befolyásolják döntőleg. Igazságtalannak tartom, hogy az özvegyek 120 frtra felemelt illetéke 40 forinttal leszállíttassék azért, hogy a jobb jövedelmű papoknak nem illetékes pillanatnyi kényelme eszközöltessék; nem jó az özvegyek szájából elvenni a falatot s az élőknek töltözni abból Ha az élőkön akartak segítni, tették volna oly mérvben (a legkisebb fizetés után) és arányban (mindenkinek egy összeget), mely míg a 120 frt biztosítását megengedi, a jogérzetet se csapja ily bántólag arcul. Igazságtalannak tartom — egy bezárt intézetnél — hogy a tagok mind egyenlő fizetésre nem köteleztetnek. A legtöbb 17 évig fizetett, néhány csak 10 évre van kötelezve. Miért ? Ujak már nem jönnek be, mind egyenlők vagyunk jogban, kötelességben. így az ifjabb tagok kiléptek volna, s nem adóztatnák magokat kétfelé. Tudom, a választmány az orsz. intézetre néz s kapcsolatban tekinti azokat, melyeknek semmi közük egymáshoz (ha át nem adtunk semmit); tudom, hogy a 8000 frt fentartása oly fixa idea, mely a mily szükségtelen és jogtalan, oly szívóssággal ragaszkodik hozzá a tervezet szerzője; de tudom azt is, hogy az alaptőke ily jelentékeny részének a tagok közt felosztása, irányt és arányt tekintve, az alapszabálylyal nem egyezik, valamint nem a 8000 frt fentartása sem, melyet szükség, de még csak eshetőség sem indokol. Ez a két tényező az elején és a végén az oka annak, hogy az ősz atyák, kik erre a jogot — korilleték címén — áron vették, mert hiszen nem haltak meg hamar (a minek ellenértéke volt a korilleték) s ezért részesülnek oly meglepetésben, hogy özvegyeik csak 80 frtot kapjanak 120 frt helyett, nem fognak áldást hangoztatva »igen«-nel szavazni. 120 frtot biztosítani minden tag jogosult hátrahagvottainak: erkölcsi kötelesség. 8000 frt tőkét hátrahagyni: messzenéző hiúság. 7000 frtot igazságtalanul kiosztani: legnagyobb fokú önzés. Fond perdu lesz, a hol nem kell s nem szabad: az ajándékozásnál. Fond perdu nincs, mikor 8000 irtot fenhagvnak. Sok özvegyi száraz falatot lehetne abból megzsírozni, sok könnyet leszárasztani. A tervezethez most foly a szavazás. 41 »igen« érvényre emeli a jogtalanságot. De 22 *nem< megakadályozhatja. Óhajtom, hogy legyen több »nem« is, hogy a bezáró szavazat a »Testület« által kiadott utasítás és az özvegyek érdekeinek teljes megóvásával készüljön el. Csakis e célra szabad »fond perdu«-zni, ha idegen célra teszszük azt, akkor nem fond perdu-zünk, hanem — osztozunk. Non quis, sed quid. KÜLFÖLD. Az evolutio és a vallás. Az angol vasárnapi iskolatanítók mult heti értekezlete előtt dr. Bect tanár, a természettudományban uralomra jutott evolutióról tartott két igen érdekes felolvasást. Első felolvasásában »Egy theologusnak az evolutióról való gondolatait* adta elő. A másodikban pedig az ^Evolutio elméletének a keresztyén valláshoz való viszonyával* foglalkozott. A kifejlődés elvét a természettudósok, mondhatjuk általánosan elfogadták s általuk úgy átment már a modern gondolkodásba, hogy méltónak találjuk az érde-