Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-28 / 26. szám

vényben is alapuló kiegészítését az anyaországi ev. egyház-egyetem már is erélyesen sürgeti. Azt pedig, hogy a többször érintett országos dézmakárpótlás kiutalási művelete, a fentebb kifejtett okoknál és körülményeknél fogva, kifogás alá esik, s az állampénztárt — főleg a mostani nehéz helyzetben — a roppant tizedkárpótlási tőke nyomasztólag terhelvén, a revizió indokolt, nem én gondoltam ki, s nem is én hoztam először szőnyegre, hanem előttem már több évvel (1871. 1876.) az erdélyi, illetőleg királyföldi birtok- és jogviszonyok egyik legavatottabb ismerője, Jakab Elek országos levéltárnok úr, utalván különösen arra is, hogy az ev. szász papság tizedkárpótlása már az erdélyi r. k. és ref. egyházak s a királyi fiskus tizedkárpótlásainak eredményéhez viszonyítva is túlságosnak és aránytalannak tűnik fel. Azonban sajnos, hogy nevezett úrnak ebbeli indokolt s alaposan kifejtett felszólalása, illetőleg javaslata — úgy látszik pártpolitikai tekintetből — illetékes helyen figyelembe nem vétetett s eredmény nélkül hangzott el. A mit továbbá e Lap 7-ik számában foglalt cikkem záradékának utolsó soraiban a tizedkárpótlási revizió szükségességének bővebb támogatására felhoztam, azt most is fentartom, hogy t. i. az erdélyrészi ev. szászok egyháza saját felekezeti iskolái s tanintézetei tekintetében is aránylag a leggazdagabban van egész országunkban dotálva, s ezt úgy eszközölte ki, hogy a szász nemzeti egyetem (universitas) az illetéktelenül úgynevezett szá.sz nemzeti vagyont és a régi elnevezés szerinti hót birák vagyonát, melyek voltaképen királyföldi közös vagyont képeztek, a szászokat számban tetemesen meghaladó királyföldi oláhok és a magyarok kirekesztésével eltulajdonította, a mennyiben az említett javak nemcsak a szász városok javára kelt fejedelmi adományokból, hanem községi közös jövedelmekből, hasznos jószágzálogítások és vételekből s pénzkölcsönzésekből is alakultak, mely ekként közös vagyonság fentartásához s a szász közegek szabálytalan, önhasznú, sőt mondhatni hűtelen kezelése miatt gyakran megtörtént megcsappanásai után annak kiegészítéséhez a királyföldi számosabb oláhok és a magyarok is közmegadóztatás útján aránylag hozzájárultak; mint ezeket is Jakab Elek országos levéltárnok úr fentebb érintett művében nemcsak bőven kifejtette, hanem hiteles adatokkal s kifogás alá nem vehető közokiratokkal be is bizonyította. Ezen jogszerűleg királyföldi közös vagyonnak tekintendő szintén roppant értéket mondhatná már Beyschlag tanár úr az oláhoktól és magyaroktól elidegenített nemzeti vagyonnak, melynek a közösen érdekelt felektől szintén teljesen elvont kamatait fordították 1850/51. évben a Beyschlag úr által legyezgetett ev. szászok saját tanintézeteiket, papi szemináriumaikat s tanulói ösztöndíjaikat fentartó nagyszerű alapítványnyá 50.000 pengő forint évjáraclékkal, ezt saját főegyháztanácsuk közvetlen kezelése alá helyezve, mit az akkori erdélyi polgári és katonai kormányzó hercegnek hivatalos indokolt felterjesztései ellenében, a kedvező időviszonyok szokott élelmes kiaknázásával érvényesített miniszteri és udvari nagy befolyásukkal vittek ki szász polgártársaink, () Felségének legfelsőbb fejedelmi jóváhagyását 1851. évi augusztus hó 16-ikán kinyervén, mely ekkép kizárólag a szász nép javára szolgáló közreműködési dús alapítványt a királyföld és a szász nemzeti egyetem állását rendező 1876: XH-ik törvénycikk érintetlenül hagyta. Egyébiránt eszmemenet kapcsán nem hallgathatom el a fölötti megütközésem egyéni kifejezését, hogy az erdélyi ág. h.. ev. egyházkerület még ma is, »Landeskirche« címet visel, holott ezen címet igénytelen nézetem szerint most már illetéktelenül ós helytelenül használja, mert ezen — úgy tudom újabb törvénycikkeinkbe és kormányrendeleteinkbe is tévesen becsúszott — egyházi elnevezés Erdély egykori állami önállóságának letűnt korából származik, midőn ezen ország közjogilag három nemzet s négy vallásfelekezet közt volt megoszolva. Ezen kiváltságos állapot azonban a törvényes unió által elenyészvén, s újra egyesült országunk egy állammá s egy politikai nemzetté válván, a törvényesen bevett s 1848-ban egygyel megszaporodott keresztyén vallásfelekezetek teljes egyenjogúsága s viszonossága pedig törvényeinkben kimondva lévén, az anyaországbeli ev. egyházkerületek irányában mintegy praerogativát képező országos cím épen úgy nem illeti s nem illetheti az erclélyrészi ág. hitv. ev. egyházat, mint az uralkodói cím ós jelleg immár nem illeti a r. k. ősegyházat. Végezetül inkább elvárnók t. Beyschlag hallei theol. tanár úrtól az erdélyrészi ág. h. ev. szász egyházra vonatkozólag annak megrovását, hogy papi arisztokráciájának gazdagon javadalmazott lelkészségei mintegy örökséget képeznek, a menynyiben a polgári vagy katonai közszolgálatra nem vállalkozó szász fiak ós nők lépnek rendszerint a lelkészkedő apák ós apósok helyeibe, s így a királyföldi fiskusi dózma országos kárpótlását, ele valószínűleg a tanodai és szemináriumi jelentékeny ösztöndíjakat is csaknem kizárólag és állandóul ugyanazon papi családok élvezik. Tóth Lajos, ügyvéd, egyháztanácsos.