Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-21 / 25. szám

Igaz! Az öngyilkosok száma aránylag kicsiny! De ha valaki ismeri a világot, az nem meri megcáfolni azt az állításomat, hogy az olyan ember mögött, a ki megteszi az utolsó lépést az öngyilkosságra, ezren és ezren vannak, a kik épen olyan életuntai", mint ő. Ha ezek nem mernek önként halálba menni, akkor attól vagy valami bizonytalan borzadály, vagy korábbi hitüknek utolsó töredéke tartja vissza. Egy angol újság jelentése szerint, nem rég egy jól öltözött ifjú ember hulláját fogták ki a Clyde-ből. Mellényzsebében találtak egy cédulát, a melyre a következő volt írva: »ne kérdezzétek, ne kutassátok, hogy ki vagyok. Mint az iszákosság áldozata halok meg. Életem haszontalanul kárba veszett.« Miután a rendőrség közzétette, hogy egy ismeretlen holttestet találtak, aggódó szülőktől 203 levél érkezett be hozzá. Ezek a szülők mind féltették az általuk nem tudott helyen lakó gyermeküket és kérték a hulla személyleírását. De miként én most külön írhatnék valamit, az iszákosság áldozatairól, ép úgy írhatnék az ópiumszívás áldozatairól, a paráználkodás áldozatairól, a nyerészkedés áldozatairól, (sajnos, hogy a lutri útján a ker. állam maga mozdítja elő e bajt), az üzérkedés dühének áldozatairól és még sok minden egyébről. Azonban legyen valakiben bármilyen szenvedély és bűn, az élettől való megundorodás oka az élet helytelen használatában rejlik. És a mint az ember a világi javak rabjává lesz — ez nyilatkozhatik finoman is, durva alakban is — azonnal elvesztette az igazi életörömöt. Mert az anyag elnyeli az őt imádót. A materialismus az emberiség halálangyala. Hol találunk segítséget ? hol menekülést ? Hogy juthat el az elhaló emberiség, egy elhaló világban igazi állandó örömre ? Egyesegyedül a hit által, a Krisztus evangeliuma által. Biberauer Richárd. KÖNYVISMERTETÉS. Emlékezés gyakorló lelkészi pályámra, rendkívüli alkalmakra készített és mondott dolgozatokból. Irta és elmondta Bartha Mór, volt gyakorló, most nyugalmazott ev. ref. lelkész (az »Orálló« (a. r.) jegyű belmunkatársa). Szerző tulajdona. Bolti ára 2 frt. Debrecen, Csokonai-nyomda. 8° 234 1. Huszonöt év alatt sokat összeírhat a pap, ha akar, ha tud. Ennyi ideig hivataloskodott Bartha Mór, részint a szatmári, részint a nagy-bányai egyházmegyében: Sályin Mikolán, Apán. Azután megunva a küzdelmet, a nagypipájú. kevés dohányú kompossessor urakkal, a kik többnyire csak dirigálni akarnak az ekklézsiában, de tenni, áldozni nem, sőt mindig készen tartják az ollót, melylyel a pap reverendáját, vagy az ekklézsia báránykáját nyirbálják: visszavonult a csöndes magánéletbe s ott kiválogatta az édes és fájó emlékeket a 25 év alatt megírt és elmondott beszédekből, dolgozatokból s világ elé bocsátá a fentebbi címen. Füzete kétféle dolgozatokból áll : imák és beszédek. Tulajdonkép ez imák is beszédek, értekezések, hirlapi vezércikkek, politikai vonatkozású szónoklatok, nincsen ezekben az imákban egy szemernyi sem a jó Szikszay, Bévész lelkéből. Próbálja meg bárki s hagyja el ez imákból az »óh Isten« »uram« stb. megszólításokat, felkiáltásokat : mindenik egy szónoki beszéd lesz, melyet a fórumon bátran elmondhat. íme mutatványok: Az I-ső cím március 15-ikére volt írva és elmondva s folyik ilyetén stylusban: »Ah, ha meggondoljuk, mily iszonyú következményei lettek ezelőtt egy századdal, földrészünk legszellemesebb nagy nemzete, a franciák birodalmában, a szabadság fenkölt indulásának ... midőn trónok feldöntése, királyi személyek igazságtalan meggyilkolása, s fenekestől felforgatott társadalmi rend romjain őrjöngő fejetlenségben tomboló test véröldöklés, aztán ismét gyáva meghunyászkodás, a dicsőséggel telhetetlen császárság iránt, majd a boszuló királyság igájában: gyalázták meg a szabadságot, ezt az ég legszebb angyalát, ki ha a földre leszáll, ahol és ameddig lakozik: nemzetek fejlődése, virágzása, boldogság átalános önérzete jelzi jelenlétét, zörgő bilincs, bitók, halálhörgés, levert nemzetek szomorú sóhaja elköltözését. És mintha végkép átok maradna rajta, nem tud többé az a nemzet közkedveltségű és állandó kormányformára szert tenni.« így, ily historiko-politikai stílusban beszél B. M. és azt mondja, hogy imádkozik. További előadásában a nemesség nagylelkű viselkedését imádkozza el, hogy >1848 márciusban törvényadta nagy előnyeiről lemond a jobbágyság részére s leszáll kitüntetése magaslatáról. Egyetlen, példanélküli esemény ez a világtörténelemben«. Még szebb, mint értekezés, a II. cím: Kossuth Lajos gyásztisztességtétele alkalmával. Illő terjedelmű históriai bevezetés után rátér a tárgyra: *A megváltás korszaka XIX. csudás százada hajnalán, az isteni küldetés minden igazolásával szültél fiat: Kossuth Lajost. A mi megváltó Kossuthunk is, miként ama Krisztus, halálra szereztetett. Ah Isten! . . . Isten! . . . még az ő megváltottai közül is sokan akadtak, kik kiáltották »a feszítsd meg«-et. A szolgalelkek!« Ilyen zamatú a III. sz. ima is, Kossuth születésnapja alkalmából. A IV. a királyi pár ezüst menyegzőjére, a többiek közül kiválik. Az V. és IX. számúak temetéskor, X. Iskolai év kezdetén. XI. Konfirmándusok imája. XII. Lelkészlak felavatáskor. XIII. Csapások hatása alatt tartott prédikáció után, mind orációszerű beszéd és nem imádság. ím ez utolsóból még egy passus: »Kihez forduljunk, midőn nyomasztó Ínségre van kilátásunk? Nincs, a ki segítsen! Hiszen a ki kezébe vette a nép jóléte eszközlése és fentartásának gondját, még maga növeli annak Ínségét, midőn irgalmatlanul harácsolja el annak vagyonkáját, szellemi fejlődésének egyik eszközét.« A beszédelv már jobban megfelelnek a kellékeknek. I. Az Űr nevében jött egyházi szolga. Beköszöntő