Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-14 / 24. szám

KÖNYVISMERTETÉS. Az Ur házában. Imádságok vasárnapokra, ünnepekre s különféle alkalmakra írta Könyves Tóth Kálmán. I. kötet. Budapest, Kókai Lajos tulajdona. 1896. Szerencsés irodalmi körülmények között a neves írók műveinek megjelenésekor elég lenne rámutatni, hogy íme ismét egy az író, a szerző híréhez, nevéhez méltó mű jelent meg s az érdeklődő közönség sietne megszerezni azt. Nálunk nem épen így van. Nálunk a hírneves írók műveit is ajánlani kell. Nem azért, mintha az írónak volna szüksége az ajánlásra, hanem az olvasóközönségnek, hogy álmából felserkentessék s figyelmessé tétessék, míg észreveszi, megjegyzi, hogy ime a neki való mű; s míg lelkesedésbe jön, hogy azt megszerezze vagy legalább olvassa. íme »Az Úr házában, imádságok stb.* írta K. Tóth Kálmán, a jeles egyházi író s debreceni evang. ref. lelkipásztor. Elég lenne ezt mondani s én mégis a mi körülményeink közt nem tartom ezt elegendőnek. Én röviden bírálni és ajánlani fogom a K. Tóth Kálmán imádságait, mert akarom, hogy minél többen élvezzék, azt a nemes örömet és gyönyört, melyet ez imádságok olvasása és hallása támaszt az igazán vallásos lélekben. De mit keresek én az egyházi müvek ismertetői között, ki oly régóta levetém magamról a palástot s beálltam az iskola emberei közé ? Van-e nekem erre jogcímem? Van kettő is. Először az egyetemes papság elvénél fogva, másodszor érdeklődésemnél fogva. S talán azért is, mert gondolataimnak, nézeteimnek ura tudok lenni. Én az imairodalom iránt nagy rokonszenvet érzek, annak művelőit nagyon becsülöm. Miért ? Mert azokban nyilatkozik meg leghatékonyabban a vallásos lélek ereje. A legszebb, legtartalmasabb egyházi beszéd nem melegíti úgy fel a szívet, nem enyhíti úgy a bűnbánó lelket, mint az imádság. Hogy is ne, hisz ez a léleknek közvetlen beszéde Istennel; az isteni tiszteletnek legegyszerűbb és legigazabb módja; az Istennek lélekben és igazságban imádása itt az imádságban valósul meg. Olvassátok a K. Tóth Kálmán imádságait s érezni fogjátok, hogy lelketek a buzgóság szárnyain Istenhez emelkedik, a földi élet aggodalmaitól és a bűn terheitől megkönnyebbül, lassanként megnyugoszik és örömmel telik meg. És miért? K. Tóth Kálmán a szív embere, csak azt mondja hát, a mit érez. A szívből jövő imádság aztán szívhez talál ; mint a virág illatának, oly ellenálhatatlan a varázsa a szívből fakadó imádságnak. Ha Istent magasztalja, kinek dicsőséget zeng a menny és föld, vele magasztalod te is; ha bűnbánó lelke kegyelemért esd, vele együtt érzed, hogy bűnbocsánatra, megváltásra szorultál te is; ha Isten szerelme által felvidámul lelke, boldognak érzed magad te is. K. Tóth Kálmán hivő lélek. Nem mystikus alakban, nem mélységes, az érthetetlenségig menő mélységet kereső és igénylő kifejezésekben nyilvánul az ő hite, hanem egyszerűen, tisztán, nemesen. Hát hogy hitet ébreszszetek én kedves atyámfiai, nem szükséges ahhoz philosophiai mélység, sem apocalvptikus titokzatosság, hanem mindenekfelett tiszta, igaz, kendőzetlen hit a megváltó Krisztusban; kell világos, tiszta kifejezése a hivő lélek óhajtásainak, érzelmeinek, vágyainak és gondolatainak. Csak az adhat, a kinek van mit adnia; hitet csak az ébreszthet, a kinek van hite s a ki azt úgy adja, hogy megérthetik a hallgatók és olvasók is. K. Tóth Kálmánnak van hite, vele imádkozzatok s elvezet az üdv forrásához s fáradt lelketeket megnyugtatja. »És ha esdő szavunk kőszikla szívre hullana, te hívj életre minden kérkedőt, Urunk, Idvezítőnk! Meglágyulhat a kőszív is, ha igéd harmatát reá te hullatod. Es azután el nem sodorja bűnnek árvize, ki asztalodnál megjelen és itt veled lélekben egyesül.* K. Tóth Kálmán imádságai lekötik a hivő lelket, mert bennök mindig van egy főgondolat, mely mint vezető szál végig vonul az egyes imádságon. Ez által az imádság egy egészszé lesz s ez által a lélekben egy teljes szellemi kép áll elő. A szerkezet ezen egységében rejlik Tóth K. imádságainak egyik vonzó és varázsló ereje. Az oly imádságoknak, melyek egy főgondolat hiján kegyes szólamok halmazából állanak, csak egyetlen hatásuk lehet, hogy untatnak és elálmosítanak; építő, felemelő hatást az ilyenektől várni nem lehet. Talán nem tévedek, hogy a ref. imádságirodalomban néhai Szilády László halasi lelkész volt az első, a ki imádságait, egy főgondolat körül építette fel. Én magam azért nagyon szeretem ezen nagyszerű papnak az imádságait, hogy azonban azoknak a nagy közönségre nem volt különösebben kedvező hatása, az szintén természetes, minthogy imádságai bölcselkedő eszmemenetelöknél s ehhez alkalmazkodó nyelvezetöknél fogva nem voltak könnyen megérthetők. K. Tóth Kálmán imádságai könnyen érthetők, díszes, költői ruhában jelennek meg. Valóban ünnepi köntöst viselnek. »A hol te jársz, Üdvözítő Urunk, fényt ölt magára a sápadt nyomor! Hol igédet hirdetteted s lelkeddel megjelensz : a koldusnak lakhelye is királyi trónterem ! Istálló is templommá változik s a megváltott emberiség leborulván trónod előtt, hálát rebegve áldja Istenét!* Vagy másutt: Kertben született a bűn és halál, midőn az első Ádám elbukott, de te is, Urunk, itt győzedelmeskedel, hogy visszaszerezd azt, a mi elveszett! Temetőinket kies kertekké ma is ekként alakítod át, hol a tavasz virágai jelképezik az ébredést, mikor a sír hosszas álma után feltámadás napjára virradunk>. Szép költői, szemléleti képekkel teljes az a nyelv, azért kellemes olvasni és hallgatni s könnyű megérteni. Könyves Tóth Kálmán nyelve olyan mint sziklából csörgedező forrás vize, tiszta, átlátszó, üde, egészséges. Kóstoljátok, majd meglátjátok. Váljék egészségetekre ! Hát talán K. Tóth Kálmán imádságai merő tökéletességek, bennök semmi hiba vagy makula sem található ? Vagy csak a biráló illetőleg ajánló nem látott azokban semmi hibát vagy hiányt? Bizonyára ez imádságokban is lehet ilyeneket találni, ha épen czélzatosan keressük. Ilyenek egyes helyeken az ellentétek, még pedig néhol valódi szónoki ellentétek, melyeket a művelt lélek örömmel olvashat, de az egyszerű hivő nem mindig érti jól azokat; ilyenek itt-ott a halmozott képek. Vannak imái, melyekben a gondolatok összefüggése nem érthető azonnal a kevésbbé müveitek által. Azonban e hibák a mű előnyeit mellett csak előnyésző kis számban jönnek elő. Én, mindent egybevetve, K. Tóth Kálmán imádságairól azt tartom, hogy azokat hivő lélekkel, jól és szépen írta; azt tartom, hogy az evang. ref. imairodalmunknak oly becses terméke, melyet lelkészeink figyelmébe melegen ajánlani kedves kötelesség. Debrecen, 1896. június 3-án. Joó István.