Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-07 / 23. szám

János tanító kitűnő vezetése a'att sok szép zene és ének előadása fűszerezett. A beszédek közül kiemeljük Szász Károly püspökét, Moody András angol lelkészét. Gladischefsky Károly német lelkészét és Knobelsdorf alezredesét. Szász Károly püspök az evangeliumi szövetség szeretetteljes szellemére mutatott rá. Elmondta, hogy van itt anglikán, presbyterianus, lutheránus, református s ekkor Knobelsdorf'ra tekintett, a kiről kitűnt, hogy ő az »unirt« vagyis az egyesült német prot. egyházhoz tartozik. A vidám Knobelsdorf azután közbeszólt, hogy unirt, de nem unitárius, a mire a püspök kifejtette, hogy természetesen nem is lehet unitárius, mert akkor a leglényegesebb egyesítő pontok egyikét nem vallaná. Nagy derültséget keltett Knobelsdorf alezredes beszéde, a ki elbeszélte, hogy egy egyszerű cseléd a duzzogó szakácsné mellett miként végezte híven kötelességét, e kis versre hivatkozott: In der Welt ist finster Leuchten müssen wir. Du in deiner Ecke, Ich in meiner hier. A cseléd hű kötelességteljesítése azután arra indított másokat — a szakácsnét, a gazdag úrnőt, a lelkészt, a ki a gazdag úrnőt meglátogatta — hogy megtegyenek valamit, a mit egyébként elmulasztottak volna. Ép abban a pillanatban, a mikor már jóformán elhatározták magukat, hogy valamit nem tesznek meg vagy legalább elhalasztanak, fülükbe csengett az egyszerű cseléd jelszava és nem hagyta őket nyugton, míg el nem végezték, a mit el akartak mulasztani. Már ezen az estélyen felemlítette Eligh úr, hogy talán () Felsége a király valószínűleg fogadni fogja az evangeliumi szövetség küldötteit s egyúttal igen érdekes eszmetársítással rámutatott arra, hogy mennyei király kész mmdannyiakat fogadni. Azonban a földi király is készséggel és nagy jó indulattal fogadta az evangeliumi szövetség küldötteit. Legyen beírva a történelem lapjaira arany betűkkel ez igazán örvendetes esemény! Mert hogy esemény volt e fogadtatás, arról kétség nem lehet. Esemény, mely hálára hívja fel sziveinket a Mindenható iránt, a ki a királyok és a népek szíveit igazgatja, mint a vízforrásokat. Esemény, mely újabb bizonyság a felől, hogy az evangelium szeretete nem zárja el előttünk az utat, a mely királyunk szivéhez vezet. A küldöttség nevében Vischer-Sarassin ú^ fejezte ki a magyar király előtt az evangeliumi szövetség jő kivánatait az ezredévi dicső napok alkalmából. 0 Felsége igen barátságos volt s megkérdezte, hogy miféle szövetséget képviselnek a küldöttek, a kiknek egyike körülbelől azt felelte, hogy az evangeliumi szövetség azoknak a szövetsége, a kik a Jézus Krisztusban való hitök által egynek érzik magukat. Ő Felsege erre kegyesen megjegyezte, hogy ilyen szövetségre a mai zűrzavaros világban nagy szükség van. És én talán nem tehetek jobbat, minthogy ez igazán királyi szavakkal zárom be tudósításomat. Nem mondom el, hogy a küldöttek mily érdeklődéssel viseltettek Magyarország egyéb részei iránt is. Nem mondom el, hogy közülök ketten a Bácskában mily hatalmas munkát fejtettek ki a hitélet ébresztésére és különösen a mértékletesség megkedveltetésére. Nem mondom el. hogy mily sok erőt kölcsönzött az egyik küldött a debreceni, a másik a kolozsvári híveknek. Nem mondom el, hogy az öreg Baedeker hogy toppant be egy csütörtök este pesti ifjúsági egyesületünkbe és hogy mily hatalmas^ beszédet tartott a holdutcai iskolában arról, hogy az Űr Jézusnak be kell hozzánk is térnie, mint Zakeushoz betért, ha azt akarjuk, hogy a dolgok állása jobbra forduljon, be kell térnie sziveinkbe, be kell térnie családainkba. Nem mondom el, hogy még hazájukba térve is, mily nagy hálával emlegetik azt a kis vendégszeretetet, a mit irányukban megmutathattunk s hogy mennyi örömmel tekintenek a magyar protestánsok evangeliumi életének lassan kezdődő, de mégis észlelhető erősödésére. Csak azt mondom: ilyen szövetségre valóban szükség van s arra is szükség lenne, hogy az evangeliumi szövetség magyar ága is megalakuljon. Csak hogy e végből jobban meg kell gyökereznünk az Isten kegyelmében, következetesebben kell alkalmaznunk életünkre a Krisztus evangéliumát s buzgóbban kell imádkoznunk: Jöjjön el a te országod! Szabó Aladár. BELFÖLD. A tiszáninneni egyházkerület tavaszi közgyűlése. A tiszáninneni reformátusok nagy érdeklődéssel várt közgyűlése Miskolcon pünkösd negyednapján tartatott meg nagyszámú egyházi és világi férfiú jelenlétében. Nagy érdeklődéssel várták e gyűlést mindazok, kik a kerület belső dolgai iránt figyelemmel viseltetnek. S ez egészen természetes is, mert a főjegyző eltávozásával több olyan állas üresedett meg, a melyekre a választásnak részint azonnal be kellett következnie, részint a szavazás elrendelését kellett kimondani. S ha hozzá veszszük még azt is, hogy az egyházmegyékről szállongó hirek arra engedtek következtetni, hogy a múltnak némely mulasztásai, minők a püspöki jubileum emlékkönyvének, a Vay Miklós gyászünnepélyéről szóló jegyzőkönyvnek, a lelkészképesítési vizsgákról szóló jelentéseknek elmaradása miatt rekriminációk fognak tétetni, valósággal a legnagyobb mértékű kíváncsiság fogta el az érdeklődő lelkeket, hogy vájjon a kerület bölcsesége miként fogja megtalálni a módot arra nézve, hogy ezek a kellemetlen dolgok kellő simasággal intéztessenek el. Ezek a kellemetlen dolgok azonban ezúttal elmaradtak. Történeti hűséggel írván a gyűlés lefolyásáról, tudósításunk a következő: Első sorban is Kun Bertalan püspök úr megnyitó imádságáról kell megemlékeznünk, a mely alkalomszerűségénél fogva olyan általános tetszéssel találkozott, hogy egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vétetett. A püspöki jelentés is teljes egészében jegyzőkönyvbe foglaltatott. Hü képét rajzolta ez a kerület egy évi történetének, átszőve figyelemreméltó megjegyzésekkel s tanácsokkal. Méltó, hogy a lelkészi kar gondos figyelemmel olvassa át. A püspöki jelentés után olvastatott — a hátralékos ügyeket előbb elintézvén — Mitrovics Gyula, volt főjegyző .. sárospataki theol. tanár lemondó s búcsúzó 46