Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-06-07 / 23. szám

énekei mély érzésű léleknek tüntetik fel. Megilleti a hely Nagy István, Láczai és Földvári mellett. 16. Gál András, gönci prédikátor 180,r

187, 193, 218. Ez utóbbi igen szép és hangulatos. »Úgy tetszik, halva fekszik a természet, Mivel tündöklő fénye elenyészett.* 17. Toot István, zsajtai prédikátor, 184, 217. 18. Balog Pál, ecsegi préd. 198, 202, 203, 205. 19. Balog Ab rahám, szántai prédikátor 199. 20. Juhász András, erdő-bényei prédikátor 207, 208, 209, 212, 213. Csapásokban mondandó énekek. 21. Palóczi Pál, tolcsvai prédikátor 214.f 22. Nádasicai József, tarcali préd. 215. Árvíz után. 23. Liszkai Sámuel, abarai prédikátor 224, 232. 24. Kornádi Nagy Mihály, doroghi prédikátor és tolnai esperes 93. Keresztyéni megnyugvást tanúsító ének. Ez az egy mű is a nagy írók, egy Diószegi, egy Láczai, egy Földvári mellé emeli. Óh de bölcsen írja: A valóságos iyaz jót, az Úr meg nem tagadja. Nagy gazdagság és rakott bolt nem fö jó stb. Van jó lelkiismereted. Elég. ezzel beérheted. 25. Kemény János, szilvási prédikátor 174. 26. Bacsó János, borsodi prédikátor 191. 27. Breznyai István, gálszécsi prédikátor 228. 28. Szakács Mihály, sarkadi prédikátor 235. éneket. 29. Bátori István, serkei prédikátor, gömöri esperes 3, 22, 33, 237, 238. Áz év utolsó napjára, két éneke megkapó. Á 4 professor közül: 1. Budai Ézsaiás, debreceni prof. 6, 24. Nagyon szép mindkettő, kivált ez utolsó. 2. Varga István, debreceni prof. 35, 36, 63. Igen kedves éneke mind a három egyházunknak, kivált az utóbbi nélkül kiányos lenne a karácsony. Krisztus Urunknak áldott születésén, Angyali verset mondjunk szent ünnepén. hangja tölti be az nap a kálvinista templomokat. 3. Nagy Ferencz, pataki prof. 175, 195, 210. 211. Messze áll a két előbbi collegától. 4. Beregszászi Pál, pataki ex. prof. 181. 182, 188. 206, 216. Horváth Adám, külső-somogvi trac. curator, 7, 9. 20, 34, 41, 59, 60, 69, tehát 8 énekkel mutatja ki vallásos lelkületét. Pedig a 69, 41, 34, 20, 7. még lendületes is. Szentgyörgyi József debreceni orvos 83. 92, 140. 152, 160. Á ki: »A szivem megalázván te hozzád megyek* és: >A nap immár elenyészett* kezdetű énekeket írta, írhatta az, nemcsak testi, de lelki orvos is volt. Helye a fent érintett jelesek mellett van. A qnietalt. főhadnagy Fazekas Mihály 28, 127. dicséretekkel van a jegyzéken, csakhogy az elébb Földvárinál is följegyezve találom. Böszörményi Pál debreceni senator a 234-iket, Zombori debreceni ember a 170-iket hagyták ránk. Ezeken kívül a 23-ik dicséret a régibb dicséretekből van átvéve Szőnyi Benjámin szentek hegedűjéből. 37, 43, 171. a régibb dicséretekből. Szerző: Batizi András. 72 is onnét. Szerző: Huszár Gál. 236 is. Szerző: Szemel Imre. 143 is. Szerző: Németi Mihály. 146 is. Szerző: Szíjgyártó Mátyás. 190 is. Szerző: Sachs János német kézműves és költő. A régi invocatiókat írta Katona István. A 137-ik dicséretet írta Luther. A 153-ik dicséret VlII-ik századbeli. <A 157-ik dicséret cseh atyafiaktól való. A 177-ik Simon ének IV-ik századbeli. A 229-ik Téged Úr Isten! mi keresztyének dicsérünk és áldunk Atya, Fiú és Szentléleknek vallunk Ambrosius milanói püspök szerzeménye. Jegyzetem nyomán írtam meg a fentieket. Ha tévedtem, forrásom tévesztett meg és a kiigazítást szívesen veszem. Nekem lelki gyönyörűség e nagy emberekkel való foglalkozás, mintegy társalgás. És elmerengek a koron, melyben nemcsak lelkészek, hanem világiak is megpendíték a szent lantot, katonák, orvosok, senatorok, coad. curatorok és pedig mily eredménynyel! Az orvos lantja ma is megrezdül estve sziveinkben, midőn leszáll a nap és elenyészik, reggeli érzéseinkben ma is segít ezt énekelni: Szivem megalázván te hozzád mégyek, Elődbe Istenem háladást viszek. Azután az a coad. curator mély dogmatikus, a mellett mély vallásos lélek volt! Virágvasárnapján az ő lelke énekeli velünk: A nagy király jön, Hozsánna! Hozsánna! Áldozó csütörtökön az ő lángszavaival énekeljük: Szent egek! Minden boldogok hajléki! A nagy király jön: Nyíljatok meg neki! Megnyílott neked is az ég dicsőült lélek, ki több voltál a papnál. Oh bár követnék nyomdokidat! A nagy Budai Ézsaiás újévi és húsvéti, Varga István prof. mennybemeneteli és karácsonyi énekeivel hálára ébresztenek bennünket és csodálatra, hogy a tudományok nagy mestereinek nemcsak esze, hanem szive is nagy volt. A vallásos érzés oly dicsfényt hint előttünk fejökre, mely fényesíti nevüket, jellemüket, míg kálvinista egyház és templom lesz, mert nem akarom hinni, hogy jöhessen oly újító időszak, mely a kegyes lant szerzeményét elnémítaná. S ha jő olyan, annak egyháza nem lesz többé egyház s vallásos éneke nem vallásos ének, ünnepe nem Krisztus ünnepe. Mily vétek lenne az újítóknak a régi jót elhagyni, kitűnik már csak abból is, ha megtekintjük azon lehetőséget, hogy a régi dicséretekből a 137-ik, a 153-ik, a 190-ik, a 146-ik, a 37-ik dicséreteket kihagyják. Vájjon tudott volna-e a Lengyel, Földvári. Lászai, Diószegi, Budai Ézsaiások tábora, vagy tudna-e a mai kor hitetlen fia olyanokat írni? Kétlem. A * Jövel Szent Lélek Úr Isten* a »Menybéli Felséges Isten«. »Krisztus ki vagy nap és világ*. »Magasztallak én téged Isten! egeknek királyát* és a »Mire bánkódol óh te én szivem* című énekek ma is szépek, erejűkből nem vesztettek s a buzgóságot emelik, a hitet erősítik, és az ügy leszen ezután is. Lám Ambrosius éneke mily régi, a Simeon éneke közel 1600 éves, mégis szép. Ezzel azonban korántsem az a nézetem, hogy a 238 dicséret mind megmaradjon. Ellenkezőleg. Én csak azokat az énekeket hagynám meg, melyek dicséretek, hymnusok, hitet erősítők, vallásosságot ébresztők és dallamosak. Minek nekünk az a 238 ének. mikor negyedét se énekeljük? s ha énekeljük, nem tudjuk jól énekelni. Legyen kevesebb, de jó, kedves, dallamos. Én még a kathekismusi énekekből se hagynék meg többet, mint a melyek általánosak. S általában csak azokat, melyek hymnusok. Ezek szerint, szerény nézetem szerint a 238 ének közül megmaradhatna 91, de az is nyelvtanilag átjavítva. Ezen 92 gyöngy mellé azonban újabbkorú Lengyeleink, Diószegieink, Földváraink írhatnának néhányat, átvethetnénk néhány jót az Erdélyi énekes könyvből, sőt az evang. testvérek énekes könyvéből is. így a könyv kisebb, de használhatóbb lesz, kevesebb, de jobban átérzett dallam. Senki meg ne botránkoznék, kérem, nézetemben, hisz teljesen egyéni s nem igényel magának tekintélyt. Ezek előrebocsátása után maradna. TJj évre: 1, 2, 5, 6.