Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-31 / 22. szám

E G Y HÁ Z. Egyházkerületi választások Dunántúl. Folyó hó 20-án történt Ácson a dunántúli ev. ref. egyházkerületben üresedésben levő tisztviselői állomások betöltésére beadott szavazatok felbontása a következő eredménynyel. Általános szótöbbséget egyik állomásra sem kapott egyik jelölt sem; egyházkerületi világi főjegyzői állásra legtöbb szavazatot nyert: Véghelyi Dezső veszprémmegyei alispán és Molnár Béla székesfehérvári ügyvéd; egyházkerületi, egyházi aljegyzőségre legtöbb szavazatot nyert: Németh István pápai theologiai tanár és dr. Antal Géza pápai főgimnáziumi vallástanár; egyházkerületi, egyházi tanácsbiróságra legtöbb szavazatot nyert: Szabó Zsigmond győri lelkész, Peti Lörincz bürüsváradi lelkész, Segesdy Miklós balatonfüredi lelkész és dr. Horváth József pápai theol. tanár. A nevezettek között minden állomásra szükebbkörű választás rendeltetett el. — Ácson, 1896. május 21-én. Osváld Kálmán, püspöki titkár. Ezredévi egyházi aranykönyv Erdöszáda községben az iskolai emlékünnep alkalmával gr. Dégenfeld Sándor nagybányai egyházmegyei gondnok az ezredévi örömünnep emlékére ezer forint alapítványt tett a nagybányai egyházmegye közpénztára javára, hogy kamatjából a kis egyházak közterhei könnvebbíttessenek. A gyülekezetek köréből. Szomorú dologról értesítenek Felső-Baranyából. Ipacsfán, Balázs János nevű polgár, ezelőtt mintegy nyolc évvel az egyháznak szép márvány úrasztalát ajándékozott, lábán ily felirattal: »Isten dicsőségére Balázs János és neje*. Baranyában, hol minden közköltségre készül, ez szemet szúrt, s előbb azt követelték, hogy a föliratot el kell távolítani: mire be is lőn festve teljesen. Később egyes primipilusok az ajándékozóra megharagudván, az úrasztala eltávolítását kívánták, ajánlva, hogy közköltségen díszesebb úrasztalát állítanak be. Az egyházmegye és kerület az úrasztala eltávolítását megtiltotta. A zavargók azonban valóban egy sokkal díszesebb talpig márványból való úrasztalát rendeltek s esperesi engedélylyel azt a templomba helyezték. Nem ugyan valami sarokba, hová az engedély szólt, hanem a templom piacára, a másik mellé. így aztán húsvétkor két úrasztala állott a hivek előtt, egyik terítve, a másik terítetlen. De nem sokáig állt. Húsvét hétfőre virradó éjjelen valami vakmerő gaz, a hihetőleg előre nyitva hagyott templomablakon belopódzva a Balázs-féle urasztalt eldöntötte s darabokra törte. Mily iszonyú elvadulás, mily hiánya minden hitnek és kegyeletnek! Ott, hol a hit ennyire alászállt, s hol az merő külsőségekben nyilatkozik, mihez a szívnek, a kedélynek semmi köze sincs: ott csak mutatkoznia kell a kísértőnek, s az elbukás bizonyos. Szomorú jelei az időknek! ISKOLA. Középiskolai tankönyvek. Ez időtájt szokták a középiskolák meghatározni a jövő évben tanítandó tankönyveket. Helyén valónak találjuk a tanári karok figyelmét nem felekezetieskedés, de saját jól felfogott érdekünkben egy körülményre hívni föl. Az utóbbi időben tankönyveink gombamódra elszaporodtak, a tankönyvirodalom terén szokatlan láz mutatkozik. Új irányok, újabb módszerek nyernek alakot és életet. A versenyben protestáns kiváló tanáraink is szépen vesznek részt, sőt néhol, mint például Sárospatakon, egy egész szakképzett irodalmi kör foglalkozik nagy sikerrel tankönyvírással és kiadással. Mindez nagyon jól van így. Hanem az aztán nincsen jól, hogy prot. iskoláink a prot. szerzők műveit nem karolják fel megfelelő mértékben, sőt leginkább a fiatalabb nemzedék befolyása alatt, egymásután küszöbölgetik ki azokat tanintézeteinkből. Általán a tankönyvek nagy száma miatt, azoknak allandósága évről-évre veszélyeztetve van, a mi sem a taníttató szüléknek, sem a tanuló növendékeknek előnyös nem lehet. Nem akarunk mi elavult, célszerűtlen tankönyvek mellett apológiát írni, sőt barátai vagyunk a tudomány és a jobb módszer érdekében tett és teendő mindennemű változtatásnak. De azt óhajtanánk, hogy minden prot. tanári kar, az állammal szerződött intézetek professzorait sem véve ki. princípiumként tartaná szem előtt, hogy mindaddig, míg a tudomány színvonalán alól nem maradnak és a tanítás sikerét nem veszélyeztetik, prot. szerzők tankönyveit alkalmazzák iskoláikban. Ily mérvű pártfogás mellett lehetséges csak az, hogy a protestáns tanférfiak könyveikben a tudománynyal lépést tartsanak, s azoknak újabb-újabb kiadásait a szükséghez képest javítsák, sőt ily módon lehetséges kiváló tanerőinket a tankönyvírásra édesgetni, mert bizony tankönyvet is írni és rá is fizetni a prot. tanároknak nincs módjukban. Kívánjuk tehát, hogy a prot. tanári karok a csak mindenáron való újítás kedvéért a prot. szerzők használható műveit iskoláikban ne mellőzzék! Géresi Kálmán bucsúzása. A kir. tankerületi főigazgatóvá kinevezett Géresi Kálmán, debreceni főiskolai tanár esküjét már e hó 20-án letette s állását azonnal elfoglalta. A főgimnáziumi tanári kartól, melynek 23 éven át volt tagja, e hó 21-én vett megható búcsút, hangsúlyozván, hogy azon szives. jórészben baráti viszonyt, mely őt a tanári karhoz fűzte, továbbra is fentartani óhajtja. A tanári kar, a mint egyrészről távozását fájlalja, úgy másrészről jól esik neki, hogy a királyi kegy, mint első ízben, úgy most is kizárólag a debreceni főiskolában kereste és találta meg a tankerületi főigazgatói állásra való férfiút, melyből világosan látszik, hogy a debreceni kollégiumnak évszázados hegemóniája még mindig érvényben van s azt az illetékes tanügyi körök is respektálják. A Géresi helyének betöltése nem kis gondot okoz, főleg azon körülménynél fogva, hogy ő félig akadémiai, félig gimnáziumi tanár volt. Ily tanszék fentartása tovább nem lehetséges. A girnn. tanárkar meggyőzőleg fejti ki, hogy