Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-31 / 22. szám

szebb zene, ha diadalt ordítanak. Fiatal házasoknak legszebb zene az első gyermek sírása. Ez estélyen bizonyára az lesz a legszebb zene, ha a szivekben az önkénvtes jótékonyságra kész szeretet húrjai megrezdülnek s egvüttrengésre indítják az erszényben levő arany és ezüstdarabokat. Egyébiránt szakértők azt állítják, hogy papirospénz is elég szépen hangzik. De merem állítani, hogy nagyon szép hangja van a Lorántffy Zsuzsánna-egylet varrógépének is, a melynek egy sereg olló, gvüszű meg tű segít a legfenségesebb összhang létrehozatalában. A ki pedig ezt nem akarja elhinni, azt emlékeztetem arra. hogy t. i. a zene tulajdonképen akkor születik meg, a mikor van hozzá való fül, a mely az általa keltett hanghullámokat felfogja s van hozzá melegen érző szív és lélek, a mely e hanghullámokat összefoglalni és megérteni képes. Tessék csak eljönni valamelyik hétfőn d. u. 4 óra tájban az ünnepek után a Kálvin-térre. A kik itt vannak, azokat. nem annyira hallgatásra kérjük, mint inkább közreműködésre. Mert azt a varrógép-hangversenyt nem olyan közönség hallgatja, mint a milyen itt szokott megjelenni. Hivás nem kell neki, mégis jön. Rongyosak, kiéhezettek, halványak ; meglátszik rajtok, hogy oly szobákban laknak, a melyekben 10—15-en laknak s a hol a levegő ismeretlen. Persze, egyik-másik erkölcsisége sem kifogástalan, de mégis ha látok köztük egy-egy édes anyát, a ki gyermekeinek nem tud eledelt adni, s ha eszembe jut a kis gyermekeknek sovány, vézna arca, ha elgondolom, hogy mily kín lehet napról-napra nemcsak szenvedni, de látni, hogy szeretteink is szenvednek: bizony hajlandó vagyok e szegény nyomorgók esetleges fogyatkozásaira azt mondani, a mit az ldvezítő mondott egykoron: Az vessen rájok követ, a ki közülünk bün nélkül való! Az vessen rájok követ, a ki mindig munkás volt a szeretetben s mindig szeretetteljes a munkában. De bármilyen szép is a varrógépzene, annyi bizonyos, hogy a legszebb zene mégis csak az imádság. De nem az az imádság, a mely csak az ajkak rebegéséből áll, hanem az, a mely a lélek titkos mozdulásaiból is áll. Mint a zenész a nagy zeneírót, úgy tanulmányozza a hivő lélek az Isten gondolatait s úgy mélyed el az Úr dicsőséges alkotásaiba. S mint a zeneművész lelke forr, zúg a remekmű hatása alatt, úgy keletkezik a lélekben az Isten előtti megalázódásnak, a bűnbánatnak, a hitnek, a reménynek, a hálának és imádatnak hangjai. E hangokkal fordul a hivő lélek az örökkévaló magaslatok felé, a melyekről jő nekünk segítségünk. És az ember imája a magaslatokon ép úgy visszhangot kelt, sőt még inkább, mint a zeneművész játéka a hallgatók lelkében. E visszhang mibenlétét gyönyörűen rajzolta egy öreg skót lelkész, a ki néhány évvel ezelőtt körutat, tett a continensen s itt Budapesten is többször hirdette tolmács segítségévei az igét. Lebilincselő előadásaival, az evangeliumi igazságok hatalmas illusztrálásával bizonyára sok szívet indított a lélek békéjének keresésére. Egyebek közt elmondta, hogy egyszer Svájcban járt a havasok közt. Körös-körül mindenfelé jéghegyek tornyosultak. Ekkor valami pihenőnél egy egyszerű svájci ember valami idomtalan hosszú rézcsövet vett elő. *Mi az«, kérdé az öreg skót lelkész. »Kürt«, válaszolt a svájci atyafi s mindjárt meg is fútta azt. Nagyon egyszerű néhány hangot tudott belőle kicsalni. Hanem egy kis idő múlva fenn a magaslatokon valami csodás szép zene keletkezett. A havasok visszaverték a hangokat s aztán újra visszaverték s a mi lenn egyszerű néhány hang volt, az fenn mind gazdagabb, s mind ékesebb zenévé változott. Ne féljen azért, a ki őszintén és a Jézus Krisztusban való hittel tud imádkozni. Ne féljen attól, hogy imája gyarló és erőtelen! Ne féljen attól, hogy nem olyan ékes mondatokban tudja imáját kifejezni, mint a milyenekben a tudósok szokták gondolataikat foglalni. Az Isten, az élő Isten válaszol az imára s az ő áldása gazdag és változatos visszhangja lesz a mi gyarló rebegéseinknek. Ah! oly sokszor elcsüggedünk, hogy lesz-e munkánknak sikere, hogy lesz-e diadala a szeretetben munkás hitnek s hogy a jótékonyság addig igazi eredményeket el nem érhet, a míg a szeretet buzgókká és áldozatkészekké nem teszi az embereknek legalább egy jó nagy részét. Félve emeljük fel kezeinket s egy jobb jövőért imádkozunk. Kérjük, keseregve és nagy könyhullatásokkal kérjük az Urat, hogy töröljön el minden gonoszságot, ébreszsze fel a hitetleneket, töltse meg szeretettel az önzőket, vigasztalja és segítse meg a nyomorultakat. És bár az Úr sokszor elhalasztja is az Ő szenteinek szabadítását, mégis egyszer csak lelkünk mélyén titkos örömöt érzünk, mert az örökké való magaslatokról e hang hangzik felénk, mint egy égi zene: íme az Istennek lakása az emberekkel lészen s azok az ő népe lesznek és az Isten velők lesz, mint az ő Istenök. És eltöröl az Isten minden könyet szemeikről és halál nem lesz többé, sem kesergés, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. E dicső korért érdemes imádkozni, de annyi bizonyos, hogy nemcsak imádkozni kell, hanem munkálkodni is. Szabó Aladár. BEL MISSZIÓ. A prot. országos árvaegyesület 1895-ik évi működése. A folyó évi közgyűlés elé terjesztett választmányi jelentés. Tisztelt közgyűlés! A mult 1895-ik esztendő folytatása volt az Isten segítségébe vetett hit által vezérelt keresztyéni szeretet és könyörületesség munkájának. Mindenható atyánk meghallgatta fohászkodásunkat; azok, a kik az ő aldásaiban erősödtek, felkarolták az erőtleneket, földi javaikat megosztották az abban szűkölködőkkel s így módot és eszközt nyújtottak nekünk arra, hogy 103 árva lelket Isten országának megtartsunk, azokat keresztyéni életre oktassuk, s majdan a haza hasznos polgárainak neveljük. Árváinknak állandóan 103 létszámából négy volt továbbképző növendék, kik közül egyik az országos nőképző-egyesület tanítónőképző intézetébe járt, a másik az országos kisdedóvóképző intézetet látogatta, egy leány a polgári iskola IV. osztályát végzi, egy fiú meg az intézetünkbeli iskolai kézimunka-tanfolyamban vett részt. A vallásos nevelés érdekében a mult évben is folyamatban voltak a vasárnapi iskolák, a melyeket az igazgató vezetett. Árvaházi hatosztályú népiskolánk, valamint slöjdiskolánk szép eredménynyel működtek. A slöjd-iskola kezdő növendékeit Macher Géza, a haladottabbak csoportját Guttenberg Pál bejáró tanár tanította. Árváink a kézimunkát kedvvel és ügyességgel űzik. már eddig is sok és jó kivitelű tárgyat készítettek, a melyek az ezredéves országos kiállításon közszemlére fognak kiállíttatni. Felemlítjük, hogy a kézimunkára nevelő orsz. egyesület által