Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-31 / 22. szám

szomszédjával léteért küzdeni lesz kénytelen, akkor majd, sajnos későn, be fogják látni, müy »hazafias« volt az, hogy a benszülött szlávokat mellőzve, maguktól oly annyira elidegenítették, s Németország barátságát oly erős próbára tették a magyarok. Ma csak a német Gusztáv Adolf-egyesületf rokonszenvét kockáztatják. Mert abban, hogy »jó németcr, de nem »jó evangeliumi « dolog volna elvonni a segítő kezét a chauvinista magyar ev. egyháztól, nagyon téved az »Evang. Glockencc. Elég segélyre szoruló hitsorsosa van a Gusztáv Adolf-egyesületnek, a kiknek az evangelium s nem a magyarismus (sic!) zászlaját kell lobogtatniok, s ha azokat, kik másnyelvű hitsorsosaikat csupa politikai indokokból elnyomják, segíteni nem hajlandó, azzal csak keresztyén kötelességeit teljesíti. De mit mondjak ahhoz, hogy az »Evang. Glockena ú. n, »Beyschlag-féle keresztyénséget« alkot magának, a mely szerint a Gusztáv Adolf-egyesület szeretetadományai nemzeti vagy nyelvi feltótelektől függnének ? Melyik részen akarják az adományokat épen nemzeti vagy nyelvi feltételekhez kötni? Vagy talán azt hiszik Magyarországon, hogy Németországban ismeretlen az a bűn, a melyben ők magok leiedzenek ? A személyem ellen mindkét cikkben (már t. i. nálam és az »Evangelische Glockencc hasábjain) észlelhető ingerültségre Pál apostol szavával azt felelem: »Ellensógtek lettem-e azért, hogy néktek igazat szólok? Gal. 4. 16.«. A mi Beyschlag tanár insinuátióját illeti, arra nézve a legnagyobb sajnálattal konstatálom, hogy véle a mesterrel én a tanítvány ellentétbe kerültem. Személyes ingerültségről azonban az ón részemről vele szemben, kinek annyit köszönhetek, szó sincsen, s a mit nekem a szászok egyházi vagyonának konfiskálásáról imputál, az költött dolog. Csak annyit mondottam, s ezt vallom ma is, hogy rút hálátlanság a szászok részéről német testvéreink ós mestereink tájékozatlanságára vádakat építeni, különösen akkor, mikor ők tudvalevőleg máig is aránytalanul nagyobb egyházi segélyben részesülnek a magyar állam részéről, mint akár a többi ág. h. evangélikus, akár az ev. református egyházkerületek. Mi magyarok a nemzetiségeket nem bántjuk, nyelvüket a templomban ós az iskolában meghagyjuk; csak annyit kívánunk meg tőlük, hogy a magyar állam ellen ne szóljanak, ne írjanak és ne viselkedjenek ellenségesen; az állam nyelvét megismerni pedig tartsák hazafias ós elengedhetetlen kötelessógöknek. A miért is »Ungarn« ós »Magyarien« között különbséget tenni nem akarunk ós nem fogunk sohasem, mert a magyarság a magyar állam területén nemcsak faji, hanem egyúttal nemzeti fogalom is. Az pedig örök dicsőségünk s e mellett a história a tanunk, hogy egyházunk eminens valláserkölcsi céljai mellett egyúttal a magyar nemzeti eszmét híven szolgálja, a melylyel a reformáció óta össze van forrva. Magyarországon csak magyar nemzeti .protestantizmusnak van helye, még akkor is, ha templomainkban más nyelven imádjuk Istenünket. S a ki ennek ellenszegül, s a »magyarság«-ot egyszerűen nemzetiséggé degradálj a, a többi kisebbségben lévő s erőben és intelligentiában hanyatló nemzetiségekkel egy színvonalra helyezi,, az hazánknak barátja nem lehet. Avagy beleavatkozunk-e mi magyarok a sziléziai ós pózeni lengyelek feltartóztathatatlan germanizálásába ? Tanulják meg a szászok s a többi vendégekként idejött nemzetiségek a magyar állam nyelvét, ismerjék el a magyar faj államalkotó erejét, melyet ezeróv viharai próbáltak ki; ápolják Isten-adta tehetségükkel a közös haza ügyét iskolában és egyházban egyaránt, s akkor béke lesz e hazában az egész vonalon. Mi magyar lutheránusok többnyelvűségünk mellett is ezt teszszük, ép azért evangeliumi ós hazafias úton vagyunk egyaránt. S ha a hazai evangélikusok memoranduma a nemzetiségek elleni sikeres küzdelemről szól, az nem a nemzetiségekre általában, hanem az izgató és hazafiatlan nemzetiségekre s azok agitátoraira vonatkozik. Vagy talán nem volnánk ura saját házunknak ? A dolog érdeméhez többet nem szólok. Úgy tudom, hogy Zelenlm P. püspökünk hivatalból is felel ezekre az alaptalan vádaskodásokra és fel fogja világosítani a tőlünk elidegeníteni szándékolt Gusztáv Adolf-egyesület vezérférfiáit és Németország többi egyházi köreit. Mi pedig merítsünk tanúságot ebből az esetből és legyünk rajta, hogy gondosabban ápoljuk a külfölddel való társadalmi ós sajtóügyi összeköttetéseinket, hogy belső ellenfeleink ne fordíthassák ellenünk a külföldön még jó barátjainkat is ! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. A szövetkezetek hatása a községbeli lakosokra. A »Szövetkezés« által jutalmazott pályamű. Tárgya fontosságáért közöljük a »Szövetkezés* című szaklapból. A szövetkezet napjainkban mindinkább több-több tért hódít meg. ' S ez a dolog természetében rejlik, mert mint a szövetkezet szó maga is már mutatja, oly irányban indul, hogy egyeseket, kik magukban gyengék, erőtlenek, szorosan egyesítsen, hogy úgy sok nemes célt, melynek elérése, megközelítése egyeseknek külön-külön csaknem lehetetlen, egyesült erővel lehetővé tegyen. A szövetkezet életrevalóságát már maga a természet is mutatja. Milyen parányi állatocska a hangya, egymagá-