Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-24 / 21. szám

Cselekedd Uram. hogy az én prédikálásom, hallgatóimnak szivükre hathasson, az én társalkodásom építhessen, az én és magam viselése másokat a jóban taníthasson, és mindazokban a jóságos cselekedetekben, kiknek gyakorlására a te parancsolatodból, másokat serkentek, másoknak eleven példa lehessek. Cselekedd Uram, hogy az én szivemet e csalárd világnak szeretete soha úgy el ne foglalhassa, hogy azt a te szeretetedtül elszakaszthassa, vagy velem olyat cselekedtessen, a mi tenéked nem tetszik, vagy hogy engemet, tenéked tartozó állhatatosságomban megtántoríthasson. Jól tudod édes kegyelmes Istenem, hogy én e szent munkában a Te áldásod és segedelmed nélkül semmire sem mehetek. Azért Felségednek alázatosan reménykedem, áld meg az én felséged dicsőségére célozó tehetetlen, de szent és jó igyekezetemet, hogy minek utána látandom, az én szolgálatom és munkám által az ördög országa romlását és a fiakat is, kiket megnyertem az igazságnak, az én szolgálatomnak elvégeződése után, magam is a Te szent országodban mindörökké boldog lehessek. Ámen. Officia auditorum erga pastorem suum. Elől beszélém a mennyire az idő engedte az Isten szolgái kötelességeknek azt a részét, mely nézi az ő magok személyeket, melyben azok a qualitások adatnak elől, kikkel az Isten szolgáinak fel kell ruháztatniok. De még a 'hallgató községnek is vagyon az Isten szolgáihoz kötelességek, melyekrül hogy csak rövideden is szóljunk, szükségesnek ítélem. Kötelességek pedig ez: I-mo. Hogy ők az Isten szolgáit szeressék. Az Isten parancsolja azt, hogy minden embereket, sőt még ellenségeinket is szeressük; mennyivel inkább tartozunk hát az Isten szolgáit szeretni. Mert ezek azok, a kikre Isten bízta az ő magához való megtéríttetésünket: ezek a mennyei igazságra tanítanak, az idvesség utában vezetnek. Ezek, a kik bennünket a mi nyoinorúságinkban vigasztalnak lelki harcunkban bátorítnak, az élet kenyerének ételére és az örök életre csergedező víznek italára hívogatnak. Ezek, a kik az ő egészségüket érettünk feláldozzák, a mennyei paradicsomot megnyitják és a félelmek királya a halál ellen bennünket bátorítanak. Ezért szerették a galaciabeliek szent Pált, mert azt mondja, hogy úgy vették őtet, mint az Isten angyalát, sőt mint magát az Úr Jézus Krisztust és ha lehetett volna, a maguk szemöket kiásták és néki adták volna, ut est Gal. IV: 14. 15. II-do. Hogy ők becsüljék és tiszteljék az Isten szolgáit. Ha egyéb nem volna, csupán csak az Isten szolgai hivataloknak meggondolása is kötelezheti a hallgatókat ezen kötelességeknek végben vitelére. Nemde nem tiszteletre és becsületre méltók-e azok, a kik az Isten nevében minékünk szólanak, a kik az isten titkait minékünk hirdetik, a kik az Isten kegyelmének jeleit osztogatják, a kik követi, sőt angyali Istennek mihozzánk. De még szent Pál is világosan parancsolja ezeknek tiszteleteket I. Thess. v: 12. kérünk úgymond titeket atyámfiai, hogy becsüljétek, a kik munkálkodnak ti köztetek és néktek előttetek járók az Úrban és intenek titeket. Nem lehet hát eléggé csuclálkozni azoknak a hallgatóknak nagy háladatlanságukon, kik nem hogy tisztelnék az Isten szolgáit. sőt azokat megutálják, megvetik, illetlen és bolond beszédekkel illetik, lábok sárjoknak tartják, és azon örülnek igen, ha olyat cselekedhetnek, melvbül az isten szolgája megutáltatása kitetszik. Kicsiny az ilyeneknek hitük, de még kisebb keresztyéni igaz vallásokban való épületük. III-o. Hogy ő nékik engedelmeskedjenek, mert szent Pál azt mondja Hebr. XIII: 17. engedjetek a te előttetek járóknak és hallgassátok azokat, mert vigyáznak ők a ti leikeitekért úgy mint számadók, hogy örömmel míveljék azt és nem bánattal. Tartoznak hát az Isten szolgáinak a hallgatók minden jó dologban engedelmeskedni, mert a kik azoknak nem engedelmeskednek, annak nem engedelmeskednek, a kinek nevében szólanak, az pedig az Isten és az Isten rendelésit vetik meg. Sokak ugyan az Islen szolgáinak bánatjok, de soha semmien úgy nem bánkódnak, mint mikor látják, hogy hallgatóik az ő intéseiknek nem engedelmeskednek, mert azzal megmutatják, hogy ők az Isten és annak méltóságát nem becsülik, parancsolatit meg nem tartják és kedvelik, az Isten ítéletire való fenyegetődzésit nem rettegik, és hogy az Isten szolgáit igazán nem szeretik. Ez az oka, hogy gyakorta kezeik kiterjesztve és nyögve az Isten előtt így panaszolkodnak, kicsoda hiszen a mi prédikálásunknak és a mi terhes munkánk híjába való. IV-o. Hogy azoknak erötelenségeiket és fogyatkozásaikat eltűrjék, szenvedjék. Gondolják meg azért, hogy az Isten szolgái is csak emberek, erőtelenségek alárekesztettek, azért megeshetnek és vétkezhetnek. Valamint pedig azok tartoznak vétségeikből és esetekbül megjobbulni, úgy tartoznak a hallgatók is azoknak erötelenségeiket eltűrni, szenvedni és fedezgetni, mint sem öregbíteni és kibeszélni. Propterea Chrisostomus conquestus est. Az Isten szolgáinak azért, sem személyek sem cselekedetek felől gonosz ítéletet ne tegyenek. Ha a bűnök ellen feddődzik, ne mondják ő is olyan. Ha civilis, másokhoz tisztességesen magát alkalmaztató és emberséges, ne mondják világhoz ragadott világíia. Ha néha magát másoktul megvonja, ne mondják, hogy magának való paraszt s embertelen. Ha valami kicsinyben megesik, ne mondják, hogy ilyen nagy és megbocsáthatatlan bűnben leiedzett. V-o. Hogy azoknak intéseiket és feddödzésciket minden engedelmességgel vegyék. Gondolják meg 1. azt Isten parancsolta nekik, hogy azt cselekedjék; 2. azt, mert nekik használ, hogy úgy cselekesznek 3. mert idvességekben járó dolog az olyan cselekedet. II. Tim. IV. 2. VI-o. Hogy azoknak személyekhez, hivatalukhoz és terhes munkájukhoz illendő jóakarattal és fizetéssel legyenek. Mert világosan azt Isten parancsolja I. Cor. IX. 7—14. Legatur si piacet, ad Gal. VI: 6. 7. hoc dicit apostolus: a ki taníttatik az evangelium tudományára, közölje minden javát azzal a ki Őtet tanítja. Meg ne csalatkozzatok, Isten nem csufoltatha'ik meg. Valamit ember vetend, azt aratja. Ó! boldog Isten, mely megveszett és a te reájok következhető ítéleteidtől retteghető állapotban vágynák azok a gyülekezetek: 1. a kik az ő tanítóiknak csak annyit sem adnak terhes munkáikért, a mivel magokat és házok népét táplálhassák, a kik azokat, mint alávaló szolgákat úgy tartják, szükségtelen és annak rendelt idején kívül változtatják, de szolgálatoknak jutalmát meg nem adják. 2. Azok. a kik nem hogy valamit adnának, de még azt is, a mit más Istenfélő kegyes jámborok azoknak számokra, Istenhez való buzgóságukbul. hagytanak és adtattak, vagv másutt kerestenek, tökéletlenül elhúzzák, ellopják. VII-o. S utoljára a hallgatóknak Isten szolgáihoz való kötelességek az, hogy azokért Isimnek könyörögjenek. Kérjék az Istent, hogy őket a maga dicsőségére, házának épületire s szolgálatjára sok ideig szerencsésen éltesse a maga szent lelke által minden igazságra vezérelje. Megkívánta ezt az apostol az efezusheliektül (epist. VI. 19.), mikor arra kérte őket: könyörögjetek én érettem, hogy én, nefo-.m adassék s:ölás az én számnak bátorsággal való megnyitásában, hogy megjelenthessem az evangéliumnak titkát. Azt parancsolja a kolossébelieknek is Colos. IV..