Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-12 / 2. szám

ez évben is teljes legyen, beszerezte és kinyomatta az adatokat. Ezekből kitűnik, hogy Árva 26, Liptó 153, Nyitra 23, Trencsén 53 és Turóc 10J frt, összesen tehát 355 frtot gyűjtöttek. Ennek ellenében : Árvában : A.-Kubin 757 frtot, tehát . . Liptóban: misszió 239. K.-Bobrócz 146, Király-Lehota 170, Rózsahegy 120, Vázsec 30 és a lehotai leik. 100 frtot Nyitrában: Kosariszkó 48, Ny.-Szerdahely 200, Salgó 534, ezenkivül Saigon, Vágujhelyen és Szerdahelyen a lelkészek 100—100 frtot . . . . . Trencsénben: Beckó 66, jKtina 33, Laáz 304, Rajec 138, Trencsén 178. T.-Teplic 51 és a bukóci, ozori és laázi lelkészek 100 írtjával Turócban: Pribóc 229, Turóc-Szt-Márton 197 és a blatnicai, prónai, jeszeni és háji lelkészek 100 írtjával adott 26 kapott 756 frt. 153 905 frt. 23 1082 frt. 53 100 1070 frt. 826 frt. 355 4639 frt. Nyertek tehát a martyrok ez évben a magyar egyházon 4284 frtot. Egyházkerületenként és nyelv szerint a mult évben következőleg oszlott meg a segély: Bányaterületben: magyar nyelvű egyház kapott összesen 1518 frtot. német 766 frtot, tót 1462 frtot, vegyes nyelvű 2921 frtot. Dunáninneni kerületben magyar egyházak 837, német 421, tót 1804, vegyes nyelvű egyházak 1562 frtot. Tiszai kerületben magyar egyházak 4093, német nyelvűek 2725, tót nyelvűek 3626, vegyes nyelvűek 378 forintot. A számok emez ékes beszédével szemben némuljon el minden gyanú és rágalom! NEKROLOG. Támer János. 1843—1896. December 18-ikán kisértük örök nyugalma helyére Támer János, a tolna-némedi ev. egyház buzgó lelkészének, a tolna-baranya-somogvi egyházmegye alesperesének hült tetemeit. Legszebb férfi korában szólítá el őt a váratlan halál, megfosztva benne az árván maradt gyermekeket a gondviselő apától, az agg édes anyát mindenétől, a gyülekezetet hű lelkipásztorától. Támer .János született Sár-Szt-Lőrincen,' 1843. dec. 23-kán. Támer János kovácsmester és Varga Erzsébet egyszerű polgárrendű szülőktől, kiknek alacsony házikóiban, a szűkes anyagi helyzet mellett is, az evang. keresztyén családélet boldogsága lakozott. János fiúk már a népiskolában magára vonta a tanító, valamint b. e. Badics István akkori lelkész figyelmét, s ez utóbbi, noha akkor az ottani gimnázium szünetelt, módot talál benne, hogy a tehetséges és szorgalmas fiú a tanulói pályára léphessen. Beajánlotta rokona Turcsányi Ede soproni tanárhoz, ki ingyen szállást adott neki, sőt az alumneumi díjt is segítette fizetni. Hálásan emlékezett mindig a boldogult ezen jóltevőjéről. Időközben megnyilt Lőrincen az algimnázium, épen jókor arra, hogy a 4-dik osztályt jó szülői körében otthon járhatta ki. Azután az 5-dik osztályban ott fenn Sopronban, ingyenes alumneum, egy kis stipendium, egy kis priváta, s onnan hazulról egy kis segítség mellett, valahogyan csak eléldegélt. Támer osztályában a jelesek között foglalt helyet. Gyurátzcal, Bognárral, a két Radóval. Mint theologus bejutott a Lenek nagykereskedői házba nevelőül. Lehr, Zeige, Thebusz János után. Tanulmányai befejezéseül kiment a halléi egyetemre, s onnan haza jővén, a szentlőrinci algimnázium tanárává választatott. Majd nemsokára (1869) a némedi gyülekezet hívta meg lelkészül. Jtt, bár szerény, de biztos állást nyervén, kiutazott Haliéba, hogy mint férj és feleség térjen haza szive választottjával, Wiedemann Márával. Ez áldott emlékű nő, szülőt, testvért, rokont, hazát elhagyva, lemondott a magasabb kultura által nyújtott minden nemesebb élvezetről és egy németországi egyetemi városból eljött Némedibe, a bibliai nő példája szerint: »A te hazád az én hazám, a te néped az én népem !« A családi boldogság hajléka volt a némedi nádfedelű, alacsony paplak. De ez a boldogság csak rövid ideig tartott. Előbb az aggodalom, majd a reménytelenség setét felhői boríták a boldogság mosolygó egét. A hőn szeretett nő sorvasztó betegsége halállal végződött, 1881 szülő városában, hol az orvosok tanácsára gyógyulást keresett. Támer, négy kicsiny árvával özvegyen maradva, gondolni sem akart arra, hogy gyermekeinek mostohát hozzon a házhoz. Apai kötelességeinek s hivatalának élt s a fokozott munkában keresett s talált mély fájdalmára balzsamot. A gyengéd édes apa szeretetébe fogadott minden gyermeket, s a tanítóval, kinek a szó legnemesebb értelmében barátja volt, egyetértve, az iskolai fiatalság valláserkölcsi nevelésében összpontosította lelkipásztori munkálkodását. Az apróbb gyermekek is, úton-útfélen, csak úgy repestek feléje. A gyülekezet felnőtt tagjai minden ügyökben ő hozzá fordultak tanácsért, mert tapasztalták, hogy soha sem volt okuk megbánni, ha lelkipásztoruk tanácsára hallgattak. Rendbe hozta kicsi egyházközségének zilált állapotban talált anyagi ügyeit, keresztülvivén. hogy az egyházi teherviselésben az evangeliumi elv érvényesüljön: »a kinek több adatott, attól több követeltetik«. Az egyházmegye népoktatási ügyének szolgál mint iskolalátogató (körlelkész); majd mint a sió vidéki tanítói körnek, utóbb mint az egyházmegye népiskolai bizottságának elnöke. Majd Guggenberger leköszönte után a gyülekezetek többsége bizalmából alesperessé választatván, a nagy kiterjedésű tolna-baranya-somogyi egyházmegye népoktatási kormányzatát egészen átvette, a mely hivatalra a mult nyári gyűlésen tartá nagy reményekre jogosító székfoglalóját. Fájdalom, hogy alig egy félévig viselhette e hivatalt. Sokoldalú elfoglaltsága mellett az ókori, valamint a magyar és német irodalom klasszikusainak tanulmányozására is fordított időt. A költészet oltárán ő maga is áldozott, s minden költeményében a mély vallásos érzés szólamlott meg. A »Protestáns Pap« folyóirat füzeteit nem egy szép virága ékesíti az ő vallásos költészetének. Nagyobb költői elbeszélésében, melyet >Szabados Ilonka* címen önálló kötetben kiadott, a valódi keresztyén nő eszményképét, lelki küzdelmeit s a hit és szeretet által kivivott győzedelmét festi eleven színekkel. Ez eszménykép glória-keretéből felejthetetlen nejének megdicsőült erkölcsi vonásai bontakoznak ki.