Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-05-10 / 19. szám

s gonoszságukból még az Istenember tökéletes váltsága sem volt képes a bűnbe visszatérésre mindig hajlandó emberek tökéletlenségét teljesen kigyógyítani. Hitetlenség és tudatlanság, babona és bűn mindig volt s lesz, míg emberek lesznek, romlottnak nevezett korunkban sem több (talán még kevesebb, de a civilisatio és felvilágosodás világánál szembetűnőbb), mint bármikor. Ám a jóknak és igazaknak s mindenekfölött magának a civilisatiónak feladata, téríteni a hitetleneket, felvilágosítani a tudatlanokat, oszlatni a babona ködét s javítani az erkölcsöket, istenfólelemre, erényre és igazságra vezérelni az ingadozókat s általában mindenkit. Ezekben közreműködni feladata minden egyesnek a maga körében, feladata a családnak, a társadalomnak, az államnak, ele legfőbb feladata az egyháznak és vallásos intézményeknek és társaságoknak. Ezek közé számlálja magát protestáns egyházunk ós legközelebb Protestáns Irodalmi Társaságunk is. Eszközei bizonyára kevesek s ereje csekély; de feladatával tisztában van s akarata erős kitűzött céljai munkálására s megközelítésére. Ezek a célok ki vannak mondva Alapszabályaiban és benne foglaltatnak — és részét teszik — a legutóbb tartott Egyetemes Zsinatunk által hozott Egyházi törvényeinknek is. Ezekből reánk a vallási és erkölcsi fogalmaknak irodalmi úton tisztázása s a vallásos ós erkölcsi életünk fejlesztése jutott osztályrészül. Ezt vallásos iratoknak népünk közt terjesztése s a műveltebb és tanult osztály számára Protestáns Szemle című folyóiratunk s könyvilletményeink kiadása által kívánjuk eszközölni. Népies kiadványainkat csak az utóbbi két évben indíthattuk meg, s most is csak tisztelt alelnökünk, Hegedűs Sándor nemes áldozatkészségétől támogatva; a Szemle s könyvilletményeink azonban kezdet óta, már nyolcadik évfolyamukat járják s anyagi erőink korlátai között is számos és terjedelmes, igen becses művekkel gyarapították magyar protestáns irodalmunkat. De vájjon beérhetjük-e ennyi szellemi és erkölcsi sikerrel? Egy társaságnak, mely mindig új tagokkal egészülhet ki s tőlök új meg új erőt meríthet s nincs az egyén sorsára kárhoztatva, hogy megvénüljön, s munkaképtelenné és tehetetlenné váljék: új forrásokból folyvást meg kell újhodnia s eleven és tevékeny maradva, folyvást gyarapodnia kell. erőben ós hatásban. Külső, vagyis létszámban s anyagi erőben való gyarapodást tekintve, azzal fájdalom, nem dicsekedhetünk. Részint hanyagság s közöny, részint a szalmaláng gyors föl- és hamar ellobbanásának nálunk nagyon is uralkodó divatja inkább fogyasztja tagjainak számát, mintsem növesztené. Tagjaink közül sokan még azon évek eltelte előtt, melyekre magokat kötelezték, lassanként elmaradoztak; sokan éveik lejárta után kiléptek; sokan kilépés nélkül s többszöri felhívásra is, hátralékban maradtak tagdíjaikkal, bár a folyó évben a hátralékok befizetésében örvendetesen tetemes haladás mutatkozott. De végre is, az Irodalmi Társaság fennállása nem öncél. Célja a maga elé tűzött feladatok valósítása; ha ezek oly üdvösek és fontosak nem volnának, azt mondanók, szűnjék meg i nkább, mint tengődjék. De így keresnünk kell az utakat és módokat úgy kül-, mint belterjes fejlesztésére, erősböclésére. Azon kell lennünk; hogy egy központján kívül, kisebb központokat is teremtsen magának, melyek kisebb körökbe hassanak sugáraikkal s életet löveljenek közelebbi környezeteikbe. Budapest kétségkívül az ország szíve, mely minden ércleket maga felé von központi súlyával; de világrendszerünk központja, a nap sem világít mindig egyenletesen s holdra és csillagokra is szükség van, hogy a világ soha se maradjon setétben. Több kisebb körökben világoló fény, ha a láthatár egyes részeit bevilágítja, fényt terjeszt együtt az egészre. Ily kisebb körben világító lámpákra is szükségünk van, melyek együtt mindenhová elható fényt terjeszszenek. S a ki egyrésznek használ, használ az egésznek. S Isten mentsen, hogy értelmiségünk, buzgóságunk, hasznos munkásságunk mind a központban szoruljon össze s itt határozódjók. Vájjon Debrecen, Kolozsvár, Sárospatak, Miskolc, Pápa, vájjon Pozsony, Eperjes, Sopron, Győr — hogy egyebeket ne említsek — nem bírnak-e elég protestáns értelmiséggel, tudománynyal, buzgósággal és társadalmi jelentőséggel, hogy megannyi — ha csak vidéki — központokká is válhassanak? Alakuljon mindenütt egy-egy Protest. Irodalmi Társaság, ha az egyetemesnek csak ága, vagy akár fiókja legyen is: melyek egy célra közreműködjenek, melyekben iclőről-időre felváltva tartsa összejövetelét, fentartva folytonos érintkezését, egész társaságunk: mily lendítő erő volna e szervezetben! Alkalmat nyújtana s ösztönt adna arra is, hogy a theologiai s egyházi tudományos kérdésekben itt-ott felmerülő kérdések szabadon nyilvánuljanak, kölcsönös érintkezés által tisztáztassanak! Mert ne feledjük el, t. Közgyűlés, hogy Társaságunk virágzása és hatása egész protestáns egyházunkra sokkal közvetlenebb ós többoldalú lehetne e látszólagos megoszlás, tényleg azonban valódi közeledés által, ha a különböző elemek, melyek így centrifugál erők által hajtatnak, a bensőbb érintkezés vonzó ereje által egymás-