Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-19 / 16. szám

mányok tekintélyét, definiálták az eredendő bűnt, megállapították a sakramentomok számát és hatályát, kimondották, hogy a sakramentom hatékony, bárha a kiszolgáltató pap halálos bűnben leledzenék is, elátkozták Luthernek a megigazulásról való elméletét. Hogy a császár, a ki különben kegyes katholikus volt, miként vélekedett a zsinat működéséről, megérthető eme szavaiból: »Néhány tucat tudatlan olasz püspök — úgymond — igazán rendkívüli látványt nyújtott azáltal, hogy magukra vállalták az egész keresztyénség hitének szabályozását. A köztük levő theologusok még csak középszerűségnek sem mondhatók. Kánonistáik jártasak lehetnek ugyan a kánonjogban, de a theologiához semmit sem értenek. A zsinat még ezredrészét sem képviselte a keresztyén világnak, mégis kanonizálták a Yulgatát. Megszabták, mi tekinthető írásnak, és mi nem«. A zsinatból a kellemetességek sem hiányoztak. Egy püspök vitatkozás közben felszakállát kitépte egyik prelátus társának. Wendora, Károly császár képviselője, egy alkalommal megsejdítvén, hogy a pápa el van határozva rögtön föloszlatni a zsinatot, mihelyt az nem az ő ínye szerint határoz, egész nyájasan mondá a pápai követnek: »ha megpróbálná ezt a csínyt elkövetni, ő mindjárt beledobatja az Adige-be*. A zsinat szétoszlott 1552-ben, azon hírre, hogy Szász Móricz ellenséges hadsereg élén közeleg. Tíz évvel később újra összeült, de már más célzattal. »Nem színlelték többé a béke óhajtását, hanem a római egyház új felszereléséről gondoskodtak, hogy az elvesztett uralmat visszaszerezzék. A nemzeteket pártokra tépték szét, az alattvalókat uralkodóikkal és az uralkodókat alattvalóikkal állították szembe, feldúlták a családok békéjét, fölvették a küzdelmet a szabadság feltetsző géniusával, hogy azt a porba tapodják.« Ha az első zsinat igazi és egészséges lett volna, igen valószínű, hogy a keresztyénség reíőrmálását és újra egyesülését eredményezendi. >De hát az megfeneklett a római egyház azon elhatározásán, hogy a reformoknak ellent áll, s nem irtja ki azokat a visszaéléseket, a melyeket az egyház se nem tagadhatott, se pedig ki nem menthetett.« Ghr. W. után —a—s. IRODALOM. ** A magyar stilus cím alatt Kulcsár Endre debreceni ev. ref. főgimn. tanár három kötetre terjedő művét kiadja László Albert könyvkereskedő Debrecenben. Szerző az e nembe vágó összes számbavehető forrásmunkákat felhasználva s népköltészetünk és remekíróink útmutatását követve és a magyar stílust illető hosszas buvárlatainak eredményét összefoglalva, oly könyvet óhajt a szakférfiak és nagy közönség kezébe adni, melyből a helyes magyarság és művészi előadás elveivel kinek-kinek módjában legyen tüzetesen megismerkednie. Egy elsőrangú tekintély, kinek bírálata alá került a kézirat, többek közt így nyilatkozik a műről: »Mint tudományos munka önálló kutatás eredménye. A szerző ismeri a kérdésre tartozó hazai és külföldi irodalmat s fel is használja ; ezenfelül rendkívüli szorgalommal gyűjti egybe a példákat, mind a magyar költészetből, mind alkalmi vonatkozásoknál a világirodalomból*. Az első kötet, mely mintegy 16—18 ívnyi terjedelemben a kifejezés erejéről szól, legkésőbb f. évi október hó elején jelenik meg. Előfizetési ára fűzve 2 frt, csinos vászonkötésben 2 frt 80 kr. A bolti ár magasabb lesz. Az előfizetés illetve megrendelés legkésőbb f. évi május hó 15-ig a kiadóhoz Debrecenbe küldendő. ** Ezer esztendő a címe ama 24 oldalra terjedő csinos kiállítású füzetnek, melyet Sretvizer Lajos a millennáris iskolai ünnepek megtartására teljes anyagszöveggel szerkesztett, s a melyet Dobrowsky és Franké Budapesten adott ki. Mind az benne van, miről a miniszteri rendelet megemlékezik. Minden elkelt példány után kiadó egy krt vagy a Tanítók Házára vagy az Eötvös alapra fizet. A füzet megérdemli, hogy necsak minden tanító, de minden egyes tanuló is megszerezze. ** »Tanítók jogai és kötelezettségei* című munka szerzője, dr. Szabó Mihály kolozsmegyei segédtanfelügyelő tisztelettel tudatja az érdekeltekkel, hogy müve második tetemesen bővített és átdolgozott kiadása nyomdai okok miatt csak f. é. április végén fog megjelenni. Előfizetési ára 2 frt, mely szerzőhöz Kolozsvárra küldendő. ** >Marostordavármegye népoktatásügyi intézeteinek történeté*-re hirdet előfizetést Pallós Albert, a marosvásárhelyi ev. ref. elemi és polgári iskola igazgatója. Előfizetési felhívásában ezt írja a jónevű szerző: Midőn ezen történelmi munka megírására vállalkoztam, célom volt a történeti hűség szemelőtt tartása mellett, oly munkát adni, hogy azt necsak a szakember, hanem a laikus is kedvvel forgassa. Épen azért munkám három részre osztottam. Első részében általánosságban tárgyalom megyei népoktatásunk fejlődését a reformációtól korunkig ; a másodikban az egyes iskolák történetét különkülön és a harmadikban adom a megyénkben működött tanfelügyelők életrajzát, a humanistikus intézetek és a megyénkbeli tanítótestületek történetét. Munkámban a mellett, hogy sok eddig még nem tárgyalt tanügytörténeti adatot is találni fog az olvasó, közölve lesz még nyolc, részint arckép, részint tanügytörténeti emlék hasonmása is. A munka előfizetési ára 2 frt, mely összeg szerzőhöz küldendő Maros-Vásárhelyre. Megjelenik április hó végén. Ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. **Comenius A. J. ^Didaktika Magna* című művének magyar fordítására hirdetnek előfizetést Dezső Lajos sárospataki tanítóképezdei tanár mint fordító és Steinfeld Jenő sárospataki nyomdász mint kiadó. A »Didaktika Magna* a paedagogiai irodalom klasszikus műveinek egyike, mely nemcsak a maga századában világolt, hanem hivatva van korunk paedagogusainak elméjére is termékenyítőleg hatni. A »Didaktika Magna« nemcsak oktatástan, hanem valóban olyan általános nevelés és oktatástani mű, mely-