Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-29 / 13. szám

niszter a tornász-csapatok egyöntetű ruházatát, sőt a tanárok részére is egyenruhát óhajt, a mi aesthetikai szempontból kétségen kívül indokolt. A jelesebb tanintézetek és versenyzők díszes kitüntetésben részesülnek. Az érettségi vizsgálatok reformja tárgyában értekezlet volt e hó 23-án a közoktatásügyi minisztériumban. Az értekezlet főleg két kérdéssel foglalkozott; először pedagógiai szempontból nem volna-e indokolt az érettségi vizsgálaton és különösen annak szóbeli részén bizonyos feltételek mellett a felmentés lehetőségét megadni; másodszor minő más egyszerűsítések volnának eszközölhetők az érettségi vizsgálati eljárás alaki részét illetőleg. E kérdések igen élénk eszmecserére adtak alkalmat. Bár a dispenzációt az értekezlet tagjainak nagyobb része elvileg ellenezte, mert az érettségi nívóját félti, általában mégsem idegenkednek attól, hogy oly tárgyakból, melyek az írásbeli vizsgán is előfordultak, a szóbeli vizsgálaton a felmentésnek helye lehessen. Kivételt csupán csak a magyar nyelv és irodalom képezne, a mely minden körülmények közt, minden tanulóra nézve az írásbeli és szóbeli vizsgálaton kötelező. Szóba került a latin penzum kérdése is, melyet az értekezlet majdnem egyhangúlag eltörlendőnek és illetőleg a latinból magyarra fordítással helyettesíthetőnek tartott. A tárgyalásban élénk részt vett maga a miniszter is, a ki ez alkalommal különösen két fontos dolgot hangsúlyozott; az egyik az, hogy a felmentésnél administrativ szempontok, mint indító okok teljesen ki vannak zárva és hogy a tervbe vett intézkedések csupán csak pedagógiai szempontból ítélendők meg; a másik, hogy mindenképen arra kell törekedni, hogy az érettségi vizsgálat igazi rendeltetésének feleljen meg, vagyis a szellemi, illetve ítélő képesség kipuhatolására szolgáljon. A tankönyvek engedélyezése ügyében f. hó 9-én és 13. napjain tartott értekezleten a kultuszminisztériumban a következőkben történt a megállapodás: 1. Úgy az új, mint az újabb kiadásban megjelent könyvet benyújtja szerzője (öt példányban, népiskolai könyvnél 30, egyéb intézeteknek szánt könyvnél 50 frtnvi bírálati díjról szóló nyugtával; új kiadásoknál e díjak: 15 frt és 25 frt) a vallás- és közoktatási miniszterhez. Kérvényéhez csatolt jelentésében kifejti, melyek könyvének előnyei a már engedélyezett azonos célú könyvekkel szemben. 2. A miniszter kiadja a könyvet egy szakférfiúnak, a ki azt minden tekintetben (módszer és világos előadás szempontjából is) megbírálja és javaslatot tesz engedélyezését illetőleg. 3. Ha a bírálat kedvező és a miniszter elfogadja (mert a tapasztalat mutatja, hogy nem minden beérkezett bírálat elfogadható), akkor engedélyezi a könyvet és új könyvnél a Hivatalos Közlönyben vagy valamely szakfolyóiratban kinyomatja a bírálatot; új kiadásnál a bírálat csak a szerzőnek küldetik meg, hogy ezt könyvének javításánál fölhasználhassa. Ha a miniszter a bírálatot nem tartja elfogadhatónak, egy második bírálónak adja ki a könyvet és ennek beérkezte után határoz. 4. Ha bírálat kedvezőtlen, a miniszter azt a könyv szerzőjével közli, eshetőleges ellenészrevételei kifejtése végett. Ezeknek beérkezte után határoz a könyv sorsáról és kinyomatja úgy a bírálatot, mint az ellenbirálatot. De jogában áll, a biráló véleményét és a szerző ellenbirálatát előbb vagy az első bírálónak, vagy egy másik szakférfiúnak véleményadás végett kiadni. 5. A miniszter időnként, főleg a tanterv módosításakor, az összes tankönyveket < vagy valamely szaktárgy körébe eső könyveket) általános, összehasonlító revíziónak veti alá és az erről szóló jelentéssel a fönti elvek értelmében jár el (közli a szerzőkkel, kinyomatja, eshetőleg egyes könyvekre vonatkozólag új bírálatot rendel el). 6. A könyvek használatba vételénél a mai eljárás lényegében érvényben marad: az új könyv behozatala megokolandó, az engedélyt a tanfelügyelő, illetőleg főigazgató vagy miniszteri biztos adja meg. A szabályzat szövegezésével a miniszter Fináczv Ernőt, Heinrich Gusztávot és Pauer Imrét bízta meg. Az eljárás főelvei tehát: 1 A teljes nyilvánosság. 2. A biráló szakférfiú egyéni felelőssége. 3. A szerző meghallgatása, ha könyvének elvetése javasoltatik. 4. Az új kiadásokra vonatkozólag ezeknek folytonos javulását célzó intézkedés. Millenniumi ünnepély Debrecenben. A debreceni ev. ref. főiskola az ezredéves emlékünnepélyt f. évi május hó 9-én d. e. 9 órakor a nagy templomban tartja meg. Részt vesz benne első sorban a kollégium egész ifjúsága, s azután, a mint a hely engedi, a nagy közönség. Az ünnepély isteni tisztelettel kezdődik; alkalmi éneket zeng a főiskolai chorus, s imát tart Gsiky Lajos hittanár és főiskolai lelkész. Ezt követőleg emlékbeszédet mond Géresi Kálmán, a főiskola emez érdemdús tanára, végül szavalni fog a magyar irodalmi önképzőtársulat két tagja. — A főiskola ünnepélye után d. e. 11 órakor ugyancsak a nagy templomban az elemi iskolák ünnepélye veszi kezdetét. Délután a nap örömére a tanuló ifjúságnak tavaszi mulatság rendeztetik a Nagy Erdőn. Tanítók öröme Debrecenben. A debreceni ev. ref. egyház e hó 22-én tartott presbyteri gyűlésében elhatározta, hogy 1894. július l-ig visszamenőleg összes alkalmazásban lévő tanítóinak fizetését megjavítja és folyó évi április l-ére a korpótlékokat is kiutalványozza. Emelkedett gondolkozásra mutató szép tette ez a derék presbyteriumnak! Kövessék, a hol követhetik! A debreceni ev. ref. kollégium kormányzását ez ideig maga a tiszántúli egyházkerület vitte, részint püspöke, részint a már évek óta permanenciában levő ú. n. szellemi és anyagi ügyeket intéző bizottság, részint pedig az egyházkerületi tanügyi bizottság által. Ez utóbbi bizottság a mult évben újra szerveztetvén, benne a vidéki gimnáziumok is képviselve vannak, minek folytán ha tovább is közvetlenül intézné a debreceni főgimnázium ügyeit, előállana az az eset, hogv illetéktelen testület gyakorolná a felett a kormányzást Ebből kifolyólag az egyházkerület a főgimnáziumra nézve egy Igazgatóianács felállítását tervezi, s megbízta a tanári kart, hogy e tárgyban az ez évi tavaszi közgyűlés elé javaslatot készítsen. A javaslatot a tanári kar elkészítette s e hó 17-én tartott gyűléséből az egyházkerülethez fölterjesztette. A fölterjesztést megelőző indokolás meggyőző erővel mutatja ki, hogy az Igazgatótanácsra vonatkozólag a gimn. tanári karnak ma sem más az álláspontja, mint volt 1890-ben, midőn e kérdés először merült föl, s adatott ki a tanári karnak javaslattétel végett. T. i. szükségesnek tartja, hogy egy közös Igazgatótanács szerveztessék, mely a főiskolának nemcsak egyetlen tanszakára terjesztené ki kormányzó gondjait, hanem valamennyi fakultására így van ez a testvér egy-