Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-29 / 13. szám

meg ne tudja; a kik a megérdemelt megtiszteltetés, kitüntetés elöl igyekeztek félre vonulni, s működésük jutalmát egyedül önszivükben keresik és találják fel. Varga a kátói jellemű férfiak közé tartozott. Egyenes szilárd jellem, a mely inkább megtörik, de soha meg nem hajol; vas akarat, a mely céljaiban akadályt nem ismer; minden szépért, jóért, nemesért fellángoló szív, magas röptű, nemes gondolkozású genialis ész. alapos képzettség összpontosultak az igénytelen külsejű férfiúban, s ha ezekhez még hozzáveszszük azt a páratlan kedélyt, a melyben a legnemesebb speciális magyar humor olyan páratlanul csillogott előttünk: áll az ember, a kinek koporsója felett méltán mondá az úrnak szolgája, hogy »a férfiú, a ki itt nyugszik, arany ember volt vasfoglalatban«. 1837-ben Hodajkon, Fehérmegyében, szegény sorsú köznemes szülőktől született. Édes atyját korán elveszítvén: egyedül önmagára volt utalva, magát emberré tenni. Tizenkét éves korában ment be a pápai főiskolába, a hol csakhamar felismerték az egyszerű, szerény, igénytelen fiúcskában úgy tanárai, mint iskolát £11 SRI £1 kristálytiszta jellemet, s kiváló szép tehetséget. A hírneves főiskola legjelesebb ifjai méltatták őt benső barátságukra, köztük a később nagynevű Molnár Aladár, a kivel együtt szupplikálta be az ország nyugoti részét. De még tovább is mentek ; ellátogattak Triesztbe, Velencébe is. Ezt a tengeri szupplikációt sokszor emlegette elhunyt barátunk úgy bizalmas baráti körben, mindig édesen emlékezve vissza arra. A theologiai tanfolyan bevégeztével Kocsra ment akadémikus rektornak, majd innen segédtanárnak jött vissza a pápai főiskolába, később a mezőföldi egyházmegyében káplankodott. Mint közép-bogárdi tanító káplán pályázott 1870-ben a gyönki tanári kathedrára. Bocsor Lajos, a mostani somogyi esperes, akkor gyönki gimnáziumi igazgatótanár hivta fel a gimnázium fentartó testületének figyelmét a hajdani iskolatársra, s miután Varga Istvánt jó barátjának ajánlása mellett még kitűnő bizonyítványai is ajánlották : ő nyerte el a tanári székel. Gyönkön csakhamar beletalálta magát új helyzetébe, s alig mult el egy rövid év, már mindenki szerette, becsülte az egyszerű, szókimondó puritán jellemű ifjú embert, a ki úgyis mint tanár a tanszéken, úgyis mint szónok a templomi kathedrán, úgyis mint ember mindenütt hatalmasan megállotta helyét. Mint tanár nemcsak tanított, hanem nevelt is; minden egyes tanítványát úgy tekintette, mintha a saját gyermeke, vagy testvére lett volna. Tudott buzdítani, tudott lelket önteni tanítványaiba, tudott büntetni, de tudott jutalmazni is, s mély igazságszeretetéről, elfogulatlanságáról tesz bizonyságot az az őszinte szeretet, a melylvel őt tanítványai körülvették, úgy a már férfikort értek, mint a még lábainál ülők. Bocsor Lajos 1879-ben Tengődre távozván papnak, a gimnázium fentartó testülete Varga Istvánt helyezte az igazgatói székbe. Majd a szerény férfiú ismételt lemondásait nem fogadván el — felkérte, hogy a gimnázium ügyeinek végleges rendezéséig — az iskola jól felfogott érdekében viselné továbbra is az igazgatói tisztséget. Varga István engedett a benne helyezett megtisztelő bizalomnak, s évek hosszú során keresztül a legszigorúbb lelkiismeretes pontossággal állott a gimnázium élén. Néhány évvel ezelőtt a külső-somogyi egyházmegye tanítói testületbe választá meg elnökül, majd pedig ugyanezen egyházmegye egyik tanácsbirói székbe ülteté. Családot nem alapított. Neki a gyönki gimnázium volt a családja, mindene. Ennek szentelte minden erejét, minden idejét. Neve az iskola újabb történetével elválhatatlanul van összekötve. Gondja kiterjedett mindenre, úgy a legkisebbre, mint a legnagyobbra. Az ő kezdeményezése folytán indult meg egy nagyobb szabású gyűjtés Gyönkön a gimnázium javára, a mely gyűjtés ha nem is a kivánt. de azért szép eredménynyel végződött, s midőn szükségessé vált az iskolai telek kibővítése, Varga István saját vagyonából jelentékeny összeggel járult a szomszédos terület megvételéhez. Mert volt az elhunytnak magánvagyona is. Még pedig számot tevő. Nem úgy örökölte, hanem évek hosszú során csekély évi fizetéséből rakosgatta össze. Vagyoni helyzete lehetővé tette, hogy segítsen mindenütt, a hol a segítségre szükség volt. De a mit tett. azzal nem szokott dicsekedni soha. Titkolta. S mi, jó barátai is, a kik pedig szivéhez nagyon közel állottunk, csak úgy véletlenül jutottunk tudomására annak, hogy igen sok szegénysorsú tanuló, az ő anyagi segélyezésének köszönhette további boldogulását. Egyszerűen élt, gavallér ember volt a sző szoros értelmében. Az irodalomra nem kímélte pénzt. Szép könyvtára ékes bizonyság az ő tudományszomjáról. És itt e pontnál lehetetlen meg nem emlékeznünk Varga István sokoldalú képzettségéről és nagy tudásáról. Nemcsak saját szakmáit, (mathematika, physika, mértan, természetrajz) ismerte alaposan, nemcsak az ó-classicus világ levegőjében volt ő otthon, hanem az újabbkori irodalom terén is oly bámulatos jártassággal bírt, a mely ritkította párját. Előtte nem volt >ferra incognita* s emlékező tehetsége olyan kiváló voU, hogy jelesebb költőink műveiből aligha lehetett előtte idézni néhány sort anélkül, hogy ő folytatni ne tudta volna. A mult évben ültük meg huszonöt éves tanárkodásának jubileumát. Ki hitte volna még akkor, de ki hitte volna ezelőtt még csak pár hónappal is, hogy az életerős férfiú ilyen hamar elköltözik tőlünk. Hiszen ő még szeretett volna élni! Csaknem régiben vett házat s mosolyogva emlegette, hogy az lesz az ő csendes tusculanuma, ha majd nyugalomba vonul. De a gondviselés mindnyájuknak mély fájdalmára, a gyönki gimn. pótolhatatlan veszteségére elszólítá közülünk a hű munkást, a jó barátot, a fenkölt lelkű papot, az igaz embert. Március 6-án adtuk át az anyaföldnek szívből megsiratott kedves barátunknak porsátorát. Koszorúkkal elhalmozott koporsója felett a gyászos udvaron Bocsor Lajos esperes mondott emelkedett hangú, nagy hatású gyászbeszédet és imát; a sírnál Szentes János gimn. tanár búcsúzott tőle a tanári kar és az ifjúság nevében a sziv mélyéből jövő s a szivek mélyéhez szóló búcsúszavakban, végül pedig Tóth Pál gyönki ref. magyar pap mondott áldást a már felhantolt sír alatt nyugvó férfiúra. Az elhunytat rang s felekezetkülönbség nélkül nagyszámú résztvevő közönség kisérte ki a sírok csendes hazájába, s nem volt szem, a mely könyet ne ejtett volna a koporsóra, nem volt szív, a mely áldást ne kivánt volna az oly nemesen eltöltött élet emlékezetére. Nyugodj csendesen, drága halottunk! Ékesítse sírhalmodat az édes emlékezet hervadhatlan koszorúja; nemesen megfutott pályád legyen teltre buzdító példa mindnyájunk előtt, s szép lelkednek fényesedjék az örök vilá gosság! Kálmán Dezső. IRODALO M. ** A Magyar Nemzet Története, írta Ssalay-Baróti, 34. füzet, melyben il. Lajos uralkodásának leírása van közölve érdekes előadásban. A füzethez egy szép műmelléklet (Székely Bertalan »Dobozi« című festménye) és kilenc szövegkép van csatolva A jeles munkát Latnpel B. (Wodianer F. és fiai) adja ki, ára füzetenként 30 kr. 26*