Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-15 / 11. szám

sület«-ünket illeti, az 1892. év óta áll fenn, a közönség érdeklődésében és tagjai számában folytonosan gyarapszik (ez idő szerint mintegy 180 tagja van), nagyobb zene- és felolvasó estélyei igen látogatottak s hetenként tartott kisebb összejövetelek is, (az egyiken vallásos vagy tudományos tárgyról tartatik felolvasás vagy szabad előadás, a másikon tisztán biblia magyarázat), eléggé látogatottak; a mi pedig még örvencletesebb, az ifjú tagok közül mind többen ós többen vesznek a munkában cselekvőleg részt, és reméljük, hogy Isten segítségével szaporodni fog azok száma, a kik el fogják mondhatni, a mit csak nemrég egy eltávozott kedves tagtársunk hozzám intézett levelében írt, hogy segítségére voltunk abban, hogy Istenét feltalálja. Pedig mi nagyon szegények vagyunk, nagyobb összejöveteleinkhez a budapesti ág. evang. egyház szíves volt dísztermét rendelkezésünkre bocsátani, heti összejöveteleinket pedig a budapesti ref. theologia termében tartjuk, mely azonban maga is szegényesen van elhelyezve ehhez a palotához képest, de azért ez nem akadályozza abban, hogy rajtunk testvéri készséggel segítsen, sőt az igazgatóság mindenben a legszívesebben jár kezünkre. Tisztelt közönség! zárom szavaimat s befejezésül csak ismételhetem, hogy a mi fiatalságunkra nézve keresztyén ós hazafias szempontból egyaránt fontosnak ós kívánatosnak tartom, hogy életének zsinórmértékéül az evangéliumot, vezéréül a Megváltónkat fogadja el s e tekintetben nem szorítkozom felekezeti ós nemzetiségi álláspontra, valamennyire nézve áll, hogy minél igazibb hívei az ifjak a Krisztusnak, annál inkább képesek szolgálni a hazát, annál nagyobb mérvben járulnak a társadalmi vérző sebek orvoslásához, ós annál inkább megszűnnek a társadalmi, felekezeti, nemzetiségi ellentétek, mert az örök igazságok szolgálatában állanak, s e teremben, annak felavatásakor hallottam ama felséges és igaz tant, hogy »az örök igazságok közt örök béke honol«. Tisztelt közönség, az ezredéves ünnepélyt a nemzet minden irányban igyekszik megünnepelni ós emlékezetessé tenni. Az elmúló ezredben sok vér folyt, a jövő ezer év, remélhetőleg, a munka és a szeretet időszaka lesz; adja az Úr, hogy a munkába minél több szeretet vegyüljön és a szeretet minél munkásabb legyen; akkor — biztos vagyok benne — itt is e kedves városban, ós a hazában mindenfelé fognak ily keresztyén ifjúsági egyesületek keletkezni s áldásosán fognak működni. Az Úr adja, hogy úgy legyen! Ssilassy Aladár. ISKOLAÜGY. Az első magyarországi ref. theologiai önképzőkör. Dr. Török István, a ki jelenleg a kolozsvári református kollégium történetének megírásával foglalatoskodik, múltkoriban egy vedlett táblájú könyvet adott át nekem, mely talán ez alkalommal került évtizedek óta először napfényre a könyvtár valamelyik elrejtett zugából s megkért, hogy ha abban valamely érdekes dolgot találok, közöljem vele. A fakó betűs, helylyel-közzel olvashatlan írással írott könyv a század elejéről való jegyzőkönyv, melynek mindjárt az első lapján ezeket olvasám: Tiszteletes tudós Salamon József ür, kollégiumunkban a theol. tudományok hasznos tanítója, folyó 18^5. év 21-én előadván, hogy mily nagy kár az, hogy a lelki tanítói pályára készülő ifjak, megfelelő előkészület nélkül menvén ki az ekklézsiákba, lelki tanítói tisztüknek nem tudnak kellően megfelelni ; ennélfogva — a bajon segítendő — ajánlja egy papi gyakorló-intézet felállítását, a hol az ifjak a lelkészi hivatalra való minél teljesebb kiképzést nyernének. Előadja továbbá, hogy neki van is már készen egy tervezete, melyet az altenburgi (?) egyetemen levő ilynemű intézet tervezetéből készített a körülmények által kivánt módosítással s ajánlja, hogy fogadják el azt.»Ha ez elfogadtatnék — mondja a jegyzőkönyv szerint Salamon— s ha ezen tiszta szívből származott, jó célzatü igyekezet mellett alapítandó gyakorlóintézet másokat is hasonlók alapítására serkentene, a hazára háramlandó nagy haszon és sikeren kívül osztoznánk még azon tagadhatlan édes önérzetből származó tiszta örömökben is, hogy mi voltunk hazánkban ily közhasznú papi gyalcorló-intézet legelső kezdői«. A növendékek, a kikhez Salamon J. ezt a beszédet intézi, nagy örömmel fogadják az eszmét s ilyenformán megalakul a kolozsvári ref. kollégiumban az első magyarországi theol. önképzőkör. Nem áll módomban végig tanulmányozni az összes ekkor fennállott hazai theol. akadémiák történetét, hogy ennek az alapján mutassam ki, mennyiben felel meg e jegyzőkönyv tudósítása az igazságnak s elfogadható-e történeti. ténvnek ciz a,z állítás, hogy ez az első ilynemű hazai intézet? Azonban én elfogadom ilyennek az áttanulmányozás nélkül is, mivel erre nézve elég garantiát találok a Salamon József nevében, a ki ezt a nyilatkozatot tette. Mert én nem tételezem fel róla, a kinek nevét a külföld is ismerte és becsülte, s a kit a göttingai egyetem tisztelt meg a doctori címmel, hogy ez a kiváló tudós, akár tudva, akár tudatlanul meghamisítani akarta volna az igazságot. Neki bizonyára ismernie kellett alaposan az ez idei theol. akadémiák szervezetét, különben nem tette volna ezt a nyilatkozatot. Azt pedig, hogy egyszerűen pia frausnak minősítsük, a mivel csupán ambitionálni akarta volna az ifjúságot, nem szabad egy olyan komoly tudóssal szem-21*