Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-08 / 10. szám

kező neveket hozta eddig forgalomba: Joó István, Géresi Kálmán, Csiky Lajos, dr. Öreg János, Dóczi Imre, dr. Ballagi Géza. Hogy hovatovább növekedni fog számuk, az bizonyos. Wlassics miniszter eddig annyit tett, hogy kinevezte a helyettes tankerületi főigazgatót, Cserhalmy József debreceni piarista gimnáziumi igazgató személyében. Hogy a Schlauch és Wolafka-féle kalh. befolyás sem fog a minisztériumban semmit elhalasztani, az bizonyos. — Debrecenből kaptuk e sorokat. Kombinációkba nem bocsátkozunk, mert előttünk a személy másodlagos, fődolog az elv, hogy t. i. az egyetlen református tankerületi főigazgatóság ismét református tanférfiúval töltessék be. Sajnos, hogy a miniszter az ideiglenes betöltéssel ezt a jogos követelményt, megsértette. Hát nincs Debrecenben református tanférfiú, kire az ideiglenesség bizható lett volna? GYÁSZ ROVAT. f Hézser Endre tisza-palkonvai ev. ref. lelkész munkás élete 84-ik, boldog házassága 34-ik, t.-palkonyai lelkészkedése 48-ik évében február 22-én végelgyengülésben csöndesen elhunyt. Özvegyén, négy gyermekén, hét unokáján kivül nagyszámú rokonság gyászolja halálát. Béke poraira! f Csiszér András, nagyrákosi (Vasm.) lelkész az őrségi egyházmegye leik. karának jeles készültségü ifjú tagja e hó 22-én 34 éves korában elhunyt. Temetése 24-én d. e. volt impozáns részvét mellett. Az elhunyt ifjú lelkész, noha alig öt év óta szolgálta gyülekezetét, nemcsak gyülekezetében, de szélesebb körben is oly tiszteletnek s elismerésnek örvendett, hogy temetésére a vidékről 8—10 községből sereglett össze a nép valláskülönbség nélkül. Halálát fiatal özvegye és három kicsiny árvája gyászolja. Béke poraira ! f Lukács Ödön haláláról a f.-szabolcsi egyházmegye a következő gyászjelentést adta ki. »A felső-szabolcsi ev. ref. egyházmegye megdöbbenve a fájdalomtól, szomorodott szívvel jelenti Lukács Ödön 16 évig fáradhatatlan buzgó esperesének, nyíregyházai ev. ref. lelkésznek folyó hó 1-én délután hat órakor történt gyászos elhunytát. A boldogult esperes földi maradványai március 3-án délután három órakor fognak Nyíregyházán a vasúti sírkertbe örök nyugalomra tétetni. Nyíregyháza, 1896. március 2. »Az igazak fénylenek, mint az égnek csillagai®! Áldás és béke virraszszon a hü munkás emléke felett!® — Külön gyászjelentést adott ki a család is, az özvegy (Fabricius Irma) és hat kiskorú gyermek aláírásával. f Gaál György kőröshegyi lelkipásztor, a külsősomogyi egyházmegye és a dunamelléki egyházkerület tanácsbirája, február 25-én élete 82-ik évében hosszas szenvedés után Kőröshegyen jobblétre költözött. Puritán gondolkozású, kegyes életű ember, tevékeny lelkipásztor, nagy erélyű egyházkormányzó volt, kit tisztelet s közbecsülés környezett s egymásután magas egyházi tisztségekre emelt. Egyházmegyéjének előbb pénztárnoka, majd tanácsbirája és esperese volt, ki míg testi erői bírták, gyülekezetében, traktusában és superintendenciájában hü és igaz volt a rá bízottakban. Tíz év óta szemevilágát vesztve, két év óta szélhüdéstől sújtva, csak tengődés volt szomorú élete. Temetése leírását és nekrologját jövőre közöljük. Béke hamvaira! KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. A rozsályi ev. reform, egyház Sárközy Ignác p.-daróci lelkészt hívta meg lelkipásztorává. — A matolcsi gyülekezet elaggott lelkipásztora, Csépié Mihály, beadta lemondását. — A géczi egyház tagjai egyhangúlag Szeöke József mándi lelkészt hívták meg lelkipásztoruknak; maga a választás márc. 8-án lesz. * Szelíd megjegyzések a haragos válaszra A »Sárospataki Lapok« szerkesztője, lapja 9-ik számában »Ujabb fajta belmisszió® cím alatt támad nagy haraggal a Lapunk 8. számában »Egy kis chronologia® cím alatt megjelent közleményre. A haragos, sőt mérges választ — a már megszokott hangon kívül — főkép az jellemzi, hogy minden egyes lövege visszafelé sül el. Kedveskedésnek, terjeszkedésnek, kegyhajhaszásnak minősíti a mi felszólalásunkat, mely csakis azért jelent meg névtelenül, hogy ilyen célzatokkal távolról se legyen gyanúsítható; mert hiszen épen a kedvkeresők stb. szokták vastag betűkkel kinyomtattatni nevöket, hogy jutalmukat megkaphassák s ekkép megélhessenek. Aztán elmondja a szerkesztő úr, hogy ők »hivatalos megbeszélés tárgyává tették«, hogy mikor is esik hát a 80-ik évforduló, a miből nyilvánvaló, hogy nálok is volt olyan vélemény, a mely szerint az üdvözlések most, 1896. januárban lettek volna megteendők, mert különben hivatalos megbeszélésre nem lett volna szükség. Ennek dacára a szerkesztő úr, lapja ('. számában szükséges és ildomos dolognak tartotta, hogy a püspök urat most üdvözlő politikai és egyházi lapokat, sőt az egyénenként megnevezeti politikai és egyházi kitűnőségeket is, nyilt gúnynyal úgy állítsa a nyilvánosság elé, mint a kik azt sem tudják, mikor született K. B. Ugyanebben a 6. számban, bizonyára szintén a szerkesztő úr, a négy évi szünetelés után megjelent egyházkerületi Névkönyvet »Kedves vendégként* üdvözölvén, szóról-szóra ezeket mondja: * Késedelmes megjelenését sokan nem fogják megérteni, (!) a kik nem is sejtik, (!!) hogy milyen herce-hurcával, mennyi új és újabb kísérletezéssel jár az ehhez szükséges adatok összeállítása és beszerzése*. Köztudomású dolog lévén, hogy a Névkönyvhöz szükséges adatokat az esperesek és az iskolák igazgatói szolgáltatják be, minden olvasó előtt nyilvánvaló, hogy itt az illető egyházi és iskolai tisztviselők ellen van vád emelve. Ezért írtuk azt, a mit írtunk. Most azonban észrevévén a szerkesztő úr, hogy buzgóságában messze túl ment a kellő határokon, vitézül megfuvja a hátrálót, azt mondván, hogy »sem espereseket, sem igazgatókat nem vádolt (ezt csak gonosz célzat sugalhatta ellene), mert lehet baj — a minthogy van is — a rendszerben s volt baj a táblás ívek különbözőségében is«. Helyes! Az espereseket és igazgatókat ne üssük, mert azok vissza találják ütni; hanem üssük a rendszert, meg a táblás íveket, azok elbírják. De hát a rossz rendszerért és a különböző táblás ívekért megint kik a felelősök ? Hát mindenkit és mindent felelőssé tehetünk a Névkönyv hiányaiért, csak épen az összeállításért felelős egyén nem érinthető? Higyjék meg uraim! nem az teszi tönkre a nagyságokat, a ki esetleges tévedéseiket vagy mulasztásaikat szóvá teszi, mert hiszen nagyon apró nagyság lenne az,