Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-03-08 / 10. szám

Lukács mint pataki diák rendkívül tevékeny tagja, később jegyzője és titkára volt az ifjúsági önképző társulatnak, melyet néhány társával ő szervezett újra. Ügyes verselő és kitűnő szavaló volt, a mivel Erdélyi Jánosnak is félkölté a figyelmét s a társulat pályázatain nem egy díjat nyert el. Mikor 1864-ben e Lapban Ballagi Mór, akkori szerkesztő élesen megtámadta Szeremlev Gábor pataki theol. tanár »Keresztyén Vallástudomány« című dogmatikáját, a pataki lelkes tanítványok nevében Lukács és Kiss Kálmán vették védelmökbe a Hegel nyomán haladó mestert egy heves cikkben, melyet Ballagi éles megjegyzésekkel kisért. Lelkészi pályáját 1869-ben kezdte meg Zsurkon, mint segédlelkész, de már a következő év februárjában egyhangúlag Nyíregyházára hívták rendes lelkészül s itt maradt egész haláláig, habár többször és több helyre (Pátroha, Pazony, Buj, Debrecen) hívták. Egyházmegyéjében és kerületében is gyorsan emelkedett: 1875-ben tanácsbiróvá, 1880-ban esperessé választották. Mozgékony, előre törő szelleme csakhamar nemes alkotásokban érvényesült: gyülekezetében már a 9 ik évben új templomot építtetett, s számos jótékony intézetet szervezett; egyházmegyéjében nagy gondot fordított a lelkészi közszellem emelésére, a papi tevékenység fokozására; egyházkerületében, mint gyűlési és bírósági tag, s mint budapesti zsinati képviselő olyan súlyra s tekintélyre vergődött, hogy az 1894 ben szervezeti tiszántúli egyházkerületi -egyházi értekezhetnek őt választották lelkészi elnökévé. Az irodalmat mind végig kedvelte és a szépirodalomban s az egyházi beszéd és imaírás terén hivatottsággal művelte is. »Kisebb versek® és »Vegyes költemények« cím alatt a költészetnek áldozott, számos tanulmánynyal és cikkel régebben ezt a Lapot, újabban a »Sárospataki Lapok*-at kereste fel. Egyházi beszédei és imakönyveiben meleg kedély, vallásos szív és hazafias érzés szólal meg. Utolsó nagyobb cikke mult év őszén »Papi hivatás, papi jellem« cím alatt e Lapból különlenyomatban is megjelent. Irodalompártoló buzgóságának szép emléket emelt a M. Pr. Irodalmi Társaságban is. melybe nagy egyházmegyéjének jó formán minden gyülekezetét tagul bevitte s a kiadványok terjesztése körül mindvégig példás buzgóságot fejtett ki. Temetése óriási közönség részvéte mellett márc. 3-án ment végbe. Ott volt a f.-szabolcsi egyházmegye lelkészi kara teljes számban, a sárospataki tanárikar küldöttsége (nyolc tag, Mitrovics Gy. vezetése alatt), a vármegye s a város tisztikara, a római, gör. és ev. egyházak küldöttsége. A háznál Kiss Áron püspök mondott meleg szívből fakadt megható imát, a templomban Nagy Máthé Albert egyházmegyei főjegyző és kislétai lelkész tartott hatásos gyászbeszédet, a sírnál Milcecs János Szabolcsmegye alispánja mondott kiváló emlékbeszédet, Rács Kálmán s.-lelkész pedig szép búcsú-imát. Áz elhunyt esperes koporsóját tömérdek koszorú díszítette, melyek között különösen szép volt az »országgyűlési függetlenségi és 48-as párU-é, a felső-szabolcsi egyházmegyéé, az összes nyíregyházi egyházaké, a főispáné, Gencsi Albert egyházmegyei gondnoké, az alispáné stb. Az impozáns temetés is bizonyságot tett a mellett, hogy Lukács Ödön egyházban és társadalomban a kiválók közé tartozott. Béke poraira, áldás emlékére! V. F. IRODALOM. ** »A magyar nemzet története« című tízkötetes nagy munkából az Athenaeum kiadásában megjelent 60. és 61. füzet, melyek az Árpádház kihalásáról, az utolsó Árpádokról szólanak Marcsali Henrik tollából. A szöveg tömérdek szövegképpel van illusztrálva, szebbek a »Szent Margit koronája*, »A margitszigeti apáca-kolostor romjai« ; — »Habsburg vára": — »A morvamezei csatatér« továbbá Martel Károly. I. Albrecht római király és az utolsó Árpádházi király, III. Endre egykorú arcképei. A füzethez műmellékletül van csatolva »A magyar szent korona« szines képe ; »Románkori egyházi régiségek a Magyar Nemzeti Múzeumban* Mühlbeck Károly rajzában; továbbá »A veszprémvölgyi apácák 1109 évből való alapító levelének« és »III. Endre kettős pecsétjeinek* hasonmásai. A díszes füzetek ára 30 kr. ** A Biblia és a Tudomány cím alatt dr. Csudai• Jenő, Dugovich Imre, dr.'Zelliger Yilmós szerkesztésében és kiadásában nagy-érdekű tudományos díszmű I-ső füzetét kaptuk. A negyedrét alakú, szépen illusztrált mű célja az, hogy »a tudomány, a bölcsészet és a hit összhangján munkálódjék. Hódol a tudománynak, hogy annál öntudatosabban hódolhasson meg a Szentírásnak*. A mű előállítása körül a hazai római k. írók nagy serege csoportosult. A szöveget ezek írják s minden füzethez díszes mümellékletet csatolnak a kiadók. A kézalatti első füzetben dr. Schlauch Lőrinc nagyváradi püspök hatalmas előszava olvasható, melyen az a tenor vonul végig, hogy »a természetes észnek és az emberi szorgalomnak az ismeretek különféle ágaiban, tett kutatásai, felfedezései és tanulmányai a Bibliát nem cáfolták meg, sőt naponta, mindinkább szaporodnak az adatok, melyek mellette bizonyítanak: és mennél inkább ellentét behelyezte magát a tudomány a revelatióval és mennél inkább eltávozott tőle, annál nagyobb csalódásoknak tette ki magát* (VIII. 1.). Végkövetkeztetése pedig ez: »így lesz a mai tudománynyal is. Az agnosticismus, mely az evolutio tanának, a kétségbeesés, vagy a teljes szellemi apathia utolsó stádiuma, épen olyan kevéssé képes a kutató és nyugtalan észt kielégíteni, mint nem az anyagi vívmányok a sziveket boldogítani. A visszahatás tehát jőni fog. A tudomány lassanként a bibliához fog közeledni, mert felfedezéseivel igazságot fog neki szolgáltatni, a látszólagos ellentétek el fognak enyészni és a tudomány öntudatlanul is, a fölfedezések logikája által fog azon örök princípiumhoz vissza vezettetni, mely minden létnek Alfája és Omegája«. — Ilven szellemben van tartva ez az . alapjában igaz, de több helyen pápista vonásokkal színe-