Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1896 (39. évfolyam, 1-52. szám)

1896-01-05 / 1. szám

janak rajtok, azt felelték: Nem hagyjuk el ékességünket ily hálátlan hivatalért. Én csak harmadrendű színész vagyok. Jobb szeretek nézni, mint játszani«. Mind jobban elkeseredett. Oly jól ment minden. A tudomány éledt. A míveltség terjedt. A görög és római classicusokkal oly szépen lehetett volna reformálni szerinte a világot. Most aztán a visszavonás almáját dobta Luther a nép közé. A barátok diadalmasan hirdették, hogy a mit jövendöltek, mind beteljesedett. Erasmus hogy védje magát, azt hangoztatta, hogy Luthernek nem kellett volna mindent elmondania, ha mindenben igaza lett volna is s hogy a miveltekhez kellett volna fordulnia. Hisz a nép úgy sem tudja felfogni az igazságot. De azért mégsem kivánta, hogy az egyház diadalmaskodjék. »Reszketek e nyomorult Luther miatt« — mondá: »Nem lenne baj, ha ő elpusztulna is, de ha a barátok győznek, nem lehet velük bírni. Nem nyugosznak addig, míg minden miveltséget ki nem irtanak. A pápa azt követeli, hogy írjak Luther ellen. Az ostobák kiabáljanak, nevezzék eretneknek, szakadárnak, Antikrisztusnak, de rám vár a feladat, hogy megcáfoljam.* »Óh bárcsak ne vett volna ily fordulatot a dolog« írja Warhamnak. »Minden reményem oda. A nyugodt tanulmányozásnak, kegyességnek és haladásnak vége. Egyfelől szenvedély, másfelől ostobaság. S még én vagyok az oka mindennek! Ha Luther mellé állok, elveszek én is. De az én nyakam nem kötélre való. Intézzék el e kérdést a pápák és császárok. Én elfogadom, a mi jó s a mi nem jó, azzal is megleszek valahogy. Jobb a béke, mint a háború.« Froude után angolból (Folyt, köv.) Szabó Aladár. KÖNYVISMERTETÉS. Thury Etele »Dragoni Gáspár«-ja. I. Midőn e korrajz* közlését a »Protestáns Szemle« mult évi 6-ik füzetében megpillantottam, kezdtem örülni azon föltevésben, hogy az író magát megemberelte s újabb és beható tanulmányozás folytán kijavítja, helyrehozza azon hibákat, az incorrect fordítás azon vétségeit, melyek e korrajz első közlése alkalmával — Századok 1889. 215—227. 11. — abban oly föltűnő mennyiségben találhatók. Örömem azonban nem vált be, várakozásom nem teljesült; mert e tanulmány, néhány bevezető sorral, kevés stiláris változtatás, csekély törlés vagy hozzáadás mellett, most másodszor is, az első közlés minden hibáival jelent meg. E korrajzzal, tudtomra, eddig senki tüzetesen nem foglalkozott, és bizonyosan azért nem, mert nem volt megfelelő fegyverzete és így reménye ahhoz, hogy az írót, ki körülbástyázva magát Sopron kir. város levéltárából vett s eddig nem publikált adatokkal, igen jól fedett positióban volt, innen kimozdíthassa. Én, ki erre az író által mintegy provokálva voltam (Prot. Egyh. és Iskolai Lap 1890. folyama 1737. 1.) azon időben, midőn Thury Etele közt és közöttem vitás kérdés tárgyaltatott a nevezett * »Dragoni Gáspár és a körmendi főiskola*. Korrajz a XVI. századból. Irta Thury Etele. Megjelent először a >Századok* 1889-ik évfolyamában (215—227. 1.), 'másodszor a ^Protestáns Szemle* 1895. évf. 6. számában. Lap hasábjain, nem szóltam, hogy föllépésem szeretetlenségnek ne minősíttessék az olvasó közönség által, ki akkor csak a fordítás hibáit tudtam volna fölmutogatni. Nem is szóltam volna e korrajzhoz soha, ha ez a »Szemlében* — miért ? mily érdekből ? másodszor is meg nem jelenik. Ez késztetett arra, hogy a mennyiben lehetett, a soproni levéltár okleveleit hiteles másolatban megszerezzem. Most azért, egyedül a történeti igazság földerítése céljából, előhaladt korom által parancsolt higgadtság és nyugalommal, »sine ira« néhány megjegyzést teendek a korrajz tartalmára s a fordítás nagy hibáit fölmutatandom, hogy a tisztelt olvasónak és érdeklődő közönségnek legyen módja a korrajz értéke fölött ítéletet mondani. Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy az ismertetett lelkésznek és theologiai professornak neve önkénytesen és igazolhatatlanul van az író által »Dragoni *-ra változtatva, mivel hogy a szereplő történeti férfi neve Dragonus, vagy a latin us végszórag elhagyásával Drago

njait. Sem Beytne a szerző által is hivatolt 1756. ápril 18-kán kelt vagy egyéb levelében; sem a soproni tanács; »sem Körmend város tanácsa az általok kiállított okiratok, végzések, fölhatalmazások és levelekben ; sem maga a szereplő férfiú különböző korban kelt leveleiben, a soproni tanácsnak adott nyugtáiban; sem az általa kiadott theologiai műben, a »Speculum«ban nevét soha másként nem, csak Dragonusnak írja. Mi bírhatta a korrajz íróját Dragoni név fölvételére s használatára? Talán az, hogy Dragonus neje Deven Katalin, 1586. febr. 24-én és 1587. jan. 22-én kelt, Sopron város tanácsához intézett leveleiben így ír alá: »Catharina Deven, nobilis domini Casparis Dragonv . . . legitima consors* ? S itt ő az az y—t kettős i-nek olvasta s formálta a Dragoni nevet. Ha ez . . . akkor eljárása igazolva soha nem lehet, sőt ez mentség indokául sem említhető föl, nemcsak azért, mert ismert történeti nevet a köztudat félrevezetésére megmásítani nem szabad s ily önkényes eljárás a közvélemény ítélőszéke előtt helybenhagyást semmiképen nem nyerhet; hanem azért is, mert köztudomású, hogy azon időnek szokása szerint általános gyakorlat volt az, hogy az us végzetü tulajdon főnevek genitivusát i helyett y-nal, némelyek pedig j-betűvel írták. Ez a gyakorlat, úgy látszik, csak a kéziratokban divat, nyomtatásban pedig már nem, mit fényesen bizonyít Dragonus »Speeulum«-ának címiratában ezen tétel: »opera et expensis Casparis Dragoni*. És hát a divat nem azért divat, hogy ne hódítson; hódított is — és átvétetett e gyakorlat a Magyar szövegű iratokba is — és gyakorta láthatjuk, hogy a melléknevek és az igék határozatlan alakjának végső i betűje, a régi iratokban y-nal van írva. És erről maga a korrajz írója is kétségtelen bizonyosságot szerezhetett volna és szerezhet azonnal, csak vegye elő azon magyar nyelvű meghatalmazást — más bizonyítékra nem is hivatkozunk — melyet Deven Katus asszony adott a körmendi tanács előtt férjének, Dragonus Gáspár uramnak Pünkösd után való Phénteken június 9. anno domini 1587; s melyet ő maga a Századokban a korrajz mellékleteként egész terjedelmében közölt volt is. Ebből, ha ugyan betűhíven másolt, mit föltételezni kell, tüstént láthatja, hogy írva van: »Dragonus Gáspár körmendy és annak tartománybeli való feo kerestyén prédikátor* ; írva van: »soprony tanács urak előtt« ; írva van továbbá: »kívánunk az ió Istenteol ez levél olvasoknak lölki és testi iokat meg adatny«; írva van végre: »ebben a dologban és minden egyeb igyeben és dolgaiban holtáig iget forgatny:; prokátorkodny *. Dragonus nemzetiségére horvát lehetett. E mellett szól a családnév, mely a latin végtag elhagyásával Dragon ; e mellett látszik bizonyítani házassága is. Horvát nőt és