Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-19 / 51. szám

felvennénk az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassunk e veszedelmes időkben és mindeneket elvégezvén, megállhassunk« (Eféz. VI. 13.); hogy igaz örömmel zengedezhessük a mostani Karácsony ünnepén is: »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, e földön békesség és az emberekhez jóakarat h< Ezeknek a karácsonyi szent igéknek prédikálására bocsátjuk ki most is N. N. tanítványunkat, atyafiúi tisztelettel és bizalommal ajánlva őt hitfeleink munkás szeretetébe. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme, az Atyának szerelme és a Szent Lélek közöltetóse legyen ós maradjon mindnyájunkkal. Hitrokoni szeretettel és üdvözlettel Budapest. 1895. december 18-án. Szöts Farkas, az ev. ref. theol. akadémia igazgatója. Az 1848: XX. t.-eikk és az állam-ellenes egyházak. Alig van állam az egész föld kerekségén, mely szabadelvű törekvéseiben annyi és olyan hitfelekezetekkel volna kénytelen számolni, küzdeni, mint a mennyivel és milyenekkel a magyar állam számol és küzd évszázadoknak hosszú során át. E tekintetben a magyar állam igazán megbűnhődte nemcsak a multat, hanem megbűnhődte már a jövendőt is. Olyan állani meg a legbizonyosabban nincs egyetlen egy sem, a mely olyan hitfelekezeteket melengetne, tartana kebelén, a melyek az illető állameszmének nyilt és határozott ellenségei. Egyedül csak a magyar állam ilyen. íme itt van a magát »urbi et orbi« hazafiasnak hirdető római katholikus egyház, melynek tagjai a lakosság nagy többségét alkotják Magyarországon. Ennek az egyháznak a főpapjai (egyetértőleg sok ... sok magas állású és nagyhatalmú világiakkal), a történelem tanúbizonysága szerint, emberemlékezet óta útjában állanak mindenben a magyar államnak, mikor ez csak egy lépést tesz is előre a szabadelvűség útján. Ezek a főpapok, papi fejedelmek és ezek a világiak nemcsak embertársaikat, hanem a hazát is a Vatikánban készült dogmák alapján állva szeretik; — nemcsak a mennyországból zárják ki azokat, a kik ezen dogmákat el nem fogadják, hanem Magyarország határán belül sem szívesen tűrik meg, üldözték mindig, üldözik ma is őket. Volt idő, a mikor a római kath. klérus befolyása, nyomása alatt álló törvényhozás megégetendőknek mondotta ki a lutheránusokat. Volt idő, midőn a római kath. egyház főpapjai a Vatikánban készülő dogmára hivatkozva feloldozták magát a királyt a nem keresztyénnek tett eskü megtartásának kötelezettsége alól s e miatt nemzeti létünknek nagy temetője lett Mohács. Volt idő, a mikor a római kath. főpapok börtönöket építtettek, máglyákat gyújtattak, pallosokat köszörültettek azoknak kiirtására, a kik nem fogadták el a Vatikánban készült hitcikkelyeket, nem ismerték el az anyaszentegyház fejének a pápát s nem római kath. templomban imádták Istenüket. A római pápának, helyesebben a Vatikánnak érdeke sohasem volt, nem is lehetett, nem is lesz soha egy és ugyanaz Magyarországnak mint államnak az érdekeivel. A Vatikánnak olyan népre van szüksége, mely mozdulatlanul ül a tudatlanság régi sötét völgyében s behunyja szemeit, mihelyt a világosságnak csak halvány fénye is belövelik oda. Magyarországnak mint államnak olyan nép kell, mely megértette már amaz apostoli szózatot: »Ti a világosságnak fiai vagytok és a napnak fiai« s melynek legalsó rétegében sem vész el senki sem a miatt, mert tudomány nélkül való. A Vatikánnak olyan emberekre van szüksége, a kik csak a róm. kath. egyházat ismerik el »egyedül idvezítő«-nek s minden más egyházhoz tartozókat kizárnak az örökéletnek hazájából. Magyarországnak mint államnak olyan emberek kellenek, a kik tudják, hogy Isten előtt kedves mindenki, valaki csak cselekedeteit az 0 akarata szerint intézi. Ilyen népet s ilyen embereket csak a protestáns egyház nevel Magyarországon. És íme mégis az az egyház, a mely a Vatikánnak áll szolgálatában, milliókat jövedelmező állami vagyonnak van a birtokában s ennek az egyháznak a főpapjai százezrekre menő évi jövedelmet húznak állami földbirtokokból, míg a protestáns egyház csak koldus alamizsnát kap az államtól s ennek az egyháznak a püspökei azon szerény jövedelemből élnek, a mit azok az ekklézsiák adnak nekik, melyekben ők — mint lelkipásztorok — közpapi szolgálatokat végeznek. Sem az Isten, sem az emberek törvénye nem kivánja, nem kívánhatja tehát, sem az osztó-igazsággal nem lenne megegyeztethető, ha a magyar állam ugyanazon mértékkel mérne az 1848: XX. t.-c. 3. §-ának életbeléptetésekor a protestáns, mint a melyikkel mér a római kath. egyháznak. Ha ugyanazon mértékkel akar mérni, akkor az életbeléptetés előtt, álljon az állam a hitfelekezetekkel szemben is az egyenjogúság alapjára s mondja ki a törvényhozás, miszerint állami javaknak birtokában, polgári különleges jogoknak élvezetében nem lehetnek egyházak, — tehát ezeknek a főpapjai, papi fejedelmei sem. Ha pedig egy ilyen állami törekvésnek ez a pápai szózat kiáltana vétót: »sint ut sunt, aut non sint« s ezen vétó előtt meg kellene hajolnia a magyar államnak: a nevezett törvény életbeléptetésének áldásaiban ne részesítse a róm. kath. egyházat, mely míg az lesz, a mi volt eddig: útjában fog állani mindig a magyar állam szabadelvű törekvéseinek. Ezen áldásokban még kevésbbé részesítendők azon hitfelekezetek, a melyek magának a magyar államnak is nyilt és határozott ellenségei. Ez egészen természetes. íme itt van Magyarországon a gör. keleti, román, szerb és a horvát egyház. Van-e, volt-e ennek a »háromegy« hitfelekezetnek egyetlen főpapja is, a ki szive szerint igaz barátja volna, igaz barátja lett volna a magyar állameszmének? Ha lehetett a múltban, nincs a jelenben s nem lesz, még sokkal inkább nem lesz a jövőben. Ezeket román, szerb és horvát nemzetiségi különleges érdekek vezérelik még akkor is, mikor a hazáért imádkoznak. Gyűlölnek ezek mindent, a mi magyar s készek a magyar szétdarabolása céljából szövetkezni magával a sánta ördöggel — készek még akkor is, ha ez elviszi őket. Inkább az ördög országához tartozzanak, mint Magyarországhoz, így éreznek, így gondolkoznak ezek! . . . . A román Románia részére, a szerb Szerbia kiegészítése céljából, a horvát Horvátország határainak szélesbítése végett akar egy-egy darabot kivágni az egységes magyar állam testéből, akar a magyar állam Silloch-ja lenni. Ezek azok, a kik a magyar zászlót, a magyar király