Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-12 / 50. szám

EGYHÁZ. Egyházi aranykönyv. Törtelen, ebben az újonnan alakult életrevaló kis gyülekezetben, mint Lapunknak írják, a Jalsoviczky-család, (özv. Jalsoviczky Károlyné úrnő mint édes anya, Jalsoviczky Sándor úr belügymin. oszt. titkár és Jalsoviczky Ilona úrnő, férj. Lösch Józsefné mint testvérek) az egyház első megválasztott főgondnokának, az 1893-ik év január hó 3-án elhunyt Jalsoviczky Istvánnak emlékére 1000 koronás alapítványt tett oly rendelkezéssel, hogy annak kamatai, fele részben minden időknek végéig folyton tőkésítendők, a mindenkori kamatok fele része pedig évről-évre egyházi és iskolai célokra fordítandó. Továbbá, egy magát megnevezni nem akaró egyháztag, az egyház meglevő harangjához, saját költségén egy másikat öntetett. — Végül, a kisded egyházunkról kezdettől fogva atyailag gondoskodó egyházmegyei gondnok: Antos János legújabban 50 drb kerítés oszlopot és gyümölcs-oltványokat ajándékozott. Lelkészi jubileum. Pankota nagyközség közönsége vasárnap megható és lélekemelő módon fejezte ki tiszteletét és elismerését Kócsa Károly ev. ref. lelkész iránt, ki most tölté be pankotai lelkészkedésének 25-dik évét. A megtartott isteni tisztelet után, melyen magvas és lendületes beszédeket tartottak, megjelentek a jubiláns előtt tisztelegni: a róm. kath. egyház, az izraelita hitközség, a pankotai népbank, a pankotai kaszinó, a polgári olvasókör, a tűzoltó-egylet, a polgári lövész-egylet, és a gyermek-zenekar küldöttsége. A tisztelgések után díszebéd volt a »Fehér kereszt* szálloda nagytermében, körülbelül 100 terítékkel. Este a nők adtak a kaszinó termeiben az ünnepeltnek tiszteletére társas vacsorát, melyen szintén igen sok szellemes köszöntőkben éltették a jubilánst. Belmissziói kör Tolnamegyében. Örvendetes jelenségről adhatunk hírt közönségünknek. Folyó hó 2-án Kálmán Dezső kölesdi ev. ref. és Lágler Sándor kölesdi ev. lelkészek felhívására megalakult Tolnamegyében az első belmissziói kör, Gvönk központtal. A szervező gyűlésen jelen voltak: Kálmán Dezső kölesdi, Lágler Sándor kölesdi, Póth József gyönki, Tóth Pál gyönki, lllgen Antal gyönki, Kovács Ferenc miszlai, Vágner János nánai, Arany Antal medinai, Reichert Gyula tormási lelkész, Varga István, a gyönki ev. ref. algimnázium igazgatója, felszentelt lelkész, Módra Imre, a gyönki ev. ref. algimnázium tanára, Hammel La jos kétyi, Torda Lajos szárazdi, Müller Róbert kalaznói lelkész és Rájter János varsádi ág. hitv. ev. segédlelkész. Elnökökké választattak: Kálmán Dezső, Lágler• Sándor kölesdi lelkészek; pénztárossá: Kovács Ferenc miszlai lelkész; jegyzővé: Rájter János varsádi ág. h. ev. segédlelkész. Az értekezletre egybegyűltek, Kálmán Dezső lelkész buzdító szavaira elhatározták, hogy a belmissziói működést felkarolják, annyival is inkább, mivel ettől bizton remélik zilált egyházi állapotainknak javulását. A belmissziói működést egyelőre a következőkre kívánják kiterjeszteni az értekezletnek tagjai: a) a hívek látogatására (Helyes, de ez nem belmissziói, hanem lelkipásztori munka. Szerk)-, b) a katekhizáció életbeléptetésére (Ez is lelkészi munka. Szerk); c) a konfirmációi oktatás gondosabb végzése (Ez is. Szerk); d) az énektanítás fejlesztése útján ifjúsági egyletek alakulására; e) az ismétlőiskolai ifjúságnak vallásoktatására; f) valláserkölcsi tartalmú népies iratkák terjesztésére. Mind ezen irányelvek mindenütt a helyi körülményekkel számolva, minden sablon alkalmazása nélkül lesznek keresztülviendők. A tüzetesebb megvitatás céljából jövő évi január hó 26-án újra tartanak a belmissziói kör lelkészei értekezletet, mely alkalommal az addig tapasztalatokról és elért eredményekről is be fognak számolni. — Örvendetes jelenség. Dicséretes, hogy a belmissziót végre elkezdik; még szebb, hogy testvéregyházak lelkipásztorai kezetfogva látnak a munkához. Üdvözlet és elismerés a derék kezdeményezőknek' Az »új rend* hatásáról az »Ev. Egyházi Szemle» a következőket írja. Az Alföld egyik nagy községében, hol három nemzetiségű és öt hitfelekezetű lakosság él együtt, hol a magyarok, a református, a tótok és németek az ág. evang. egyházhoz tartoznak (a római katholikusok és unitáriusok csekély számmal vannak), a polgári házasság behozatala óta házasságra lépett öt református pár közül a polgári összeadás után csak egy pár ment a ref. templomba egyházi esketésre, ellenben az ág. ev. házaspárok kivétel nélkül, mind egyházi esküvel is megpecsételték frigyöket. Az ottani anyakönyvvezető akként nyilatkozott, hogy a tótokat és németeket nem is volna szükség egyházi kötelességökre figyelmeztetni, a nélkül is teljesítik; ellenben a református magyarokat, hiába figyelmezteti kötelességökre, azok még azzal gyanúsítják, hogy csak azért küldi őket a templomba, mert osztozni kiván a pappal a stólán. — Eddig az Ev. Szemle hire, melynek valódiságáért övé a felelősség. Előttünk azonban az egész dolog hihetetlennek tetszik. Mi eddigelé kivétel nélkül épen arról az örvendetes jelenségről értesültünk, hogy ref. egyházunk házasuló hívei mindenütt nagy örömmel keresik föl templomainkat, lelkészeink pedig dicséretes buzgósággal esketik és áldják őket, még abban az esetben is, ha a felek nem tudnak, vagy nem akarnak stólát fizetni. A gyermekek vallásáról szóló új törvény ha tása, ha igazak az alábbi hírek, már is nagyon kedvezőtlen a vegyes házasságra lépő protestánsokra. Békés-Gyuláról írja az »Ev. Egyh. Szemle«, 11 vegyes vallású házaspár közül kettő a gyermekek vallása felől előre semmi egyességet nem kötött, egy pár kikötötte, hogy születendő gyermekeit mind a református vallásban fogja neveltetni, nyolc esetben pedig, noha a vőlegény református, előzetes szerződés útján minden születendő gyermeket a római egyháznak Ígértek. — A debreceni házasságkötéseknél, mint az »Őrálló«-ban olvassuk, a gyermekek vallására vonatkozó törvény még eddig a római kath. vallás előnyére ütött ki. A vegyes házasságra lépő félek ugyanis több esetben egyeznek meg, hogy minden gyermekeik a római vallást kövessék, mint ellenkezőleg. Ezt az is előmozdítja, hogy a plébánosok a vegyes házasságra