Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-12 / 50. szám

jenek. Egyetlen egy római katholikus fejedelem sem riadt, volna vissza a terv megvalósításától. Károly azonban azt felelte: »Holtakkal nem harcolok*. Froude után angolból. (Folyt, köv.) Szabó Aladár. Vallástétel Krisztusról a XVI. és XIX. században. (Folyt, és vége.) Jézus nevéről vallást tenni ma talán szükségesebb és nehezebb, mint volt a reformátorok idejében. Akkor csak egy ellenfél volt — a íanatismus, a babona. De Isten azt akarja, hogy egyháza ellenségei kimutassák magukat, hogy a diadal annál dicsőbb legyen — megengedte egy új és nem kevésbbé félelmes ellenségnek, a materialismus és hitetlenségnek támadtát is. Ennek légköre kiterül mindenüvé a föld alacsony és magas helyeire, a tudományos intézetekbe, műhelyekbe, a család szentélyébe, megmérgezé mindazon forrásokat, melyekből a nemzet-élet táplálkozik. A sátán minden erejét kifejti ma. Balján a fanatismussal, jobbján a hitetlenséggel igyekszik az egész világra kiterjedő birodalmát megalapítani. S ki fog neki ellent állni, ha ti nem. a kik bírjátok fejünknek igéretét: »A békeségnek Istene pedig megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar*. »Bátorítsátok magatokat és emberkedjünk — mondjuk mi is Izrael egykori vezérének buzdítását ismételvén — a mi nemzetségünkért és a mi Istenünknek városaiért; és az Úr cselekedjék úgy, a mint néki tetszik!* Nem bátorítok az események ? De hát mikor fejtette ki Isten ellensége erejét úgy, hogy Krisztus az egyház feje üdvösségünk fejedelme még magasabbra ne emelte volna zászlaját? Az ellenfél akárhányszor rombolva üvöltötte: »tiporjátok el őket! tiporjátok el őket!* De mindig ők tiportatának el, »a juda törzséből való oroszlán« diadalmaskodott felettök mindig. Nem látjátok-e, hogy olyan országokat, a melyekben még néhány éve senki sem vállá Krisztus nevét, ma már betölté az ő dicsősége? »Lésznek gabonakévék a földön, a hegyeknek tetején, akképen megindul annak a gyümölcse, mint a Libanus; és virágoznak a lakosok, mint a földnek füve.* A távoli szigetek felkelnek s karjaikat nyújtják felétek; az életnek zaja átjárja a világot, mintha valaki csatára hívná össze híveit. *A te birodalmadnak pálcáját kibocsátja az Úr Sionból ezt mondván: Uralkodjál a te ellenségidnek közepette. * Harcoljunk Istennek gyermekei! harcoljunk Jézus nevének vallásával. Testvéreim ! Jézustól megváltatva kötelességünknek, örömünknek és dicsőségünknek tartsuk róla nyilván vallást tenni az emberek előtt. Igaz, ma már nem teszünk vallást, mint ama hősök, kikről most megemlékezünk ; talán a trombita zengése sem egy bizonyos csatatérre szólít minket: de mindegyikünknek ott kell vallást tenni az Úrról, a mely helyzetbe az Isten állított bennünket. Lényeges különbség van korunk és ama kor között. A reformáció idején egy-két nagy név volt a harci jelszó. Ma az élő Isten hadseregének nincs feje a földön; minden név áldott homályban marad. Egy vezérünk van: Jézus Krisztus. Érzitek mily nagy felelősség háramlik ebből reánk? Ma nem egy-két hírneves főnökbe kell bizakodnunk; kinek-kinek saját helyén kell harcolni, mintha egyedül tőle függene a győzelem. Nem nagy ütközetek, hanem az egyesek küzdelmei által akarja Sión királya megalapítani birodalmát. S annak sorsa tőlünk mindnyájunktól függ. »A kik bolondoknak állíttatnak e világon azokat választotta Isten, hogy a bölcseket megszégyenítse: és a kik e világon erőteleneknek állíttatnak, azokat választotta Isten, hogy az erőseket megszégyenítse. És a kik nemtelenek e világon, és semminek állíttatnak, azokat választotta Isten és azokat, a melyek nincsenek, hogy a melyek vágynák azokat eltörölje, hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test is.* Ha kunyhóba helyheztettél — tégy Krisztusról vallást kunyhóban. Ha gazdagságba helyheztettél, tégy ő róla vallást a jólétben és bőségben. Ha a hatalom székébe vagy helyheztetve, tégy vallást ő róla a trón zsámolyánál, mint tevék egykor ama fejedelmek. Egyetlen egy alkalmat se szalassz el arra nézve sem a családi körben, sem a közéletben : »Az Űr Istent szenteljétek meg a ti sziveitekben. Legyetek pedig mindenkor készek megfelelni nagy alázatossággal és becsülettel azoknak, a kik számot akarnak venni a ti bennetek való reménységről*. Ez az, a mit Krisztus kiván tőlünk. Ez a mi fegyverünk. Egyedül az Ő neve segít diadalra bennünket; az ő neve ledönti a setétség birodalmát és szétszórja a setétség erősségét. »Az Isten őt felmagasztalá és ajándékoza néki oly méltóságot mely minden méltóság felelt való méltóság, hogy a Jézusnak nevére minden térd meghajoljon, mennyeieknek, földieknek és föld alatt valóknak térdek * Krisztus tanítványai! Az igazságok, melyekkel a világot meggyőzhetjük és sokakat a Megváltóhoz foglyul vihetünk ugyanazok, a melyeket az apostolok, reformátorok és a fejedelmek vallottak. Az emberek változhatnak, de »Jézus Krisztus tegnap és ma ugyanazon volt, mindörökké is ugyanazon lészen*. Azt a Krisztust kell hirdetnünk, a kiről Pál, Péter és János, a kiről Luther, Kálvin és Beza vallást tettek. Azt kell mondanunk, a mit ezek mondának: >Természettől bűnösök és kárhozat fiai vagyunk«. Velük kell mondanunk: »Uj teremtményekké kell lennünk, hogy Isten országát megláthassuk*. Tegyünk bizonyságot az Isten igéjében foglalt igazságokról — ez a Jézus Krisztusról való vallástétel. Nem új találmány ez, a mit vallanunk kell, hanem örök igazság. Az emberi rendszerek és tudományok folyton változnak, soha össze nem egyeznek: de Isten igazsága folyton ugyanaz. Bizonyosak lehettek, hogy Krisztus a világ előtt ma is, miként az evangelium és a reformáció idején vala — »Ismeretlen Isten*. Egyik azt mondja rá »ezek régi és elavult tanok*; mások meg, hogy ezek »új dolgok*. Igen, az általunk hirdetendő igazság régi, mert azt már Isten még a világ teremtése előtt elhatározta. Igen, az az igazság új, mert minden bűnös mint kijelentést ösmeri meg, a midőn érteni kezdi azokat, a mikről addig fogalma sem volt. A hiú lárma ne zavarjon meg bennünket. Ez a mindig régi és mindig új igazság kétszer újítá meg ezt a világot. Álljunk szilárdan és bízzunk harmadszor is és örökre megujítandja. »Jói tudom, hogy az én Megváltóm éh* Előre azért, seregek Urának katonái, küzdjünk férfiasan. Elhatározottságot, erőt buzgóságot és teljes önátadást kiván tőlünk a mai kor, mert a világ ma félelmesebb fegyvereket használ, mint az apostolok és a reformátorok idejében. A környezőink, sokszor a legjobb barátaink hidegsége, megvetése sziveinken sajgóbb sebet üt, mint ellenségeink és a világ szeretete, az emberektől való félelem sokkal több embert tett hűtlenné, mint a hóhér bárdja. Azért legyünk erősek és bátrak, függeszszük szemeinket Isten ügyének bizonyos diadalára. A vezér, a kit követünk, immár legyőzte minden ellenségeit. »Megfosztván a birodalmakat és a hatalmasságokat, azokat nyilván mutogatta, diadalmat vévén azokon a keresztfa által«. S a világ fölött való uralom megígértetett néki: »Én pedig választottam az én királyomat Sionon az én szent hegyemen. Megbeszélem az Úrnak dekrétomát, ki ezt mondá nékem : »Én fiam vagy te. ma szültelek tégedet. Kér-