Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-12 / 50. szám

segélyére. — És az igehirdetés is náluk nem szorítkozik csupán a templomokra. Ok nem szégyenlik a Krisztus evangéliumát. Hirdeti azt az otthonban a családfő a mindennapi házi istentiszteleten; hirdetik a tömegeknek az utcákon; hirdetik világiak: ifjú meg éltes férfiak és nők a gyermekeknek a vasárnapi iskolákban, hol már a kicsinyeket rászoktatják az egyház nagy czéljaiért való adakozásra; hirdetik misszionáriusaik a zsidók s a messze pogány népek között. Bizony mi, magyarországi protestánsok, még messze vagyunk ezek élő hitétől. Igaz, a távol múltban mi is áldoztunk életet és vért, óh hányszor és mennyit, — egyházunk szabadságáért; abban a korban vagyont is többet hordtunk oltárára, mint manapság; de nem elég csak a múlt dicsőségének fényében sütkéreznünk, hanem a jelenkor viszonyaihoz képest nekünk, késő unokáknak is meg kell tennünk kötelességünket. Ma nem a külső elnyomás, hanem a belső közönyösség ellen kell védelmezni egyházunkat; ma nem karddal kell érette küzdenünk, hanem a keresztyéni szeretet műveinek gyakorlásával. De a régi koroktól mégis át kell kölcsönöznünk valamit: a lelkesedést a mai fásultság helyébe, az alázatosság s az Istenben vetett bizalom erényét a jelen kor elbizakodottsága helyett. így mi is megközelíthetjük majd azokat a keresztyén népeket, kiknek élő hitök van. Nem mondom én, hogy szolgailag utánozzuk a vérmérsékletünktől elütő angol fajt. Nem. De a magunk módja szerint, a magunk viszonyaihoz mérten, mozduljunk meg a keresztyén tevékeny élet felé. A mi földünk talajába ültessük át, akklimatizáljuk, azt a termékeny fát, mely a keresztyén tevékenység, a köz jólét, a nemzeti megerősödés s az egyéni boldogság gyümölcseit hozza majd meg számunkra. A dolog egyelőre tán nehéznek látszik, de erős akarattal sokra vihetjük. A mustármag el van már itt-ott vetve köztünk — ilyen mag egyesületünk is — ápoljuk, védjük, neveljük ez ébredő kis csemetéket! Ne szégyeljük a Krisztus evangéliumát. Ha egyelőre csekély számmal bár, kitartunk s némi eredményeket tudunk felmutatni: mind többen-többen csatlakoznak hozzánk, s a kicsiny kezdetből hatalmas eredmények fognak kifejlődni. Mindenki, a ki velünk tart s ott ég már szivében a munkás ker. szeretet tüze, terjeszsze ezt tovább, nyerjen meg másokat is a jövő ügynek s bekövetkezendik, a mit az írás szava mond, hogy lészen új ég és új föld közöttünk. Segítsen Isten bennünket, hogy úgy legyen! Budapest, 1895. nov. 27. Komáromy Lajos. ISKOLAÜGY. Nevelés és társadalom. (Folytatás.) II. A társadalom művészi formáinak korszakai. 4. A nevelés a középkor elején. A germán népeknél, ebben az időben lép a rendi állam a nemzetiségi szervezet helyére, csakhogy e rendi állam más elvek szerint keletkezik, mint az ókoriak. Míg az ókorban nem volt papság, s a papi teendőket az államiakhoz hasonlóan, változó hivatalnokok teljesítették, addig a keresztyénség külön papi rendet létesített, a mely életmódra, képzettségre és jogokra nézve csakhamar különvált a többi rendektől. A nagy birtokosok alkotják a harcosok rendjét, a nemességet, a csak részben szabad földmívelők a paraszt rendet; a kézművesek és iparosok a polgárok rendjét. Minden oktatás vallási volt s azért csak a papság által volt teljesíthető A középkorban még az olvasást és írást is »azt clericalis«-nak nevezik, s mindazokat, a kik tudományos képzettségre tettek szert, papoknak hívják, még akkor is, ha nem a papi rendbe tartozik. Az oktatás ügyét különösen az egyház önkéntes serege, a szerzetesek veszik kezökbe. A mint a püspökök székesegyházaik mellett iskolákat létesítenek, úgy a Benediktinusok és más szerzetesek »külső« és »belső® iskolákat alapítanak kolostoraikban, emezeket a szerzeteseknek készülő gyermekek, amazokat a laikusok és a leendő világi papok számára. A középkor első felében nincsenek más intézmények az oktatás szolgálatában. Nagy Károly 789-ben az »admonitio generalis«-ban az általános népképzést sürgette, utódai azonban részint nem akarták, részint pedig a legjobb akarat mellett sem lettek volna képesek a nagy király tervét megvalósítani. — Mint az oktatás szervezete úgy tartalma is egyházi volt; a tanítás legfontosabb tárgyait a biblia olvasása, a zsoltárok betanítása, az imádságok és hymnusok képezték, s e tárgyak mellett csak nagyon másodrendű jelentőséggel bírtak a Boethius kompendiumából ismert szabad művészetek. 5. A nevelés a középkor végén. Körülbelől az 1200. év óta észlelhető az a két jelenség, a melyek a középkor második felében a nevelés ügyét lényegesen megváltoztatják, t. i. az arab tudományosságnak mind alaposabb megismerése, a városoknak ezen időben kifejlődött függetlensége. Az arabok útján ismerkedtek meg e korszak népei Aristoteles munkáival, s a görög orvosok és csillagászok műveivel. A világi tudománynak ez a gazdagodása Európa művelődésének egy új tényezőjét, az »egyetemet* hozta létre. (Universitas studii, vagy studium generale). Az egyetem eredetileg szinte az egyháztól függ, ez a függés azonban mindinkább csak névlegessé válik. Az oktatás szolgálatába szegődik a független polgárság is és részint latin iskolákat alapít, melyek a kezdet nehézségeit legyőzve, a székesegyházi és zárdai iskolákkal egyenlő jogúakká lesznek, részben pedig »német íróiskolákat* létesít, a melyeknek célja az ipar és kereskedelemben szükséges elemi ismereteket a nép körében terjeszteni. Ekként a tanítás a középkor második felében már nem kizárólag egyházi s a világi élet is oly önállósághoz jut, hogy az új szerzetek tagjai, mint a franciskánusok, dominikánusok stb. már nem vonulnak a magányba, hanem munkálkodás végett az életbe lépnek ki.