Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-05 / 49. szám

alsó-borsodi egyházmegyében a népes bocsi retormátus egyház dicséretes egyetértéssel meghívás útján dr. Tüdős István sárospataki theologiai tanárt választotta lelkipásztorává ; a fiatal theologiai tanár azonban, kit a tiszáninneni egyházkerület bizalma csak imént emelt a tanári székbe, a meghívást nem fogadhatván el, a bocsi presbyteriumhoz írott levélben köszönte meg a gyülekezet megtisztelő bizalmát. — Baltik Pál báthi evangelikus lelkipásztort mult vasárnap iktatta be hivatalába édes atyja, Baltik Frigyes dunáninneni püspök. A ritka ünnepélyen, mely külső lefolyásában fényes, fölemelő erkölcsi mozzanatokban gazdag volt, Nógrád- és Hont vármegyékből nagyszámú világi és papi közönség volt jelen. * A budapesti ifjúsági egyesületben december 2-án Vásárhelyi József s.-lelkész tanulságos előadást tartott a növények életéről, mely után Dobos Dezső theologus szavalta Arany J. Rendületlenül című költeményét. Az egyesület december 5-én csütörtökön este 63

/4

órakor felolvasó- és zene-estélyt tart az ág. ev. egyház Deák-téri dísztermében. Közreműködik a nők és férfiak vegyeskara, Farkas János hegedűtanár, Szánthó Tivadar zongoratanár, felolvas Szabó Aladár theol. tanár, szaval Katona Ernő szigorló jogász és énekel a theologusok énekkara. * A Lorántfy Zsuzsánna-egyesületben december 2-án Komáromy Lajos tanítónőképző tanár nagy tetszéssel fogadott felolvasást tartott >A skót szabad egyháziról, melynek közlését Lapunk mai számában kezdtük meg. A felolvasás után L. Eördögh Árpád pompás szavalattal gyönyörködtette a szépszámmal összegyűlt tagokat. * A Luther-társaságból. A Luther-társaság tagjai, mint az »Ev. Családilap* írja, az utóbbi időben örvendetes módon szaporodnak. Igv legújabban 17 rendes és a báró Solymosv családból négy alapító tag lépett be a társaságba. Ezekkel a rendes tagok száma 408-ra, az alapító tagoké 37-re, tehát az összes tagok száma 445-re szaporodott. * A polgári házasság két első hónapjáról egv kis budapesti statisztikát állított össze a P. H. E: szerint október—november hónapokban Budapesten 265 vegyes vallású házasságot kötöttek, miliői 141 keresztyén vallású, 124 pedig keresztyén és zsidó vallású vegyes párok között jött létre. A 124 zsidó-keresztyén házasság közül 87 esetben a vőlegény. 37 esetben pedig a menyasszony volt zsidó. E számok meglepők. Azt vártuk, hogy a zsidó menyasszonyok lesznek számosabbak. * Lapunk megerősítése érdekében a protestáns közönséghez intézett felhívásunk általános feltűnést és több helyen megdöbbenést keltett, a minek némely laptársaink nyilvánosan is kifejezést adtak. A sárospataki laptárs majdnem hihetetlennek tartja ezt a váratlan hírt, s az általános közönyösségen kívül abból is magyarázza, hogy mi a ^budapesti újabb keletű sajtó-termékeket« pártfogoljuk. (Megjegyezzük, hogy mi csak evangeliumi keresztyén sajtótermékeket pártfogoltunk, s sajnos, hogy ez a tiszta evangeliumi irány még a Sárospataki Lapoknak sem tetszik). A kolozsvári laptárs »megdöbbentő hír«-ként közli Lapunk felhívását s felkéri egyházkerülete vagyonosabb lelkipásztorait. hogy haladéktalanul fizessenek elő e lapra, melynek megbukása szégyenfolt lenne az egyetemes protestáns egyházra«. Az elismerés és bíztatás ezt a hangját köszönjük s ajánljuk azon hitfeleink figyelmébe, a kik a partikuláris szempontokon felül tudnak emelkedni. — A »Reformátusok Lapjá«-t »mélyen megdöbbentették* felhívásunk szavai. »Elgondolkozunk, mondja tovább, prot. irodalmunk jelen helyzete fölött. Nem tud megélni deficit nélkül egyik lapunk sem. Kit vádoljunk? kit korholjunk érte? A napokban egy lelkésztársunk hozzánk intézett levelében kimutatja, hogy 64 forintot fizet egy év alatt hírlapokra, nem bír többet áldozni. — Körülbelül elmondhatjuk, hogy a református lelkészi kar ereje felett fizeti a kulturadót az irodalomra, többet már nem bír meg ez az adóalap. Kell valami módot találnunk, hogy prot. irodalmunk a visszaesés lejtőjére ne jusson. Már 1892-ben javaslatba hoztam, hogy az egyházi lapok szerkesztői s kiadói tartanának együttesen egy tanácskozást, beszélnék meg s tárnák fel őszintén az anyagi helyzetet, hogy tudnák meg, mit bír meg a protestáns közönség s mit nem? Akkor lehetne valami radikálisabb intézkedéseket tenni e tekintetben, f^ost is azt mondom, hogy egy ilyen tanácskozásra protestáns irodalmunk érdekében égető szükség volna.* — Szép. szép, de rajtunk kívül, melyik szerkesztő és melyik kiadó vetné alá magát a szerkesztők és kiadók értekezlete határozatának? Mi, ha meggyőznének a felől, hogy Lapunknak nincs létjogosultsága, ha bebizonyítanák, hogy nincs ránk szükség: azonnal letennők a tollat. De mit nyerne azzal a magyar protestantizmus, ha Budapesten megszűnnék a prot. lap? Hiszi-e akár a Ref. Lapja, akár bárki más okos ember, hogv akkor Györgyteleken, Pápán, Sárospatakon vagy Debrecenben különb lapot fognak szerkeszteni ? A fődolog pedig az, hogy legyen bár egy jó lapja a magyar protestantizmusnak Lapunk hátralékosaihoz azzal a kérelemmel fordulunk, hogy hátralékukat kifizetni szíveskedjenek. Mi igyekszünk megtenni a magunk kötelességét. Ugyanazt kérjük a megrendelőktől is. Szerkesztő és Kiadó. GYÁSZ ROVAT. f Herfurth József, az eperjesi ev. főgimnázium jeles tanára, élete 76-ik, tanári működése 45-ik évében f. évi november 27-én elhunyt. Haláláról a következő gyászjelentést, kaptuk: »A tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület eperjesi Collegiumának pártfogósága és tanári kara mélyen megszomorodott szívvel jelenti buzgó és jeles tanára, szeretett és tisztelt kartársa Herfurth József collegiumi tanár úrnak f. évi november hó 27-dikén, hosszas betegeskedés után, életének 76-dik, collegiumi tanári működésének 45-dik évében, végelgyengülésben bekövetkezett, csendes elhunytát. A megboldogultnak hült tetemeit pénteken, f. hó 29-dikén, d. u. 2V2 órakor, a Collegiumból fogjuk az örök nyugalom helyére kisérni. Eperjes, 1895. évi november hó 27-dikén. Áldás és béke lengjen porai felett!« j- Ónody Zsigmond k.-szentpéteri lelkész, a komáromi egyházmegye egyik kiváló lelkipásztora, mint fájdalommal értesülünk, a napokban elhunyt. Haláláról a következő jelentést kaptuk: A komárom-szentpéteri református gyülekezet fajdalommal tudatja, hogy »megszűnt az ő szivének öröme és siralomra változott*, mert fejének koronája, kebelében működött szeretett lelkipásztora, nagytisz-