Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-05 / 49. szám

könyvének felekezeti irányzatosságát külön röpiratban ki mutatni bátorkodott. Különben a könyv legnagyobb részét (25—121 lap) a Kálvin-Servét ügynek s az e tárgyban Révész Imre és Szilágyi Ferenc közt harminc éve lefolyt vitának előadása foglalja el. mely tárgynál Kanyaró nagy gyönyörűséggel időz. Egész erőlködéssel emelgeti Servét érdemeit és ritka passióval üli Kálvint és a kálvinistákat, a mit egy szenvedélyes unitárius hivőnek még meg lehet bocsátani, de komoly történetírónak hibául kell felrónunk. A ki oly ridegen és kegyetlenül ront neki az »egykor szent meggyőződést kifejezett felfogásoknak*, a ki oly ádáz gyűlölettel tud írni Kálvinról és hűséges követőiről: az lehet jó unitárius, írhat könnyen és érdekesen, de mint történetíró komolyan számba nem vehető. Sajnálattal látjuk, hogy Kanyaró szép tehetsége és írói hivatottsága ennyire belemerült a felekezeti elfogultság és gyűlölködés fertőjébe. ** Csánki Benjámin »Templomi Beszédek* c. műve az év végéig mindenesetre meg fog jelenni. Az előfizetési határidőt december 15-ig meghosszabbítom, odáig 1.50 írtjával elfogadom a megrendelést. A bolti ár magasabb lesz. A Cs. B. egyházi beszédeit ismételve is ajánlom lelkésztársaim nagybecsű figyelmébe. Kunhegyesen, 1895. november 24-én Rácz Miklós. ** Az unitárius történetírás legújabb remeke. Néhány megjegyzés Kanyaró Ferenc «Unitárius történetírás és Kálvin-orthodoxia* című munkájára. Külön lenyomat a «Debr. Prot. Lap* 40—43. számából. Irta Rcvész Kálmán. Debrecen, 1895., 35 lap. — Talpraesett, derék kis vitairat. Rövid, de nyomós, erőteljes, de tárgyilagos. A Kálvin-Servét-ügygyel, melyet az unitáriusok, ha kell ha nem, mindig előhoznak, Révész érdemileg nem foglalkozik. ezt a «komoly és elfogulatlan történetírás* régen tisztázta. De részletesen és meggyőzőleg cáfolja egyfelől a Révész Imrére és Révész Kálmánra szórt vakmerő vádakat, másfelől a kálvinizmus ellen intézett merész kirohanásokat. Kimutatja sok példával, találó idézetekkel, hogy nemcsak az unitarizmus barátjai között, de maguk közt az unitáriusok közt sincs egyetértés és összhang az unitárizmus elveire és rendszerére nézve. Bebizonyítja, hogy az unitáriusoknak épen a legelőkelőbb írói (Ferencz József, Simén Domokos, Jakab Elek) még a hetvenes évek folyamán is nem kívánták, és nem akarták az unitáriusokat a protestánsok közé számítani; de a Baldácsy-alapítvány létrejötte óta az unitáriusok egyértelműleg a protestánsok közé sorozzák magokat, s 1888-ban már nagyon zokon vették, hogy a *Prot. írod. Társaság*-ba való részvétetök ellen az orthodox kálvinisták körében erős ellenzék támadt. Az élénken írt füzet különben ezekkel a concilians szavakkal végződik: ^Tiszteljük az unitáriusok, tiszteljük a velők rokonszenvező protestánsok meggyőződését is, de azt viszont megköveteljük, hogy ők is tiszteljék a mi meggyőződésünket; . . .velők rokonszenvező hit feleinktől pedig elvárjuk, hogy ismerjék el. hogy az övéktől eltérő álláspontunk elveken nyugvó szilárd meggyőződés eredménye, mely legalább is annyi jogosultsággal bír. mint az övék*. EGYHÁZ. Dávid Ferenc emlékünnepet rendeztek a küküllői egyházköri unitáriusok Dicső-Szent-Mártonban az unitáris templomban. Az ünnepélyen Guidó Béla esperes tartotta az alkalmi imát és Gálfalvy István haranglábi lelkész mondott tetszéssel fogadott emlékbeszédet. Templom után a Dávid F. fiók-egylet tagjai gyűlést tartottak, melyben elhatározták, hogy a fiók-egyesület területén levő egyes ekklézsiákban felváltva a nép értelmi képzettségéhez mért felolvasó gyűléseket fog tartani az egyesület. — Lám az unitárius atyafiak noha kevesebb számmal és kevesebb erővel vannak, mégis tudnak, mert szükségét látják, belmissziói tevékenységet kifejteni, leereszkednek a néphez, hogy ébreszszék és szilárdítsák vallásos hitét és egyháziasságát. Nálunk protestánsoknál pedig a nagy többség nem törődik a nép valláserkölcsi életével, sőt még gúnyolja és ócsárolja azokat, a kik tesznek valamit. Azt mondják, nincs szükség a népélet evangelizálására, nem kell beimisszió! Pató Pállal tartanak: Ejb, ráérünk arra még. Csakhogy aztán késő ne legyen az ébredés és nagy ne legyen a csalódás! A szekták mozgolódása és gyarapodása mindig az egyházak élhetetlenségének a bizonyítéka. Az első vallásos estély Kolozsvártt november 24-én tartatott a theol. díszteremben, díszes közönség jelenlétében. A vallásos előadásokban Kenessey Béla, Kecskeméthy István és Pokoly József theol. tanárok vettek részt. Magától értetődik, mondja a Pr. K., hogy ez estélyek iránt a rokonszenv már az első alkalommal is igen előnyösen nyilvánult és a jelen voltak a legnagyobb megelégedéssel és lelki megnyugvással távoztak, hiszszük, hogy azzal az elhatározással, hogy a legközelebbi alkalommal nemcsak maguk lesznek ismét ott, hanem az eszme terjesztése által másokat is fognak vonzani. Egyelőre melegen üdvözöljük, s óhajtjuk, hogy a várt jó eredmény igazolja az önzetlen, nemes törekvésű munkálkodást. Templomszentelés. A szeö-demeteri (szilágyszolnoki egyházm.) kisded egyház a napokban ünnepelte kijavított templomának felszentelését. A templom történeti nevezetességű : itt keresztelték meg 1790. aug. 9-én Kölcseyt. Az ünnepélyen Bartha Dezső tasnádi lelkész mondott alkalmi imát, Csák Aladár peeri lelkész prédikált és Csák-Emil körlelkész tartott úrvacsorai beszédet. Keresztelés és esketés nem volt végezhető. Erre az alkalomra csikszentsimoni Lakatos Ida urnő egy remekművű. 12 változatú orgona-harmoniumot ajándékozott a templomnak. A nemes tett önmagában hordja dicséretét. A vallás szabad gyakorlatáról szóló törvény november 26-án életbe lépett. Most már szabad a vásár. Lehetsz zsidó, ha tetszik, csak tartsd meg az áttérési törvényt. Lehetsz felekezetnélküli, csak fizess öt évig az egyháznak, melyet oda hagytál. A szabadság e nagy kitörése törni, rombolni fog bizonyára a történeti egyházakban is. Minket, protestánsokat sem fog kímélni A szektáknak felderül a napjok. Szabadon ellephetik gyülekező-.