Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-12-05 / 49. szám

Isten igéje erőteljesen kifejezi: vannak »Isten gyermekei és vannak ördög gyermekei«. A keresztyén vallás egyszerűen szétválasztja e két. osztályt és kimondja, hogy ez az osztályozás megvan Isten előtt is és minden ember e szerint veszi el jutalmát. »Valaki vallást teszen én rólam, én is vallást teszek arról; valaki megtagadánd engem, én is megtagadom azt.« Maga a világ Idvezítője, a ki élő igazság, mondja ezen osztályokra vonatkozólag, melyeknek lételét a Szentírás és a tapasztalat egyformán bizonyítják: »Menjetek be az örök éleire, a szoros kapun: mert tágas kapu az és széles út, a mely veszedelemre viszen és sokan vágynák, kik azon járnak : mert szoros kapu és keskeny út, a mely viszen az életre és kevesen vágynák azok, a kik azt megtaláljak«. E szavak Augsburgban igaznak bizonyultak : igazak ma is. így, ha van egy tudomány, melyet a világ, a gazdagság, dicsőség és gyönyörűségek keresői elvetnek, miként az apostolok és a reformátorok idejében elvetették : ha ezt a tudományt az emberek egy része nem karolja fel, mivel nekik különösnek tetszik és csak kevesen fogadják el: ezt a körülményt ama tudomány igaz voltának valószínű bizonyságául vehetjük. Ha a nagy többség életmódjával ellenkező, szigorú és túlzottnak tetsző életet látunk: azt az életet az igazi életnek tekinthetjük, így a keresztvénségnek az az alakja, mely ellen az emberek védekeznek, melyet a világ szerint bölcsek, az emberi dicsőség után sovárgók maguktól elutasítanak: feltehető, hogy ez a keresztyénség az evangéliummal harmóniában van. És ha én a sokasággal tartok, ha úgy teszek, a mint. a világ tesz, úgy gondolkodom a mint a világ gondolkodik, nagy okom van remegni; mert én is akkor a veszedelemre vivő széles úton járok. »Kevesen vannak az idvezültek* mondja egy író. »Egy városból egy, egy családból keltő* mondja a másik. Oh én lelkem 1 vagy Istennel vagy, vagy távol Ő tőle! Vagy vallást teszel Krisztusról, vagy megtagadod őt! Az egyik útra léptél; és melyiken jársz? Az életre vivő keskeny úton ? Avagy a halaira vivő széles úton? Vallást teszel-e Krisztusról avagy megtagadod őt? Én lelkem! Kutass, vizsgálódjál, ismerd meg magadat! »Magatokat kisértsétek meg, ha vagytok- e a hitben.« Kedves hallgatóim, ha vannak köztetek, kiknek lelkiismeretetek mondja, hogy Krisztust nem valljátok. »hogy még a széles úton jártok!* Nem akarnátok-e megtartatni? Miért nem tértek az élet útjára, melyen a »szentek serege* és a Jézus Krisztus vallástevői járnak? Egy dolog tartóztat vissza benneteket s ez, hogy nem hisztek Jézusnak hatalma és megtartó nevében. A míg nem hisztek abban a névben, addig bűneitek távol tartanak Istentől és lehetetlen is. hogy vallást tegyetek ama dicső névről, melyet nem ismertek. Higvjetek az igének, a melylyel összehasonlítva minden homály és tévelygés, s a mely azt mondja, hogy Krisztus >a dicsőségnek fényessége és annak személyének (Istennek) kimetszett bélyege, és mindeneket táplál az ő hatalmas beszédével; a mi bűneinktől ő maga által megtisztítván, ama magasságos méltóságnak jobbjára ült*. Értsétek meg, hogy Jslen igéje mit mond e szavakban. Krisztus nem angyal, vagy más mennyei hatalmasság által tisztítja meg bűneiktől azokat, a kik ő benne hisznek, hanem ö maga. Megszabadítja, megtisztítja őket bűneiktől, hogy oly tiszták lesznek, mintha sohasem is vétkeztek volna. A mely pillanatban Krisztus meghalt a keresztfán, az övéinek bűneit magára vette és eltörölte. Képzelitek-e, hogy magára vette volna a megtisztítás munkáját, ha csak egy kis szenny foltocska maradna is rajtok, a mely őket gátolná az Istenhez való eljutásban? Ha egy anya gyermekét megmosván tiszta vizben és így szól hozzá: eredj, tiszta vagy, s ha az a gyermek megbizonyosodni akarván róla, az írás szavai szerint »megtekinti az ő természet szerint való ábrázatját a tükörben* nemde nem sérti-e meg az ő anyját, feltevén róla, hogy hazudik. Ne kétkedjél te sem, ha Krisztus mondja: Ered) el, megtisztultál Én megtisztítottalak bűneidből. »A ki hiszen a fiúban, annak örök élete vagyon.« Nem hiszitek el az örök igazság e szavait? Azt képzelitek Krisztus hazudik? Testvéreim, hiszitek-e igazán, hogy Jézus a Megváltó'? Ha hiszitek szivetekben és valljátok szájatokkal — hirdetem néktek az Ige nevében »Tiszták vagytok«. »Semmi kárhoztatástok nincsen.* »Kik régen nem ő népei valátok, most Isten népei vagytok, kik kegyelmet nem nyertetek vala, most kegyelmet nyertetek.« Hallgassátok azért az Úrnak szavát: Hiv bennünket, hogy hagyjuk el a tévelygést és kövessük az igazságot. Hagyjuk el ellenségei táborát, és lépjünk be az övéi seregébe. Csatlakozzunk prófétái és apostolai »és ama dicső hitvalló fejedelmekhez. Csatlakozzunk rögtön. Az ajtó nyitva áll. Miért becsülnétek többre a hitetlenség szennyes és értéktelen zászlaját Krisztus tiszta és romolhatatlan zászlajánál? »Elmulik e világnak ábrázatja.« S mi marad meg számotokra? »Menjetek ki Ő közülök és szakaszszátok el magatokat azoktól, ezt mondja az Űr, és tisztátalant ne illessetek, és én titeket hozzám fogadlak. És leszek néktek Atyátok, és ti lésztek nékem fiaim és leányaim, azt mondja a Mindenható Űr.« De ha ismeritek Jézus Krisztust, ha nevetek be van írva az örökké élő Isten harcosai közé, mily tanúságot nyujtnak néktek ez események! Krisztus katonái, kik a mocsoktalan zászló alatt küzdőtök, ^jövevények* miként egy apostol nevez benneteket: hallgassátok mit mond egy szegény és megvetett ember, a kinek »nem volt fejét hol lehajtani*, de a kit szavának fenségéről felismertek »Uratoknak s Istenieknek«: »Valaki azért vallást tészen én rólam az emberek előtt, én is vallást tészek arról az én mennyei Atyám előtt*. (Folyt, köv.) Csizmadia Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. Frieke az Isten lételének bizonyítékairól/ Gyöngéd figyelem jutatta kezeimhez e jeles dogmatikai monográfiát, melyet szerző a lipcsei egyetem reformációi emlékünnepén a rektorváltozással kapcsolatban adót* elő s mely könyvkereskedői úton most még nem kapható. A Gusztáv Adolf-egyleti áldásos tevékenységéről nálunk is ismert illustris szerző egyenes fölkérésére szívesen igyekszem eleget tenni ismertetői tisztemnek. Az értekezés thémáját »az Isten személyes létele mellett idézni szokott bizonyítékok tudományos jogosultságának és vallási értékének a beigazolása* képezi. Kérdését »a dogmatika, sőt korunk alapthémájának*, »a theol. tudomány, a vallás és az egyház alapkérdésének, sőt »az erkölcsiség és egész szellemi lényegünk és lételünk alapjának* mondja. Kánonát így formulázza: »hogv az Isten lételének és személyiségének közvetlen bizonyossága ellen esetleg támadható kétkedés ránézve nemcsak vallásos tudatának megzavarásával, hanem értelmének feláldozásával, * »Darstellung und Kritik der Beweise für Gottes persönlicbes Dasein.« Leipzig 189ö, Nagy 8.-r. 78. 1.