Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-07 / 45. szám

iskolái, az egy Kézsmárk kivételével, lassan elfogadják az állam mentő kezét. De elfogadják ám az ev. reformáltak is. Huszonhét gimnáziumok közül eddig a következő tizen­négy nem részesül államsegélyben: Békés, Debrecen, Gyönk, Hajdú-Böszörmény, Hajdú-Nánás,w Karczag, Kecskemét, Kolozsvár, Halas, Kunszentmiklós, Marosvásárhely, Nagy-Enyed, Nagy-Kőrös, Sárospatak. Ezek közül némelyik, mint Békés, Nánás már kéri, több bizonyosan kérni fogja s aligha marad meg tisztán egy-kettő és azokban sem lesznek brillians állapotok. Az egyetlen egyesült prot. fő­gimnázium, a rimaszombati régen szerződött az állammal. Az unitáriusok két gimnáziuma közül államsegélyt élvez a kolozsvári. Összevéve az egészet 54 prot. középiskola közül évi állandó segélyben részesül 23 tanintézet. A kolozsvári theologiai akadémia felavatása fényes ünnepségek között nov. 3-án ment végbe. Jelen voltak: a kormány képviseletében Wlassics Gyula kultusz­miniszter Zsilinszky Mihály államtitkárral és Leövey Sándor min. tanácsossal; a konvent tagjai és pedig Tisza Kálmán, b. Bánffy Dezső, b. Vay Béla, gr. Kün Géza főgondnokok; Kún Bertalan, Szász Károly, Szász Domokos és Kiss Áron püspökök ; a konventi választott képviselők; a budapesti és kolozsvári egyetem rektorai s ez utóbbinak számos tanára; a budapesti, debreceni, sárospataki theol. akadé­miák képviselői s az erdélyi ref. fő- és középiskolák szá­mos tanára, sok lelkész, a kolozsvári polgári és katonai hatóságok fejei és nagyszámú férfi és hölgy-közönség, me­lyet a theol. tágas díszterme, hova csak belépő jegvgyel lehetett bejutni, alig volt képes befogadni. A fényes gyü­lekezet közéneke után Szász Domokos erdélyi püspök nagyszabású felavató imát, Molnár Albert az új intézet gyakori, theologia tanára ékes szavú, poétikus tartalmú prédikációt mondott, Krisztus eme szavairól: az én orszá­gom nem e világból való. Majd Kolozsvári Sándor igaz­gatótanácsi elnökhelyettes felolvasta az intézet rövid tör­ténetét, mely Szász Domokos püspöknek, mint az intézet alapítójának rendkívüli fáradozásait melegen méltatja. Az ünnepség fénypontja Tisza Kálmán konventi elnök hatal­mas üdvözlő beszéde volt, melyet percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadott az illusztris gyülekezet. (A beszédet jövőre egész terjedelmében közöljük. Szerk.) Végül Kún Bertalan püspök mondott egyszerűségével és természetes­ségével nagy hatást keltett imát. A beszédek előtt, után és között az új kollégium énekkara énekelt szép vallásos énekeket. Az ünnep végeztével a közönség a püspök és a tanárok vezetése alatt bejárta és megtekintette a pom­pásan berendezett intézet helyiségeit, nagy megelégedését nyilvánítva a látottak fölött. (Az intézet részletes leírása Lapunk más helyén olvasható. Szerk.) — Két órakor díszebéd volt a Vigadó nagytermében, melyben 350-en vettek részt. A nagyszámú felköszöntők között, melyek során Bánffy Dezső b. a királyt, Szász Domokos a kor­mányt s annak jelenvolt két tagját, Szász Gerő Tisza Kálmánt éltette, nagy hatást keltettek Wlassics Gy. mi­niszter szavai. Van-e a valláspolitikának — mondá a többek között — fontosabb része, mint a papok hivatása és a közoktatásügyi politikának, mint a tudományért lelkesedni tudó tanító és tanár. E két nagy gondolat lebeg azon az épület fölött; kifejezésre jut az emberi művelődés két legna­gyobb kincse : a hit és tudomány. Összefonódnak és egye­sülnek benne a hit, a tudomány és közoktatás eszméi. Kívánja, hogy az intézet föladatát minél nagyobb ered­ménynyel oldja meg. Az ünnepély alkalmából sok távirati és levélbeli üdvözlet is érkezett, többek között Prónay Dezső bárótól, Zelenka és Baltik püspököktől stb. Szilágyi Dezső a következőleg gratulált: »Meg vagyok győződve, hogy a koncepciójában és kivtelében oly sikerült intéz­mény bő és üdvös gyümölcsöket fog hozni egyházunknak és a hazának és ezért úgy egyházunk, mint a hivatott körök részéről nem szűnő rokonszenvben és támogatásban fog részesülni«. Enyed, a legyőzött Enyed pedig azt sürgö­nyözte : Ave Caesar, morituri te salutant! GYÁSZ ROVAT. f Pap Gábor dunántúli püspök, komáromi lelkész, f. hó 2-án élete 69-ik, lelkipásztorsága 44-ik, püspöksége 21-ik évében agyhártyalobban néhány napi súlyos szen­vedés után Komáromban elhunyt. Haláláról gyászjelentést adott ki gyülekezete és családja. A család gyászjelentése így hangzik : Özv. Pap Gáborné született Czike Karolina és fia Pap Elemér, kir. aljárásbiró, valamint gyermekei: Zoltán és Elvira; úgyszinte Pap Juliánná, özv. Csonka Ferencné s gyermekei Pap István s gyermeke; Pap Klára férjezett Fejes Gáborné s gyermeke, mint testvérek; továbbá Czike Lajos evang. ref. lelkész és családja, Czike Etelka özv. Gyalókay Józsefné és családja, mint sógorok fájdalom­telt szívvel tudatják a legjobb férj, apa, nagyapa, testvér illetve sógornak Pap Gábor ev. ref. püspök, kir. tanácsos, a magyar főrendiház tagja, rév-komáromi ev. ref. lelkész, 1848,49-iki szabadságharcban kapitánynak, ez évi novem­ber 2-án d. e. 11 órakor életének 69-ik, boldog házas­sága 42-ik évében agy hártyalobban történt gyászos elhuny­tát. A boldogultnak halt tetemei ez évi november 5-én délután 3 órakor fognak a rév-komáromi ev. ref. egyház temetőjében nyugalomra tétetni. Nyugodjék csendesen, legyen áldott emlékezete! Pap Gábor régibb idő óta gyön­gélkedett, de betegsége csak október végén vált súlyossá, a mikor influenzába esett, melyből tüdő-gyuladás és agy­hártyalob fejlődött ki. Az utolsó egyházpolitikai javaslat főrendiházi tárgyalásában már súlyos betegen vett részt s mikor 26-án Komáromban az első polgári házaspár egyházi esketése végett ágyából fölkelt, ereje elhagyta s hő vágya nem teljesülhetett. Halála általános részvétet keltett. A Kolozsvárra hirdetett konventet a gyászeset miatt elhalasztották s a konvent tagjai közül számosan Komáromba utaztak a temetésre, mely az egyházi és pol­gári közélet számos kitűnőségének impozáns részvétével folyt le. Az egyházi szertartást a templomban Szász Károly dunamelléki püspök, a sírnál Vályi Lajos egyház­kerületi főjegyző végezte. A részvét országszerte oly nagy volt, hogy 400-nál több távirati és levélbeli részvét-nyilat­kozat érkezett a gyászoló családhoz és gyülekezethez. f P. Szabó Károly, pápai főgimnáziumi tanár októ­ber 29-én élete 60-ik, tanári működése 37-ik évében Pápán elhunyt. A főgimnázium jelesebb tanárai közül való volt. Temetése okt. 31-én ment végbe a tanári kar, a tanuló ifjúság és Pápa város közönségének élénk részvéte

Next

/
Thumbnails
Contents