Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-07 / 45. szám

első helyen áll, pedig az épület a fölszereléssel együtt mindössze csak körülbelül 200,000 írtba került. Az évi szükségletet kerek számban 32,000 forintban állapították meg. A konviktusban való teljes ellátás évi díját csak 80 frtra szabták, sőt szegényebb sorsúakat ingyen vagy 25—50 frtos kedvezményes díjak mellett is fölvesznek. Az egyetemmel való kapcsolatot a közoktatási minisztérium f. évi 18.936. sz. rendeletével akként szabályozta, hogy a kolozsvári theologia hallgatói az egyetem philosophiai fakultásán hallgatott 10 óra fejében az egyetemi rendes hallgatókat megillető összes jogokban és kedvezményekben részesüljenek s annak idején bölcsészetdoktori szigorlatot tehessenek; azok a theologusok azonban, kik tanári oklevelet akarnak szerezni, az egyetemen ezenfelül még két évet kötelesek hallgatni. Ezt a szép intézetet, mely Szász Domokos erdélyi püspök fáradhatatlan tevékenységének az eredménye, avatta fel a református közönség hivatalos képviselete az országos kormány fejének és közoktatásügyi miniszterének jelenlétében f'. hó 3-án. TÁRCA. Erasmus és Luther kora. Három felolvasás. I. A római egyház a reformáció előtt. (Folytatás.) A római katholikus egyház valamikor nagyon hasznos és szép intézmény volt. A mai világban a mérsékelt önzés az emberi tettek főrugója. Mindenki gondoskodjék magáról és övéiről, ez a közfelfogás. Abban az időben, a melyről szólok, az egyház volt az állam lelkiismerete. Az önzést utálták az emberek. (Mikor volt ez? Fordító). A püspököket és papokat úgy tekintették, mint a Mindenható szolgáit s úgy látszik, azok megérdemelték a közbecsülést. Nemcsak a tanokért becsülték őket, melyeket hirdettek. Derék emberek szóért vagy szertartásért nem hajolnak meg embertársaik előtt. Bölcseség, igazság, önmegtagadás, nemes gondolkodásmód, tisztaság, emelkedettség : ily tulajdonok előtt hajoltak meg az európai szabad népek s e tulajdonok megvoltak a római egyház papságában. (De csak egyesekben. Fordító.) A papok az apostolok utódainak nevezték magokat. A Megváltó nevében szellemi hatalmat követeltek s tiszta életük fel is jogosította őket e követelésre. A királyok és nemesek oly hatalom előtt hajoltak hát meg, mely közelebb volt Istenhez, mint az övéké! Fejedelem és alattvaló úr és szolga felett egy csomó védtelen s fegyvertelen ember uralkodott. E védtelen emberek megszelídítették Európa vad harcosait. Megtanították őket, hogy halhatatlan leikök van s cselekedeteikről számot kell egykor adniok. Jól lesz dolga akkor a becsületesnek és deréknek, a ki nem nyomta el a szegényt, nem károsította meg szomszédját, a ki igaz volt, a ki a Mester akarata szerint a gonosz ellen harcolt. A gonoszokat, gyávákat, kicsapongókat azonban az örök halál várja. E tekintetben bizonyosság uralkodott. Nemcsak a templomban hirdették a szent tanokat, de az életben is gyakorolták. Nem állítom, hogy a papok tökéletesek voltak. A mikor legjobbak voltak is, akkor sem voltak egészen jók s Európa nem is hajolt meg előttök teljesen. Nem is jó lett volna, ha egészen meghajolt volna. A papok kátéja sohasem elégítette ki egészen az embert. A földi dolgok érdekelték az embereket, ha a papok azok haszontalanságairól beszéltek is. A királyok bizony harcoltak egymás ellen a papok dacára is, a kik nem tudták megakadályozni a háborúkat és összeesküvéseket. De a gonosz időkben védték a gyengét az erős ellen. A papság szemeiben úr és szolga egyaránt bűnös ember volt. A papok magok, is többnyire a nép gyermekei voltak s egy paraszt na bibornokká vagy pápává lehetett, csakúgy, mint ma egy szabó fia az északamerikai államok elnökévé. Az egyház azonban nemcsak demokratikus volt, hanem a tudományt is hatalmába kerítette s a mi hatalmat a papok tudása, szentsége és a nép babonája adhatott, azt az egyház megszerezte. A papság előjogai valóban rendkívüliek valának. Az ország törvényeinek nem voltak alávetve. Ők uralkodtak a laikusok fölött, de a laikusok nem uralkodtak rajtok. A tróntól lefelé, minden világi hivatalt az egyház szentesített. A király csak akkor volt törvényes uralkodó, ha az egyház megkoronázta. S az egyház nemcsak adta, el is vehette a koronát. A birtokot is az egyház osztogatta. A végrendeletek hitelességét a püspök vagy ennek képviselője határozta meg s a végrendelet nem volt érvényes, ha a rendelkező a szentségek vétele nélkül halt meg. A világi törvényszékek csak a laikusok bünügyében ítélhettek. A pap fölött nem volt hatalmuk. A püspökök megbízottai törvényt tartottak a nép erkölcsi magaviselete fölött. Az élet és birtok ellen elkövetett sérelmeket a rendes törvény torolta meg, az egyházi törvényszékek ítéltek az erkölcsi vétségek ügyében. A pazarló, a részeges, a hazug, az esküdöző, a szentségeket elhanyagoló, az eretnek, a rest, az engedetlen gyermek, a rossz házastárs, a kegyetlen atya vagy úr, a tisztességtelen kereskedő — mind az egyházi törvényszék elé került. Képzeljék Önök, mily irtózatos hatalom volt ez! És ez a hatalom fennállt egész a reformáció kezdetéig. Valamikor jó munkát kellett végeznie, hogy oly soká fennállhatott s romlása az egyház bukásának egyik főoka volt. Hogy mily nagy volt az egyház hatalma, arra csak egy példát idézek. Mikor Wolsey bibornok bukása után az angol képviselőház panaszt emelt Warham érsek előtt, hogy a papság oly törvényeket alkot, melyek nem egyeznek meg a birodalom törvényeivel és mégis átok vár arra, a ki azoknak engedelmeskedik : Warham azt felelte, hogy nagyon sajnálja a dolgot, de mivel az egyház törvényei Isten akaratával megegyeznek, hát az állam módosítsa a törvényeit. Igv beszélt a papság bukása előestéjén. Valóban csak egy régi városra kell tekintenünk, hogy az egyház és állam középkori viszonyát megértsük. Egy-egy ily régi városban a székesegyház magasba nyúló tornyaival a város középpontja. A polgárok kicsiny házai mint törpe alakok csúsznak-másznak a hatalmas és fenséges épület előtt. Meg ma is, a mikor a házak öt emeletesekké lettek, a mikor a gyárak, az ipar e modern templomainak kéményei a felhők közé nyúlnak fel: még ma is a székesegyház az uralkodó épület, melynek fényességét semmi el nem homályosíthatja. A mi a székesegyház az épületek közt: az az egyház a középkori világi intézmények közt. Vagy tekintsünk a középkor egy másik jellemző intézményére, a zárdára. Valami szent ember halt meg valahol. Míg élt, bölcsesége, kegyessége s szeretete által tiint ki. Az emberek, a kik azt hitték, hogy a kuruzslókat az ördög segíti, az ilyen szentről meg azt tartották, hogy