Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-11-07 / 45. szám

Polgári házasság és a papok. Budapesten az egyházkerületi gyűlés alkalmával tartott értekezleten megbeszéltük és megállapodásra jutottunk többek közt azok iránt a feladatok és teendők iránt, a melyek a házasságban beállott új jogrend következtében követendő eljárásunkat szabályozni hivatvák. így a polgárilag megkötött házassági frigynek egyházilag is megkötésére nézve abban történt megállapodás, hogy az egyházi esketést ingyenessé kell tenni nemcsak azért, mert ezt magasabb rendű ethikai tekintetek követelik, hanem azért is, mivel ezt az eljárást alsóbb rendű, reális motívumok is támogatják. Ez az alsóbb rendű reális motívum pedig abban áll, hogy hiszen a papság — jól mérlegelve a dolgot — az esketésnek ingyenessé tétele által egyelőre úgy sem szenved tetemesebb károsodást, mint hogy 20—24 évig az ily módon elengedett stólaveszteségért kárpótlást nyer azon kiadványokban, melyeket a jegyeseknek házasságuk polgári úton megkötésekor a lelkészi hivataltól szükségképen ki kell venniök. Nem tudom, hogy t. lelkésztársaim kiábrándultak-e már ebből az illúzióból. Én már igen! Elmondom hogyan. Október 19-én bejött hozzám két jegyes a násznagyok kíséretében kérve, hogy őket egyházilag is hirdessem ki. Én kijelentém, hogy kérésöket készséggel teljesítem s hozzá tettem, hogy a templomban leendő esketést pedig ingyen fogom teljesíteni. Tovább beszélgetve velők azt is mondám, hogy a keresztelő-levelekért ha majd eljönnek, ne hozzanak bélyeget vagy bélyegre való költséget, mert a házasságra lépés céljára kiállított keresztlevél bélyegmentes. Ezen közlésemre feláll az egyik násznagy és azt mondja: megkérem a tisztelendő urat, most jövünk a községházától és ott a jegyző úr azt mondta, hogy ő születési bizonyítványt csupán oly házasulandóktól kér be, a kik vidéki illetőségnek ; de olyanoktól, a kik helyben születtek s így koruk, vallásuk, állapotuk, foglalkozásuk és szüleiknek kiléte köztudomású, az ilyenektől sohasem fog követelni. Hát én úgy látom, hogy mindnyájunknak, kik azon a budapesti értekezleten együtt voltunk és tanácskoztunk, — nem véve ki még Püspök úr Ő méltóságát sem — a házasságjogról szóló törvény 50-ik szakaszának csupán az első kikezdése lebegett a szemeink előtt, de nem reflektáltunk ugyan annak a szakasznak második kikezdésére, mely egy tollvonással halomra dönti nagyrészét mindannak. a mit az első kikezdés épített. Ugyanis míg az idézett szakasznak első kikezdése a lelkészi fülnek ily tetszetősen hangzik, hogy: »A jegyesek tartoznak különösen születési bizonyítványaikat felmutatni« stb. — addig a második kikezdés az előbb kimondott merész szót ekép iparkodik enyhíteni: »Az anyakönyvvezető, ha előtte az igazolandó körülmények közvetlenül ismeretesek vagy hitelt érdemlő módon igazolva vannak, a feleket az okiratok felmutatása alól felmentheti*, — ezután felsorol ugyan egynehány kivételt, de a születési bizonyítványt — sajnos — a kivételek közé nem sorozza. Már most kérdezem, hogy ugyan mi az értelme ennek a »közvetlenül ismeretes* kifejezésnek? Nemde ez az értelme: hogy az anyakönyvvezetőnek lehet valamiről privát tudomása s ezt egy tisztán hivatalos aktusnál bizonyíték gyanánt felhasználja. És mit jelentsen a > hitelt érdemlő módon való igazolás?* Semmit egyebet, mint ezt: hogy az anyakönyvvezető privát úton is szerezhet magának értesülést, tehát a szülők és násznagyok emlékezésén alapuló bemondás vagy a mint ez sok családnál szokásban van a biblia vagy esetleg a naptár hátsó lapjára eszközölt feljegyzés útján, — és fel van jogosítva arra, hogy annál a fontos aktusnál ezt is bizonyíték gyanánt felhasználhassa. Legalább a madocsai anyakönyvvezető így érti és applikálja a törvényt . . . Valóban irigylésre méltó, kiváltságos helyzet és következményében igen nagy horderejű felhatalmazás ! Oly felhatalmazás ez, melylyel a régi anyakönyvvezetők közül még maga a püspök sem volt felruházva, főkép ha hozzá veszszük, hogy — a mint az idézett szakasz végső szavai hangzanak — bizonyos körülményekre nézve »esküt is vehet a felektől* . . . Hát én nem tudom, hogy a törvényhozók számot vetettek-e azokkal a nehézségekkel és bonyodalmakkal, a melyek az ilyen »privát tudomáson« és »privát értesülésen* alapuló eljárás mellett múlhatlanúl bekövetkeznek akkor, ha esetleg a szülők neve hibásan vezettetnék be a polgári anyakönyvbe vagy ha esetleg ugyanazoknak a neve amattól eltérőleg volna bejegyezve (mire akárhány eset merült már fel nálam is Madocsán _s gondolom másnál is), a múltra még mindig érvényes, s így a családi értesítők összeállításánál alapul és kiindulási pontúi szolgáló egyházi anyakönyvben? ... De eltekintve a casuistica körébe tartozó ily e»etektől, bátor vagyok kérdezni továbbá, hogy mi módon biztosítható a benső összhang és egybefüggés a régi és új anyakönyvek között a legsikeresebben, az által-e, hogy a bejegyzéseket egyszerű tudomás és kétesértékü lemondás alapján eszközöljük, vagy úgy, hogy minden egyes bejegyzést közokirat erejű anyakönyvi kivonatra alapítjuk ? És végre kérdem, hogy van-e a széles magyar földön oly közhivatal, a hol a legcsekélyebb természetű ügyek bebonyolításánál a valódi tényállást földerítő közokiratokat a hivatalos alkalmazottak tudomásával vagy privát úton nyert legjobb értesüléseivel helyettesítenék? Ily eljárás, ha bárhol és bárki által követtetnék, bizonyára nem maradna megtorlatlanul. Előttem kétségtelen, hogy ha az anyakönyvvezetők csakugyan fel vannak jogosítva arra, a mi az idézett törvény szerint most már kétségtelen, hogy azon házasságra lépőktől, a kiknek születése, leszármazása stb. előttük »közvetlenül ismeretes* vagy »hitelt érdemlő módon igazolt*, a születési bizonyítványt nem kell bekövetelniök és a »közvetlenül ismeretes« vagy »hitelt érdemlő módon igazolt« kifejezések fogalmának a meghatározását és minden felmerülő esetben ennek mérlegelését az anyakönyvvezetőkre bízta: akkor ezzel az intézkedéssel egy igen tág kapu nyílt meg az önkénykedésre, a személyes rokonvagv ellenszenv műveleteinek gyakorlására. A »közvetlenül ismeretes* és >hitelt érdemlő módon igazolt« kifejezés nagyon elasztikus kifejezés lévén: kinyújtható tetszés szerint. Ha már most a polgári anyakönyvvezető feszült viszonyban van a régi anyakönyvvezetőjével, a lelkészszel s azt minden áron anyagilag károsítani akarja, akkor lesz rá gondja és van is benne módja, hogy a »közvetlenül ismeretes* és »hitelt érdemlő módon igazolt* kifejezések bőséges leple alatt száz eset közül kilencvenkilenc esetben — különösen faluhelyen — a házasságra lépők születésére vonatkozó adatokat megtudhassa és ezeknek birtokába jutván, anyakönyvi kivonatot nem követel be, ha pedig a viszony nem feszült, hanem benső és meleg, akkor még a legnagyobb »hitelt érdemlő módon igazolt* és »legközvetlenebbül ismeretes* esetben is kijelentheti, miként ő neki bizonyos aggályai vannak s így a születési okiratot ennél a fontos életbevágó és nagy felelősséggel járó (szóval hangzatos szavakat használ) aktusnál semmikép nem mellőzheti. Ugyanez áll a felekkel szemben is. Már pedig egy olyan intelligens testületet, mint a milyen a magyarországi összpapság felekezeti különbség nélkül, kiszolgáltatni a polgári anyakönyvvezető urak jó vagy rossz indulatának, ez oly méltatlanság, mely visszahatás nélkül soká nem maradhat és kiszolgáltatni a nagy közönséget is ezen urak