Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-03 / 1. szám

ISKOLAÜGY. A népoktatás állapota hazánkban. A közoktatási miniszter XXIII. jelentése szerint. Minden helyesen gondolkozó, ha valamely nagyobb szabású müvet akar létrehozni, megdönthetetlen szilárd alapról gondoskodik, melyre építhet bátran azzal az önmegnyugvást nyújtó biztos tudattal, hogy műve romba sem dűlhet. Az állami élet benső értékének elbírálásánál, egyik felette fontos tényező annak műveltsége; melynek színvonala csak úgy állhat meg a kellő magaslaton, ha az állami épület alapját alkotó polgári elem megfelelő értelmiséggel bír. Ezt létre hozni, tehát a műveltségnek szilárd alapokat vetni a népoktatási intézetek vannak hivatva. A közép s felsőbb intézetek lehetnek bármennyire tökéletesek: ha az állami műveltség alapvetésének tényezői, a népoktatási intézetek nem megfelelők, amazok munkája áldástalan. Épen ezért az alapozó munkát végező népoktatási intézetekre s azok fejlesztésére nagy gondot kell fordítani. Hazánk népoktatási állapotát a vallás- és közoktatásügyi miniszternek évi jelentése tárja elénk lehető pontossággal ; egy ilyet, vagyis a miniszter huszonharmadik jelentésének népoktatásról szóló részét van szerencsém főbb vonásokban bemutatni. I. Az országos közoktatási tanács. Az országos közoktatási tanács 1893/94. tanévi munkássága ismét felölelte az oktatásügy egész körét. Nevezetesebb és kiemelkedőbb tárgyak: az elemi tanítóképezdék tantervének elkészítésé, taneszközök és tankönyvek megbírálása. Népoktatási új mű volt 34, melyekből csak 17 (!) engedélyeztetett. Örvendetes tényként említi a jelentés azt. hogy a nemzetiségi könyvek lassan-lassan kevesebb kifogásra adnak okot. kivételt e tekintetben az egyházi főhatóság alatt álló román iskolák tankönyvei képeznek, melyek ellen súlyos kifogások emelhetők. A tanítóképzők tantervének revízióját örvendetesen veszszúk tudomásul; nagy szükség volt már erre, csak azt óhajtjuk, hogy a tanítóképzés hazánkban teljesen egyöntetű legyen. A tanítók nagy számát az állam képezteti ki; de nyomós szám a felekezetek által kibocsátott tanítóké is, ezek annyiféle alapon képeztetnek úgyszólván, a hány intézetből kerülnek ki. A nemzetiségek könyvei felett nagy az öröm, hogy a kellő mederben haladnak; mi pedig azt találjuk nagyon szomorúnak, hogy ennek örülnünk kell, s hogy a román atyafiakkal még most sem bírunk, hogy ők oly térképekkel merik elárasztani iskoláikat, melyekben a nagy Romániában Temesvariu, Váradiu és Debrecinu is szerepel. Különben a tanács a lefolyt évben 50 ülést tartott; ezeknek utána a vallás- és közoktatásügyi miniszter bölcs rendelkezése következtében ez ország tanférfiainak általános megelégedésére fel lett oszlatva. Ezt mi: Népoktatás, kiket többnyire a zöld posztó körül dirigálnak agyon, örvendetes tudomásul veszszük, illetve vettük. II. A kisdedóvásról. 1. Nevezetesebb intézkedések. A miniszter első ízben előde: gróf Csáky Albin érdemeinek hódol, kijelenti továbbá, hogy e jelentésben az átöröklött forrást nem meríti ki egészen, hogy az óvoda köteles kisdedek nyilvántartása a népiskolai tankötelesek összeírásának módozata szerint történik. Ez 1891. évi XV. t.-c. szerint a kisdedek okszerű megóvásának kötelezettsége első sorban a politikai községekre hárul; de jó példát adandó, az állam maga is, az ország minden részében állított óvodákat és állandó menedékházakat különösen ott, hol a községek anyagi ereje nem engedte ezt meg: egyúttal felhívta a megfelelő anyagi javakkal bíró községeket, hogy a gyermekóvó intézményt haladék nélkül honosítsák meg. A menedékházak vezetésére szükséges dajkák képző tanfolyamait, könnyen megközelíthető központokon szervezték. 2. A kisdedóvási ügy főbb tényezői. Ovodaköteles kisded volt 1893/94-ben összesen 1.071,466, még pedig fiú: 536;

394 50.04%. leány: 536,466 = 49'96%- Ezek közül állandó, tehát szülői gondozásban részesült 752.387, nem részesült 319.373, ezek közül törvényszerű gondozás nélkül maradt 90.203 fiú és 91.536 leány-gyermek. Még ha a kezdet nehézségeit veszszük is figyelembe, ez nagy szám, melynek oka a kisdedóvási törvény hiányos végrehajtásában, másrészt főleg a nép anyagi viszonyaiban keresendő. Az óvodákba járók száma így is 26-28%-el növekedett. Kisdedóvó-intézet volt 1757, még pedig a) kisdedóvoda 876, b) állandó gyermekmenház 107, c) nyári gyermek-menedékház 774. E téren örvendetes gyarapodás észlelhető. Kisedóvó volt 951, gyarapodás 1017%, állandó gyermek-menedékházvezető 107, gyarapodás 98*14%- — nyári gyermek-menedékházvezető 822, gyarapodás 90'71%. kisegítő dajka 865. Ezen intézetek fentartása 1892/93-ban 653,613 forintba került, e költség egy év alatt 58,099 forinttal emelkedett. Egy óvói állomás 516'2 frt, állandó menedékházi 2556 frt, nyári menedékházi 60'3 frt, egy növendék az állandó menedékházban 3'6 frt, a nyári menedékházban 15 frtba került. Kisdedóvónő-képző intézet volt 12, még pedig állami három, állami és községi egy, római kath. öt, ág. hitv. ev. egy, egyesületi kettő. Mint ezen adatokból látszik, nekünk protestánsoknak, kivéve az erdélyrészi szászokat, óvónőképző-intézetünk egyetlen egy sincs. Vitatni, fejtegetni mennyire fontos a kisdedóvás, azt hiszem teljesen felesleges, mert azt mindenki belátja. Hogy protestáns szellemben nevelt óvónőink legyenek, az, épen protestáns szempontból tekintve e tényt, felette kívánatos és üdvös hatású dolog volna. Kezdjük meg az uniót keresztyén testvéreim ezen a téren, hassunk oda. hogy az ezredéves ünnepen egy egyetemes jellegű protestáns (ev. ref. ág. ev.) országos kisdedóvó-képző intézetünk legyen. Az óvónőképző-intézetekbe járt 323 növendék, gyarapodás 127. Oklevelet nyert 379 egyén, gyarapodás 219. A képző-intézetek fentartása 104,508 frtba került, e költség egy év alatt 30,000 frttal növekedett. Állandó menedékházi vezetőket képző tanfolyam volt 16, részt vett benne 148 egyén, képesítést nyert 152, ez intézmény fentartása 6355 frtba került, míg a nyári menedékházaké 2310 frtba. Ezen nagy általánosságban tartott statisztikai adatok közül nem lesz érdektelen, ha egyes fontosabb tételeknek részleteire is kiterjeszkedem. Az ország 12,661 községe közül csak 1466-ban, tehát 11-57% arányban, tartatott fenn óvóintézet. Jelleg szerint óvóintézet volt: állami 182, községi állami segélylyel 121, anélkül 905. alapítványi állami segélylyel 2, a nélkül 40, törvényhatósági 2, egyesületi segély-