Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-24 / 43. szám

NEKROLOG. László főherceg emléke a dunamelléki ref. egyházkerületben. A dunamelléki egyházkerület f. é. szeptember 21-én s következő napjain tartott közgyűlésének első napján, mindjárt a megnyitás és alakulás után, még napirend előtt Szász Károly püspök meleg szavakban emlékezett meg László főherceg véletlen elhunytáról s felhívta a közgyűlést, hogy a Felséges Uralkodó Házat s első sorban a Fenséges főhercegi családot e nagyreményű sarjának gyászos elhunytával ért csapás fölötti részvétének adjon megfelelő kifejezést. E püspöki jelentés s az arra hozott határozat, illetőleg részvétnyilatkozat, a közgyűlési jegyzőkönyv első lapján gyászkeretbe foglalva jelenik meg s lesz olvasható. A határozat végén felhivatott az egyházkerületi Elnökség, hogy e határozatot a fenséges szülőkkel, jelesen József főherceggel, feliratílag közölje. Az elnökség a püspöki jelentést s arra hozott határozatot magában foglaló jegyzőkönyvi pontot Szilády Áron egyházkerületi főjegyző aláírásával s az egyházkerületi pecséttel ellátva, rendkívül díszes s gyász- és hattyupehely foglalványú nagy negyedrét alakú s hamuszín-szürke regálpapirra nyomott könyvalakban s külön nyomatban, a következő szövegű felirat kíséretében küldötte meg József főherceg 0 Fenségének: Dunamelléki ref. Egyházkerület elnökége. Fenséges Császári és Királyi Főherceg úr! A gyászos csapás, mely P'enséges fiók László főherceg korai és véletlen halálával első sorban P'enségeclet és Fenséges nejét mint szülőket, s a Fenséges testvéreket s az egész császári és királyi családot s a Felséges Uralkodó LIázat érte, mélyen megrázta az egész hazát s a fejedelmi házához hű s azzal mindig együtt érző magyar nemzetet. E közfájdalomban a magyar reformált egyháznak dunamelléki kerülete is részt vesz s ennek kifejezést adni f. é. szeptember hó 21.—26. napjain tartott rendes közgyűlésének legelső tárgyául tette. Midőn az Egyházkerület mély fájdalmát kifejező határozatát Császári és Királyi Fenségednek elnöki kötelességünkből kifolyólag magas tudomására juttatni bátorkodunk, engedje meg Fenséged kifejezést adnunk annak a kívánságnak, hogy e csapásban Fenségedet, Fenséges nejét s egész Fenséges családját, a Kegyelem Atyja, a minden vigasztalások Istene erősítse, gyámolítsa, és vigasztalja! Hódoló mély tisztelettel maradunk Budapesten és N.-Kovácsiban, 1895. szeptember hóban Császári és Királyi Fenségednek legalázatosabb szolgái Tisza Lajos, Szász Károly, egyházkerületi főgondnok. püspök. E föliratra az egyházkerületi elnökség, a következő, az egyházkerületi közönséghez intézett ép oly kegyes, mint mélyen megható választ nyerte József főherceg Ő fenségétől: A dunamelléki ref. Egyházkerület közönségének! Az Istenben boldogult feledhetlen László íiam elhunyta alkalmából hozzám intézett fájdalmas részvétirata mélyen megindította atyai szivemet. Sajgó kebellel, ele megadással olvastam az oly meleg érzéstől áthatott sorokat; megadással, melyet az isteni gondviselés másíthatlan végzésébe való belényugvás szent kötelessége reánk parancsol; megadással, mert fejet hajtva az Úr akar ata előtt, az örök világosság országában való majdani viszontlátás tart fenn engemet mély bánatomban. Némi enyhítő írt találunk mélyen sújtott szivünkre annak vigasztaló tudatában, hogy sokan vannak és az egyházkerület tisztelt közönsége is azok közé tartozik, kik velünk gyászolják korán elhunyt fiamat — hajlott korom egyik reményét — kik ezen gyászt oly meleg szavakban tolmácsolják. Fogadják kegyeletes érzetöknek ezen megható megnyilatkozásáért legbensőbb hálás köszönetemnek őszinte kijelentését. Alcsúthon, 1895. október 8. József főherceg s. k. E válasz az egyházkerület jövő közgyűlésén fog bemutattatni, s a díszes egyházkerületi jegyzőkönyvi pont és az elnöki felirat egy másodpéldányával együtt az egyházkerület levéltárába, örök emlékül elhelyeztetni. IRODALOM. ** Az utolsó évnegyed alkalmából bizalommal felkérjük Lapunk hátralékosait, hogy hátralékukat megfizetni sziveskedjenek; egyszersmind a megrendelőket is tisztelettel figyelmeztetjük elvállalt kötelességök teljesítésére. A Lap szerkesztősége és kiadósága minden lehetőt elkövet ai^ra, hogy a kor szinvonalán álló, az egyház és iskola érdekeit híven szolgáló lapot adjon a közönségnek ; méltán megvárhatja tehát a megrendelőktől, hogy önként vállalt kötelességöknek ők is megfeleljenek. ** »A magyar nemzet története« című tíz kötetes műből az Athenaeum kiadó-társulat a harmadik kötetet még ez évben készül kibocsátani, míg a második kötet megjelenése csak az 1896. év elején várható. A sorrend ezen megváltoztatása azon okból volt szükséges, mert a