Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-17 / 42. szám

protestáns egyházközségek egy része lassankint lelki gondozó nélkül marad, a mi nemcsak valláserkölcsi elvadulásra vezet, de magyar nemzeti szempontból is megbocsáthatlan bün«. E helyes észrevételhez mi még hozzáteszszük hogy egyházi főhatóságunk, sajtónk és tanácstermeink útján ne szünjünk meg folyton emlékeztetni és sürgetni az országos kormányt ama többször és ünnepélyesen tett Ígéretére, hogy az 1848. XX. t.-c. rendelkezései értelmében a prot. egyházak anyagi dotációját rendezni fogja. Ez igéret beváltása lesz az egyházpolitikai reform méltó befejezése. E nélkül biztos erkölcsi és anyagi romlásnak néz elébe a magyar nemzet három és fél millió evang. protestáns lakossága. Örömmel regisztráljuk azt a tényt, hogy az ág, ev. egyház egyetemes konventje ebben irányban már megkezdte az akciót: felirat útján sürgeti a kormányt, hogy az 1848. XX. t.-c. alapján a prot. egyházat törvényhozás útján megállapítandó rendszeres állami dotációban részesítse. Reméljük és elvárjuk, hogy a nemsokára összeülendő református konvent követni fogja a példát. Orgonaavatás. Lélekemelő ünnepet ült a gömörmegyei Jánosit ev. ref. virágzó egyház e hó 6-án. Ekkor adatott át használatnak új orgonája, melyet Hardonvi és Angster zólyomradványi orgonaépítők készítettek 1500 írtért. Az ünnepélyre a szomszéd falvakból is sokan sereglettek. A felavató beszédet Batta György simoníi lelkész tartotta. Az orgona költségeit az egyház közadakozásból állította elő. Az egyház virágzó éneklőkara egymaga 325 frtot áldozott reá. Megfelebbezett papválasztás. A debreceni ev. ref. egyház tizenkét tagja felebbezési. adott be az espereshez Mitrovics Gyula megválasztatása ellen. Az esperes nyilatkozat végett leküldötte a felebbezést a debreceni presbyteriumhoz, mely azt e hó 11-én tárgyalta s a vádakat, melyek egy része a presbyterium ellen is irányul, egészben véve alaptalanoknak mutatta ki s azt javasolta, hogy a felebbezés utasíttassék vissza. A közhangulat általán elítélőleg nyilatkozik a felebbezés felől, melynek sorsa ilymódon előre tudható. Az esketési stóla megszüntetése ügyében egyházunk egyik előkelő tagjától következő nyilatkozatot kaptunk : Az esketési, sőt általában a papi stólafizetésekre nézve eleitől fogva az volt a meggyőződésem, hogy ezeknek kötelező volta megszüntetendő, mint ez az unitáriusoknak közelebb tartott bölöni zsinatán ki is mondatott, sőt a római és görög katholikus püspöki kar utasításában is inegpendíttetett. Az állandó és meghatározott lelkészi fizetés illetőleg javadalmazás szerintem az összes lelkészi functiókért járt. Visszás dolognak tartom tehát, ha például a keresztelés, temetés és házassági összeadásért külön lelkészi díjazás követeltetik, ha a lelkipásztor azért, hogy a gyermeket a keresztyénségbe, illetőleg saját vallásfelekezetébe felveszi, s a keresztség szentségében részesíti, ha azért, hogy saját hivét egyházi szertartású temetésével, mini végtisztesség tétellel ellátja, melyet a világiak felebaráti szeretetből és hitfelekezeti kegyeletből ingyen teljesítenek, ha azért, hogy saját híveit egyházilag összeadja és megáldja, pénzt követel, sőt mint ez fájdalom olykor hirlapilag is szellőztetik, a szegénysorsú halott egyházi temetését a stóla megfizetésétől függesztvén fel, a hatóság részéről polgári temetést idéz elő. — Igaz ugyan, hogy a lelkészi díjlevelekben főleg a népesebb egyházaknál a stólafizetések jelentékeny helyet foglalnak el és bizton előirányozható tényleges jövedelem gyanánt sokszor számszerű összegben is szerepelnek, ez azonban nem gyengíti abbeli meggyőződésemet, hogy kivált a legújabban megváltozott viszonyoknál fogva a stólafizetések kötelezettsége legalább ott, hol az állandó lelkészi javadalom is tekintélyes, jövőre mellőzendő, s az e tárgyú díjazás s az egyházközségi tagok önkéntes adakozására hagyandó annál inkább, mert a vagyonosabb hívek a stólafizetést különben is a köztapasztalás szerint a szerződésinél nagyobb összegben szokták teljesíteni s így a kötelezettség megszüntetéséből tulajdonképeni jövedelemcsökkenés nem származnék«. ISKOLA. A II. Országos és Egyetemes Tanügyi Kongresszus megtartásának idejétől már csak néhány hónap választ el. A rendező bizottság a magyarországi tanárok, tanítók s nevelők e nagy fontosságú mozgalma érdekében szükségesnek tartja, hogy a kongresszuson résztvenni kivánó tagok számáról már most tájékozódjék. Felhívja az ország tanárait, tanítóit, kisdedovóit, hogy a kongresszusra mielőbb jelentkezzenek. Különösen kéri a bizottság az egyesületeket, tanítói és tanári testületeket, hogy tagjaikat jelentkezésre bírni és közöttük tagsági gyűjtéseket rendezni szíveskedjenek. A tagsági dijak és jelentkezések Mauritz Rezső főreáliskolai igazgatóhoz, a rendező bizottság pénztárosához (Budapest, VI. Lovag-utca 18.) küldendők. A jelentkezés csak a két forint tagsági díj lefizetése esetén érvényes. Budapest, 1895. október 9. Az eln ökség. A nem-állami tanárok nyugdíjintézete lassan bár, de halad a megvalósulás felé. Az életbelépés késlekedése miatt észlelhető némi nyugtalanság lecsillapítására és megnyugtatásul tudatjuk, hogy az ezen ügy intézésével meghatalmazott bizottság szorgalmasan tárgyalja az intézeteket s mihelyt egy intézettel készen van, azonnal felterjeszti a minisztériumhoz. A tagok felvételi okmányainak a szétküldése megkezdődött s pl. a budapesti reform, főgimnázium tanárai már meg is kapták a felvételi okmányt. Eddig 21 intézetnek mintegy 200 tanárát vette fel a nyugdíjintézet kötelékébe. A csurgói főgimnázium tanárai pedig, mint Lapunknak írják, már be is fizették a járandóságot az adóhivatalhoz. Tudatjuk azt is, hogy a tanári fizetések után 5%-ot már az 1894/95. évre is be kell fizetni, valamint a tanulóktól fejenként számított 3 frtot is. Az első promotio sub auspiciis regis folyó hó 12-én tartatott a budapesti egyetemen. A királyt Wlassies Gy. közoktatási miniszter képviselte az ünnepélyen, melyen a tanügy és közművelődés számos kitűnősége, köztük Szász Károly és Szász Domokos püspökök is jelen voltak. Három kitűnő fiatal embert promoveáltak »ő felsége a király legkegyelmesebb pártfogása alatt« ú. m. Hegedűs Lóránt, Szládits Károly és Papp Ferencet, a kik összes iskolai és