Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-17 / 42. szám

tartó bibliai elmélkedést. Szept. 23-án ép itt időzött a mi kedves barátunk, a nagy-kikindai lelkész és miután elmondta, hogy mily szép volt a gályarabok emlékszobrának leleplezési ünnepélye, s hogy a Debrecenben felavatott 61 ifjú lelkipásztor vezérszónoka mily hatalmas szónoklatban ajánlotta a belmissziói működést, talált magának időt arra is, hogy az ifjak előtt e szavakról elmélkedjék: Avagy őrizője vagyok-e az én atyámfiának ? Elmondta, hogy a mai társadalom alaphangja e gúnyos, kaini hang, hogy az önzés és érdek által vezettetve sokan készek mindenki mást eltiporni, hogy az evangelium híveinek a Krisztus nyomdokaiba kell lépniök. Menjenek hát az ifjak és hozzák vissza a bün és hitetlenség utairól a tévelygőket. Vajha több esperes és lelkész is keresné fel akár ifjúsági, akár más vallásos összejöveteleinket, mint hogy egy szót erről is szóljak, pl. Fábián Mihály ireghi lelkész úr a hold-utcai iskolában vasárnap este ^^l-kor tartott összejövetelünkön vett részt s buzdította lelkes beszédben az ott megjelenteket. Mi nem félünk az utazó lelkészektől, sőt hiszszük, hogy egyházi életünk nyerne, ha az evangéliumnak más helyekről jött hívei is buzdítanák, lelkesítenék az itt lakókat, az apostoli hitformában emlegetett »szenteknek egyességet* így egy kicsit gyakorlatilag is demonstrálván. Az ifjúsági egylet még egy vendégéről kell megemlékeznem: Ez Mr. John Mott, az amerikai collegiumi ifjúsági egyletek titkára. Egy összejövetelen sem vehetett részt, de nagy érdeklődését magánbeszélgetés közben annál inkább kimutatta. Amerikai gyakorlatiasságával mindjárt felfedezte, hogy a budapesti evangeliumi tevékenységeknek egy centrumra, egy szép keresztyén otthonra lenne szükségük. Az a szétszórtság, hogy egyszer ide, máskor máshova hívjuk az embereket s aztán ha ma egy-egy órára rendelkezésünkre áll is valamely helyiség, hát másnap már nem áll: bizony mindez óriási akadály. Mondtam is Mott úrnak, hogy hiszen eleget tervezgetjük mi s hirdetgetjük egy otthon létesítésének szükségességét, de az eszme fontosságát nem értették még meg annyira, hogy hatalmasabb akciót lehetne kezdeni. Mott úr aztán azt kérdezte, hát mi módon gondolnám az eszme megvalósítását. Én a következőkben adtam kifejezést gondolataimnak. Budapesten egy nagy házat kellene építeni, melynek egy része bérház lenne,egy másik részt pedig evangeliumi egyesületi tevékenységek céljaira kellene szánni. Az épület emelésére kellene valami 300 ezer forint. Ennek fedezésére 1. adományokat kellene gyűjteni s mondjuk, e gyűjtés eredménye lenne 50.000 frt; 2. az ügy iránt érdeklődő embereket arra kellene buzdítani, hogy adjanak kölcsönt kamat nélkül s mondjuk így is kapnánk 50.000 forintot 3. mások adjanak kölcsönt olcsó kamatra (2%-ra) s tegyük fel, hogy ily címen kapunk 80.000 frtot s végül egyesek adjanak kölcsönt 4%-r

a

s ily címen vegyük fel, hogy bejő 120.000 frt. Ez összesen 300.000 frt. A mi a kölcsöntörlesztést illeti, az adományokat kivéve, a kölcsön adott, összegeket be kellene osztani 200 frtos részvények alakjában 50—60 évre s az évenként (a 4-ik, 5-ik éven kezdve a visszafizetést) kihúzott számokkal jelelt részvények tulajdonosainak visszafizetni a tőkét, a hátramaradottaknak pedig fizetni a kamatot.. A mi az így emelt ház evangeliumi célokra szánt részének kihasználását illeti, hát kellene egy 1., nagy terem 800—1000 ülőhelylyel a földszinten és karzaton; 2. néhány kisebb terem. A nagy teremben lehetne tartani. 1. vasárnapi istenitiszteleteket; 2. vallásos estélyeket; 3., szaválási, zenei előadásokat; 4. jóravaló felolvasásokat, melyek ha nem közvetlenül is, de közvetve az evangelium ügyét mozdítják elő; 5. tisztességes és megállapodott egyesületeknek gyűléseik tartására át lehetne engedni a termet s végül 6. egy ily nagy teremben tarthatná a református zsinat gyűléseit és nem kellene a vármegye házából a ref. gymnasium termébe vándorolnia. A kis termeket fél lehetne használni kisebb összejövetelekre. E termek közül lehetne egyik olvasóterem az evangeliumi ifjúságnak, a másik a Lorántffy Zsuzsanna-egylet terme, a harmadik gyülekező s társalgási hely a fővárosba jövő protestánsoknak. Mennyi erő, mennyi energia s mennyi szeretet áradhatna ki egy ilyen épületből nemcsak Budapest közönségére, de az egész magyar hazára. De ez még nem minden. Az »otthon* bérháznak szánt részében el lehetne helyezni a theologiát, lakást lehetne adni a prot. egyetemi polgároknak és azt hiszem, arra már kapnánk pénzt, hogy azokat bizonyos kedvezményekben részesítsük. E bérházban lakhatnának a theol tanárok közül többen, a kik aztán az evangeliumi szellemet ápolhatnák az ifjakban Az én amerikaim erre lelkesülten kiáltott fel: Ezt a tervet közlöm amerikai gazdag emberekkel és remélem, hogy segítik Önöket. Hiszen egyetlen egy gazdag amerikai. Mr. Stokes kevés hiján 200.000, mondd: kétszázezer frtot adott a párisi evangeliumi ifj. egyesület épületére, hogy így abban a nagy pogány városban bizonyságot tegyen a megfeszített és feltámadott Krisztusról. Azt tudom, hogy az én amerikaim megtartja igéretét, de buzgólkodjunk magunk is. Fejtsünk ki minél hatalmasabb evangeliumi tevékenységet! Virágoztassuk fel evangeliumi szellemű egyesületeinket! Ne szégyeljük, hogy azok kicsiny mustármagból fejlődtek. Imádkozzunk és áldozzunk többet és a »keresztyén otthon*-hgLn nemsokára felmagasztosult örömmel énekelhetjük: Te benned bíztunk eleitől fogva. Szabó Aladár. BELFÖLD. Az ág. evang. egyház egyetemes gyűlése. Október 9 —12-ik napjain Budapesten báró Prónay Dezső egyet, felügyelő és Baltik Frigyes legidősb püspök elnöklete alatt nevezetes gyűlést tartott az evang. egyház egyeteme. A gyűlést isteni tisztelet előzte meg, melyen Farbaky József nyíregyházi esperes fungált. A közgyűlést b. Prónay D. nyitotta meg nagyszabású beszéddel. Lényeges változások állottak be — úgymond — hazánk és egyházunk beléletében. Részben törvényhozási intézkedések által változott meg az egyház helyzete híveivel szemben, a mennyiben az állam megszűnt polgárainak vallásos érzelmei fölött őrködni, s ezzel az egyházra hárul az a nagy feladat teljesen, hogy az egyházi élet szorgosabb ápolása által az állami és társadalmi élet erkölcsi alapjait megerősíteni segítse. A zsinat alkotásainak életbeléptetése most van folyamatban. Ritkán van nagyobb átalakulás a nélkül, hogy egyik-másik oldalról akadályt ne gördítsenek eléje. Ezeket az akadályokat azonban sikerülni fog, azt hiszi, minden nehézség nélkül hamar elhárítani. Az egyház jövőjét és fejlődését ő nem félti kívülről jövő támadásoktól, de csak akkor nem, ha a reformáció lényeges jelentését átérezve és megértve, annak szellemében haladunk. Hatásosan fejtegeti a reformációnak e békítő szellemét, mely a legnagyobb ellentéteket el tudta simítani. Hit és tudás kiegyenlítése volt a reformációnak elméleti vívmánya a XVI-ik században; ez az egyik feladata az ev. protestantismusnak ma is. Evangeliumi erkölcsi tisztaságot és puritanismust honosított meg a reformáció a