Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-01-24 / 4. szám

Istváné, ki Pauer Imre helyébe alelnöknek és dr. Demeczky Mihályé, kit a gimn. igazgatóvá lett dr. Badics F. lemondása után titkárrá választottak. Ez utóbbinak eddigi buzgó működéseért György Aladár indítványára jegyzőkönyvi köszönetet mondva, a gyűlés véget ért. GYÁSZ ROVAT. f Terhes Pál. Mély megilletődéssel vettük és közöljük a következő gyászjelentést. Özvegy Terhes Palné szül. Szabó Emma, gyermekei: Samu és Ilona; Orbán .lózsefné szül. Terhes Bózsa férjével és gyermekeivel; Terhes .Johanna; Debreczeni Bertalanné szül. Terhes Lilla férjével és gyermekeivel; özv. Fodor Gyuláné szül. Terhes Ilona gyermekeivel; Osváth Bertalan, Osváth Zoltán. Osváth Hermina, Osváth Erzsébet'; özv. Turóczy Józsefné szül. Szabó Terézia; dr. Szabó Samu nejével s gyermekeivel, úgy a magok, mint a számos rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel jelentik a forrón szeretett férjnek és atyának, a jó testvér, nagybátya s felejthetetlen sógornak és szerető rokonnak: Terhes Pál rimaszombati ev. ref. lelkész, a gömöri ev. ref. egyházmegye egyházi tanácsbirájának, folyó év január hó 18-án este 8 órakor, életének 51-ik, legboldogabb házasságának 16-ik, lelkészségének 23-ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A boldogult hült tetemei folyó hó 20-án d. u. 3 órakor fognak az ev. ref. egyház szertartásai szerint a rimaszombati sírkertben elhelyeztetni. Pimaszombat, 1895. január hó 19-én. Áldás és béke kihűlt poraira! — A köztiszteletben állott lelkész impozáns temetése vasárnap óriási közönség jelenlétében ment végbe. A reform, énekkar gyászdala után Ruszkay Gyula jánosi-i lelkész mondott megható imát és szép beszédet, mely után a rimaszombati dalárda énekelt; a sírnál meg Vattay László rimaszéesi lelkész búcsúztatta el a közszeretetben állott pályatársat, kinek hirtelen halála széles körben keltett őszinte részvétet. f S. J. Seeley, az újkori történelem tanára a cambridge-i egyetemen, január 17-én 60 éves korában Cambridgeben elhunyt. Elsőrendű tudós és történész hirében állott. Egyházi téren irodalmilag tüntette ki magát. Ő írta és adta ki 1865-ben névtelenül az »Ecce Homo* című híres könyvet, mely Krisztus életét racionalista szellemben, az emberfeletti elem teljes elvetésével tárgyalja, s mely hivő körökben és orthodox theologusok között nagy visszatetszést keltett. Hasonló fogadtatásban részesült »Natural Religion« című vallásbölcsészeti munkája, mely pantheisztikus szellemben, de nagy tudással van írva. Mint történész azonban nagy tiszteletben állott. Leghíresebb műve e téren: »Expansion of England«, melyben Anglia újkori történetét s különösen gyarmatügyi fejlődését írta meg nagy alapossággal. Híres mondása: Anglia bámulatos gyorsasággal meghódította és benépesítette a félvilágot, további feladata: birtokait megtartani és öntudatosan fejleszteni! KÜLÖNFÉLÉK. * Személyi hírek. Prussinszky Pál, a kisújszállási főgimnázium igazgatója, f. hó 12-én a budapesti tudományos egyetem bölcsészeti karától a történelmi tudományok tudorává avattatott. Gratulálunk e jeles protestáns tanerő tudományos előhaladásához! — A király személye körüli miniszterré báró Jósika Samu neveztetett ki, a kivel a Bánffy-kabinet teljessé lett. — A hivatalos lap közlése szerint PulsJrp Ágost vallás- és közoktatásügyi államtitkár lemondott és lemondása elfogadtatott: utódjául Zsilinszky Mihály főispánt és Csiky Kálmán műegyetemi tanárt emlegetik. Az új államtitkárnak a fennálló gyakorlat szerint protestánsnak kell lennie. * Az új kultuszminiszter beköszöntője. Wlasnch Gyula vallás- és közoktatási miniszter f. hó 16-án fogadta minisztériuma személyzetének tisztelgését. Az üdvözlő beszédet Gömöry Oszkár miniszteri tanácsos mondta. Wlassich válaszában hangoztatta, hogy ámbár most közvetetlenül eszménye magasztos helyéről, az egyetemi tanszékről lép az általa sohasem keresett, felelősséggel teljes állásra: még sem érzi magát regrutának az adminisztráció terén, és biztosítja a tisztviselőket, hogy ő, a ki maga is a folytonos munka küzdelmében töltötte napjait, igazsagos és méltányos mérlegelője tud és akar lenni a becsületesen teljesített munkának és a siker jutalmánál azt keresi, a kit ez valóban illet. Ebben a pillanatban ne várják tőle, hogy prograrnmot adjon. Ezt kötelességszerűleg a maga helyén, a parlamentben fogja megtenni. Ez alkalommal csak annyit hangoztat, hogy a magyar nemzeti kultura nagy művében leginkább azokon a kipróbált utakon fog járni, melyeket nagynevű elődei követtek. De főleg a legnagyobb buzgalommal fog arra törekedni, hogy az egyházakkal, felekezeteikkel való érintkezésben a legnagyobb kíméletet tanúsítsa, soha olyant ne tegyen, a mi bármely felekezet jogos érzékenységét sértené. Igen természetes, hogy ott, a hol szükséges, az állami tekintély teljes erejének érvényesítésétől sem szabad visszariadni. Végül megköszönte a szíves fogadást. * Szegény angolok. A múltkori kérdésemre, hogy miért kergették el a XVII. században a zsarnok s fanatikus pápista II. Jakabot, a »Religió« azt felelte, hogy azért, mert most meg megint kell az angoloknak a pápa s hivatkozik a »Budapesti Hirlap* egy cikkére, a mely statisztikai adatokkal igazolja, hogy az angolok közül na gyon sokan lettek pápistákká. Hát hiszen kérem, azt mi sohasem állítottuk, hogy az angolok mind okos emberek és mind igaz hívei a Krisztusnak. II. Jakab maga is apostata volt, s vele együtt a XVII. században is sokan húztak már a pápistasághoz, míg viszont ma sok pápista húz a Krisztushoz s el is hagyja a pápista egyházat. De azért ne féltse az angolokat a »Religió«. Legalább addig ne féltse, míg ott a keresztyén hitélet virágzik, míg a bibliatársaság millió számra terjeszti a bibliát, míg ezer meg ezer egyesület hirdeti, hogy emberi tekintély előtt meg nem hajol s míg a bibliaolvasás, meg a Krisztus evangéliomának hirdetése általános szokás lesz Anglia sokféle protestáns