Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-10 / 41. szám

emelkedett gondolkozás- és érzésmóddal megáldott társa­dalomban fordulhat elő. Meghatóan szép látvány volt, a mint az istentisztelet végeztével mintegy tíz, előkelő zsidó férfiú, díszbe öltö­zött hölgyekkel karonfogva, belépett az egyszerű imaszobába s ott, az első széksorokban, látható komolysággal, nyugod­tan helyet foglalt. A hivatalosakon kívül jöttek azután érdeklődők is nagy számmal: sok zsidó fiatalember s elő­kelő kath. publikum, inkább hölgyek, a kik a mi kicsiny kálvinista egyházunk hűséges publikumát szokták itten különben is képezni a vasárnapi, hazafias, híres prédi­kációkon. Kiszolgáltatván a jegyeseknek az úrvacsoráját: eske­tési beszédéhez fogott a rokonszenves, fiatal pap. A hazafi­ság mély tüze s a hit bensősége oly meleggé, oly igazzá tette szavait, hogy az ajkain áhítattal csüggő és lelkéig megindult hallgatóság a beszéd igen sok részébe »igaz«, »helyes«, »igen szép* önkénytelen fölkiáltásokat szőtt bele, könybe lábadt szemeinek törülgetése közben. Elbűvölve s magam is mélyen megindulva néztem e páratlanul nagyszerű jelenetet s hallgattam a lángoló szavakat, melyeknek ereje egyszerűségükben s igazságuk­ban volt. »A mi vallásunk a mi hazafiságunkkal válha­tatlanul össze van forrva. Szeresd Istent és hazádat teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből: ez a mi hitünk, hatalmunk és bátorságunk. Homályba nem bur­kolózunk, érthető nyelven, drága hazánk nyelvén, beszé­lünk: ez a mi erőnk. Élni, dolgozni és gondolkozni taní­tunk: ez a mi igazságunk. Emberszeretetet hirdetünk és gyakorlunk: ez a mi érzelmünk. Ember és ember közt különbséget nem teszünk, hitéért senkit meg nem vetünk, s mindenkit csupán tettei után ítélünk: ez a mi szivünk boldogító titka: a mi egyszerű vallásunk. Csak ki hasz­nosan élt: él örökké a jóknak emlékezetében. Kinek szive nincs; nincs örökélte: ez a mi hitünk.* Ily eszmék gyöngy­sorából alkotta fenkölt beszédét a nemes szónok. Ime, az idők jele. Az egyházpolitikai reformok kulturhatása; az emberszeretet nivelláló ereje: az egyenlőség érzetének er­kölcsi hatalma; a rejtve tartott virág napfelé fordulása s a szabadság termékenyítő eszméjének üdvös szétáradása. Nem ijesztgető, félelemgerjesztő, lehangoló, komor, sivár prédikációk a mi fegyvereink. Nem, hanem a tanítás és példa. Tanítás — az életre s példa — a munkára. Hivogatás, édesgetés — a jóra, szeretetre, boldogulásra és példaadás szóban — tettben a haza iránti hűségben és ezért mindent áldozni tudó és kész, nemes rajongásban. így fogta föl hivatását nagykanizsai, fiatal, missziói papunk s ennek köszönhető az a bámulatos népszerűség, szeretet és barátság, melynek — parányi gyülekezetével együtt — minden felekezet részéről közösen örvend. — Ennek a lelkesen betöltött hivatottságnak az eredménye az, hogy a r. katholikusok közül is többen kijelentették, hogy okt. 1-től fogva gyermekeiket református vallásunk­ban fogják neveltetni. Énnek az eredménye az, hogy a zsidó előkelő világ emberei szívesen és gyakran jönnek a fiatal paphoz beszélgetésre s barátságát igen sokra be­csülik s dicsekesznek vele. Ime! az erkölcsök megújhodása — az egymást becsülni tanító, jótékony és művelő érintkezések által. Az igazi »cura pastoralis* egyházon kívül. Mert a kit idege­nek is szeretnek: hogyne szeretnék azt hivei? Ez az egyház 1887-ben alakult s hivei roppant terü­leten laknak. Hozzánk tartozik az egész Muraköz s jórésze Horvátországnak. A hivek száma mindössze alig három­szaz, a kikre kezdetben kivetve rovatván az egyházi adó: semmiképen sem lehetett, többet évenként 300 frtnál be­hozni; míg újabban, az önkéntes egyházi adómegajánlás alapján, évi 450 frtnál is több — és rendesen — foly be. Azt hiszem, hogy az ilyen adózási rendszer nálunk sem tartozhatik sokáig a »jövő zenéjé«-hez. Országos és egyházpolitikai viszonyaink, az individuális szabadságok erősödése, világnézlet, modern erkölcsök s tán az érzelmek nemesedése is inkább indikálni fogják ezt. A mi Skóciá­ban igaz: kompakt, nagy prot. tömegnél, áldásosán bevált, megkísérelhető lehetne talán nálunk is. Erre azonban a talajt erős hittel, meleg szívvel, ügyes kézzel s lángoló szavakkal hosszú ideig kell készítgetni. Seregély Dezső, a ki e helyen már harmadik pap, három év óta valóságos apostoli munkát végez, hogy e végponton egyházunkat maradandóan meggyökereztesse s fölvirágzás felé vezesse. Az ő munkája, hogy már saját, szép házában tarthatja az istentiszteletet, melyben neki magának is úriasan kényelmes lakása van. Rendkívüli ügyességét és szeretetreméltó voltát dicséri ama körül­mény is, hogy az ottani piarista főgimnáziumba járó, ref. vallású úri növendékek közül helyes tapintattal ki tudja választani évről-évre azt az ambiciózus, műkedvelő kán­tort. a ki vasárnaponként az egyházi énekeket fiszhár­móniumon kifogástalan szabatossággal kiséri. Megnyerő modorára vall, hogy híveink temetésénél mindig a r. kath. kántor segédkezik neki, a ki a mi halottas énekeinket épen úgy tudja és énekli, mint a magokét. S mindeme föltűnő eredményekhez való jutásnak titka abban rejlik, hogy a lángoló hazaszeretetet, a műve­lődést, az emberi egyenlőséget és szabadságot, vallásunk magasztos tanaiul hirdetvén: mindezekben Ő maga jár elől bölcs példaadással. Ily hangok, ily tettek csakugyan hódítanak. Az ily eszmék érthetők, emberiesek és termé­kenyek. De mélyen vallásosak is. Ily hangokban, .ily ese­tekben van megújhodásunknak ereje s a naponkint kívá­natosabb »cura pastoralis«-nak hódító hatalma. E vázlatos korkép és hiányos reflexiók után igazi álmélkodással ismételhetjük ma még inkább a nagy német császár 1870-dik évi, mély sóhajba ölelt csodálkozó föl­kiáltását: »Welch' eine Wendung durch Gottes Fügung!* Csáktornya, 1895. Szováthi Lajos, állami képezdei tanár. IRODALOM. ** Az utolsó évnegyed alkalmából biza­lommal felkérjük Lapunk évnegyedes előfizetőit, hogy előfizetésöket megújítani sziveskedjenek; egy­szersmind a megrendelőket is tisztelettel figyel­meztetjük elvállalt kötelességök teljesítésére. A Lap szerkesztősége és kiadósága minden lehetőt elkövet arra, hogy a kor szinvonalán álló, az egyház és iskola érdekeit híven szolgáló lapot adjon a közön­ségnek ; méltán megvárhatja tehát a megrende­lőktől. hogy önként vállalt kötelességöknek ők is megfeleljenek. ** Az 1848/49-iki magyar szabadságharc tör­ténete című nagy illusztrált munkából most jelent meg a 45-ik füzet, a melyben Gracza György V. Ferdinánd lemondását és az ezzel kapcsolatos eseményeket mondja el a nála megszokott elevenséggel. A füzet illusztrációi ezek: Görgei Arthur levele Kossuth Lajoshoz a világosi fegyverletétel előtt (melléklet). Br. Perényi Zsigmond vér­tanú vadászkése. Rész a Világosnál összetépett honvéd-

Next

/
Thumbnails
Contents