Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-10-10 / 41. szám

emelkedett gondolkozás- és érzésmóddal megáldott társadalomban fordulhat elő. Meghatóan szép látvány volt, a mint az istentisztelet végeztével mintegy tíz, előkelő zsidó férfiú, díszbe öltözött hölgyekkel karonfogva, belépett az egyszerű imaszobába s ott, az első széksorokban, látható komolysággal, nyugodtan helyet foglalt. A hivatalosakon kívül jöttek azután érdeklődők is nagy számmal: sok zsidó fiatalember s előkelő kath. publikum, inkább hölgyek, a kik a mi kicsiny kálvinista egyházunk hűséges publikumát szokták itten különben is képezni a vasárnapi, hazafias, híres prédikációkon. Kiszolgáltatván a jegyeseknek az úrvacsoráját: esketési beszédéhez fogott a rokonszenves, fiatal pap. A hazafiság mély tüze s a hit bensősége oly meleggé, oly igazzá tette szavait, hogy az ajkain áhítattal csüggő és lelkéig megindult hallgatóság a beszéd igen sok részébe »igaz«, »helyes«, »igen szép* önkénytelen fölkiáltásokat szőtt bele, könybe lábadt szemeinek törülgetése közben. Elbűvölve s magam is mélyen megindulva néztem e páratlanul nagyszerű jelenetet s hallgattam a lángoló szavakat, melyeknek ereje egyszerűségükben s igazságukban volt. »A mi vallásunk a mi hazafiságunkkal válhatatlanul össze van forrva. Szeresd Istent és hazádat teljes szivedből, teljes lelkedből és minden erődből: ez a mi hitünk, hatalmunk és bátorságunk. Homályba nem burkolózunk, érthető nyelven, drága hazánk nyelvén, beszélünk: ez a mi erőnk. Élni, dolgozni és gondolkozni tanítunk: ez a mi igazságunk. Emberszeretetet hirdetünk és gyakorlunk: ez a mi érzelmünk. Ember és ember közt különbséget nem teszünk, hitéért senkit meg nem vetünk, s mindenkit csupán tettei után ítélünk: ez a mi szivünk boldogító titka: a mi egyszerű vallásunk. Csak ki hasznosan élt: él örökké a jóknak emlékezetében. Kinek szive nincs; nincs örökélte: ez a mi hitünk.* Ily eszmék gyöngysorából alkotta fenkölt beszédét a nemes szónok. Ime, az idők jele. Az egyházpolitikai reformok kulturhatása; az emberszeretet nivelláló ereje: az egyenlőség érzetének erkölcsi hatalma; a rejtve tartott virág napfelé fordulása s a szabadság termékenyítő eszméjének üdvös szétáradása. Nem ijesztgető, félelemgerjesztő, lehangoló, komor, sivár prédikációk a mi fegyvereink. Nem, hanem a tanítás és példa. Tanítás — az életre s példa — a munkára. Hivogatás, édesgetés — a jóra, szeretetre, boldogulásra és példaadás szóban — tettben a haza iránti hűségben és ezért mindent áldozni tudó és kész, nemes rajongásban. így fogta föl hivatását nagykanizsai, fiatal, missziói papunk s ennek köszönhető az a bámulatos népszerűség, szeretet és barátság, melynek — parányi gyülekezetével együtt — minden felekezet részéről közösen örvend. — Ennek a lelkesen betöltött hivatottságnak az eredménye az, hogy a r. katholikusok közül is többen kijelentették, hogy okt. 1-től fogva gyermekeiket református vallásunkban fogják neveltetni. Énnek az eredménye az, hogy a zsidó előkelő világ emberei szívesen és gyakran jönnek a fiatal paphoz beszélgetésre s barátságát igen sokra becsülik s dicsekesznek vele. Ime! az erkölcsök megújhodása — az egymást becsülni tanító, jótékony és művelő érintkezések által. Az igazi »cura pastoralis* egyházon kívül. Mert a kit idegenek is szeretnek: hogyne szeretnék azt hivei? Ez az egyház 1887-ben alakult s hivei roppant területen laknak. Hozzánk tartozik az egész Muraköz s jórésze Horvátországnak. A hivek száma mindössze alig háromszaz, a kikre kezdetben kivetve rovatván az egyházi adó: semmiképen sem lehetett, többet évenként 300 frtnál behozni; míg újabban, az önkéntes egyházi adómegajánlás alapján, évi 450 frtnál is több — és rendesen — foly be. Azt hiszem, hogy az ilyen adózási rendszer nálunk sem tartozhatik sokáig a »jövő zenéjé«-hez. Országos és egyházpolitikai viszonyaink, az individuális szabadságok erősödése, világnézlet, modern erkölcsök s tán az érzelmek nemesedése is inkább indikálni fogják ezt. A mi Skóciában igaz: kompakt, nagy prot. tömegnél, áldásosán bevált, megkísérelhető lehetne talán nálunk is. Erre azonban a talajt erős hittel, meleg szívvel, ügyes kézzel s lángoló szavakkal hosszú ideig kell készítgetni. Seregély Dezső, a ki e helyen már harmadik pap, három év óta valóságos apostoli munkát végez, hogy e végponton egyházunkat maradandóan meggyökereztesse s fölvirágzás felé vezesse. Az ő munkája, hogy már saját, szép házában tarthatja az istentiszteletet, melyben neki magának is úriasan kényelmes lakása van. Rendkívüli ügyességét és szeretetreméltó voltát dicséri ama körülmény is, hogy az ottani piarista főgimnáziumba járó, ref. vallású úri növendékek közül helyes tapintattal ki tudja választani évről-évre azt az ambiciózus, műkedvelő kántort. a ki vasárnaponként az egyházi énekeket fiszhármóniumon kifogástalan szabatossággal kiséri. Megnyerő modorára vall, hogy híveink temetésénél mindig a r. kath. kántor segédkezik neki, a ki a mi halottas énekeinket épen úgy tudja és énekli, mint a magokét. S mindeme föltűnő eredményekhez való jutásnak titka abban rejlik, hogy a lángoló hazaszeretetet, a művelődést, az emberi egyenlőséget és szabadságot, vallásunk magasztos tanaiul hirdetvén: mindezekben Ő maga jár elől bölcs példaadással. Ily hangok, ily tettek csakugyan hódítanak. Az ily eszmék érthetők, emberiesek és termékenyek. De mélyen vallásosak is. Ily hangokban, .ily esetekben van megújhodásunknak ereje s a naponkint kívánatosabb »cura pastoralis«-nak hódító hatalma. E vázlatos korkép és hiányos reflexiók után igazi álmélkodással ismételhetjük ma még inkább a nagy német császár 1870-dik évi, mély sóhajba ölelt csodálkozó fölkiáltását: »Welch' eine Wendung durch Gottes Fügung!* Csáktornya, 1895. Szováthi Lajos, állami képezdei tanár. IRODALOM. ** Az utolsó évnegyed alkalmából bizalommal felkérjük Lapunk évnegyedes előfizetőit, hogy előfizetésöket megújítani sziveskedjenek; egyszersmind a megrendelőket is tisztelettel figyelmeztetjük elvállalt kötelességök teljesítésére. A Lap szerkesztősége és kiadósága minden lehetőt elkövet arra, hogy a kor szinvonalán álló, az egyház és iskola érdekeit híven szolgáló lapot adjon a közönségnek ; méltán megvárhatja tehát a megrendelőktől. hogy önként vállalt kötelességöknek ők is megfeleljenek. ** Az 1848/49-iki magyar szabadságharc története című nagy illusztrált munkából most jelent meg a 45-ik füzet, a melyben Gracza György V. Ferdinánd lemondását és az ezzel kapcsolatos eseményeket mondja el a nála megszokott elevenséggel. A füzet illusztrációi ezek: Görgei Arthur levele Kossuth Lajoshoz a világosi fegyverletétel előtt (melléklet). Br. Perényi Zsigmond vértanú vadászkése. Rész a Világosnál összetépett honvéd-